Because he can not be mine ~ 1. rész

Szombat. Végre. Legalább nem kell YuGyeommal beszélnem. Félek, hogy most nagyon megbántottam, és ha YuGyeomot megbántod, akkor hízeleghetsz, ajándékokat vehetsz, akkor is nagyon nehezen bocsát meg. Talán mégsem kellett volna elmondanom se Gyeomnak, se Ambernek, hogy mi is a problémám. És ha kitudódik valami folytán, én leszek a suli céltáblája. Engem fog mindenki piszkálni, talán még haza is utazom, ha ez lesz. Csengetnek. Basszus, tényleg, ma szombat van! Szombatonként át szokott hozzám járni Mark. Mark egy csendes lélek, évfolyam társam. Ő idén kezdett ebbe a suliba járni. Idősebb nálam, de bukott szegény. Jó fej gyerek, nincs vele semmi bajom. Úgy érzem, nagyon közel állok hozzá. Neki sincs sok barátja, de a lányok körében annál inkább elterjedtebb a híre. Haja festett szőke, magas, pont olyan, amilyet a mostani lányok keresnek. Már több ajánlatot is kapott, méghozzá a lánysuli legjobban kinéző egyedeitől, de ő mindet visszautasította. Talán ő is..? Sokat kombinálok! Szegény már harmadjára csenget, és el is kezdett esni oda kint az eső.

- Szia! Bocsi, csak teljesen kiment a fejemből, hogy milyen nap van ma. - egy pulcsit magamra kapva nyitok ajtót, azonban Mark ma nem érkezett egyedül. A szőkeség oldalán egy számomra ismeretlen fiú állt. Már láttam valahol, emlékszem erre az arcra, de mégsem tudom, ki ő.

- Nem gond, elvoltunk! - mosolyog rá az ismeretlen Markra, aki belepirul a kimondottakba. Szóval nem csak túlkombináltam a dolgokat. Jó tudni!

- Szép lakás! Egyedül élsz benne? - engedi magát beljebb az én kis birodalmamban, és jól felméri a helyzetet.

- JinYoung, kérlek! Megígérted, hogy nem fogod ezt csinálni! - szóval JinYoungnak hívják. Már tudom is, ki ő! Amikor beiratkoztam a suliba, akkor az igazgató őt kergette, mert lopott valamit a tanáriból. Engem fellökött, de utána fel is segített. Miatta lettem meleg. Ő volt az, aki megmozdított bennem valamit, amikor még senki se. Akkor még Jackson se volt a képben, és ha lett volna hozzá merszem, akkor talán most én állnék az oldalán, és nem Mark. Vajon tudja, hogy ki vagyok? Amikor felsegített aznap, akkor az igazgató elkapta, és még aznap ki is csapták a suliból. Talán Mark erre célzott azzal, hogy megígért neki valamit?

- Mark, attól még, hogy együtt vagyunk, tudod jól, hogy nem szeretem, amikor dirigálsz! Talán ő nem emlékszik rám! Szerintem frissítsük fel az emlékeit! - és azzal a lendülettel lökött fel. Felém mászott, és elkezdett ütlegelni. Mégis miért jött ő ide? Hogy megverjen? Az nem ért rá volna az utcán, vagy máshol? Most összevérezem a fehér szőnyegem!

- JinYoung, szállj le róla! Megígérted, hogy csak beszélsz vele, és nem esel neki! - hámozza le rólam azt a barmot.

- Miatta rúgtak ki! Megérdemli!

- Nem! - és a csendes, jó magaviseletű fiú kimutatta a foga fehérjét, így megmutatva a párkapcsolatuk tényleges alfa hímjét - Már vagy nyolcvanszor beszéltük meg, hogy az a te hibád volt! Nem Bam Bam lopott a tanáriból, hanem te! És fejezd be ezt a hangnemet, nem az öcséiddel beszélsz! Na, segíts neki, aztán menj! Majd felhívlak, ha lenyugodtál! - JinYoung azonnal ugrott, és mint aznap, felsegített. Szemét lesütve hagyta el lakásomat. Ez az esemény Marknak is kínos volt. Ma matekoznunk kellett, és a legegyszerűbb példánál is már elakadtunk.

- Mark, ha ma nem megy, akkor jövő héten duplázhatunk is, ha úgy jobb! Lásd be, így nem jutunk semmire!

- Nem, nem, bocsi... Csak tudod, ez így nekem most elég kínos. Én mondtam neki, hogy hozzád jövök ma, és az én ötletem volt, hogy jöjjön ő is.

- Nem ütött meg nagyon, a szőnyegből meg majd kimosom azt a kevés vért. Nem kell kínosan érezned magad! - ejtek meg egy lágy mosolyt, mert a sebtől  szám szélén nem valami fájdalommentes ez a kis mozdulat.

- Inkább tényleg duplázzunk a jövő héten! - szedi össze a cuccait - De te se nézel ki valami fényesen, és most nem a pofonokra célzok! Történt valami?

- Hát, igazából... - megvakarom a tarkóm - Van itt valami, de még YuGyeomnak se mondtam el...

- YuGyeom? Az a meleg kis srác, aki alattunk jár?

- Meleg?

- Tudod, a levelek JB-ék szekrényében, ilyenek...

- Nekem váltig állítja, hogy nem az..!

- Mindegy is! Visszatérve hozzád, mi is a probléma?

- Hát, én... Szerelmes lettem... - motyogom halkan.

- Komoly? És ezen mit kell annyira szégyellni? Ki a szerencsés? - nem válaszoltam, csak a padlóról a szemébe emeltem tekintetem. Nem akartam, hogy többet és előbb tudja, mint YuGyeom.

- Szóval ezért van kibukva a kis barátod! - vette a fel a pulcsiját. Mi van Gyeommal?

- Ezt hogy érted?

- Ma a busz csak a suliig hozott be, és ő meg ott ült bent az iskola udvarán magába zuhanva. Nem mentünk be hozzá, így is elkéstünk. De ha tudom ezt, akkor legalább rákiáltok, hogy meg vannak-e még az életfunkciói.

- Micsoda?!

- Nyugi, csak hülyéskedek! - tette vállamra kezét - Most megyek, van még mit elintéznem JinYounggal. Szerintem még YuGyeom is ott ül a suliban, menj be hozzá, és beszéljétek meg ti is a helyzetet. - fordult ki az ajtón.

- Mark, még egy percre! Te vagy JinYoung az, aki irányít?

- Ha fáradt vagyok, és ha nem viszi túlzásba, akkor ő, de minden más alkalomkor én. Majd megérted! - és mosolyogva elhagyja lakásom. Majd megértem? Kizárt, hogy Jacksonnál én irányítsak. Jacksonnál? Egyelőre YuGyeommal beszéljem meg a dolgokat, és az ő barátságát tartsam meg, aztán, majd ha nem nagyon veszi zokon, talán Jackson is következhet. Már ha meg merem majd csinálni...

Mihelyt a szőnyegemet beáztattam, és az arcomat is visszapakoltam az eredeti állapotába, elindultam a sulihoz. Ilyenkor szombaton az egész város nagyon aktív. Ilyenkor jut idő a nagy bevásárlásokra, az elfoglalt otthon dolgozó háziasszonyok most tudnak elintézni olyan hivatali ügyeket, mint a csekkek feladása, banki dolgok. Kezdetben nem értettem, miért áll minden második sarkon egy posta, és minden harmadikon meg egy bank, de ilyenkor mindegyik úgy néz ki, mintha valami híres ember lenne odabent, úgy meg van telve a hely. A busz, ami a sulinál rak le, hétvégén nem jár erre, így kénytelen vagyok lesétálni odáig. Nem azt mondom, lusta vagyok, de nincs olyan közel a suli, és ma még az utcák is tele vannak, ami csak lassítja a haladásom. Ez a nagy sürgés-forgás csak ma tart, holnap már senki sem lesz az utcákon. Vasárnap mindenki pihen. Olyankor csak a szerelmes párok mászkálnak, vagy a negy tesók hozzák le a kisebbeket a játszótérre, vagy rollerezni. Ez nem valami forgalmas utca, és itt már megszokták, hogy aktív a gyermek élet. Ezt már én is többször megtapasztaltam, amikor egymás után háromszor is majdnem elgázolt egy kis fiú a biciklijével, aztán kiderült, hogy hármas ikrek. Ambernek is van kisebb tesója, és mondta még előző héten, hogy ma jönnek hozzájuk az unokatestvérei, ami még négy hat év körüli gyereket takar, akikre neki kell vigyáznia. Rá is köszönök az utcán.

- Szia Noona! - integetek a lánynak, akiről mindenhonnan gyerekek lógnak.

- Bam Bam, most szépen gyere ide, és vedd le rólam őket! - láttam arckifejezésén, hogy nagyon elege van már most a gyerek zsivajból.

- Egy, kettő, három, négy, öt... Tessék Amber, most már szabad vagy! - veszem le róla a kölyköket, akik mint valami kellemetlen bogarak, kapaszkodtak rajta.

- Kösz! Már fájt tőlük a hátam! - egyenesedik fel a görnyedtségből - És te merre indultál ezen a szép szombati napon?

- Mark mondta, hogy látta Gyeomot, ahogy a suli udvarában ül, elég szomorkásan. A tegnapi után félek, hogy nagyon megbántottam, hogy nem mondtam el neki mindent, ezért most eldöntöttem, hogy tiszta vizet öntök a pohárba!

- Tetszik ez a határozottság, de ne menj el!

- Miért ne?

- YoungJae is odament! - YoungJae Amber unokatesója. Ő is JaeBumék bandájába tartozik, de mégis minek ment ő el YuGyeomhoz?

- Ez csak még egy ok, hogy én is ott legyek! Tudom, hogy rokonod, és hogy ő mégis más, mit JaeBumék, de akkor is féltem!

- Hát ha szeretnél, én nem tartalak vissza, csak jöjjetek vissza mind a hárman épségben, legalábbis kívülről!

- Megígérem! - és azzal elkezdtem futni az iskoláig. Egy nénit, aki szatyrokkal ügyeskedett az utcán majdnem fellöktem, de megérte, mert YoungJaeval egy időben értem oda YuGyeomhoz. Egy fa mögött bújtam el, és onnan hallgattam a beszédüket.

- Mi a baj pisis? - szól oda YoungJae a síró Gyeomhoz.

- Bam Bam szerelmes, és nem árulja el kibe...

- És félsz, hogy nem te vagy az, ugye?

- Én nem is tudom... - törli ki a könnyeket a szeméből - Ha félnék is ettől, akkor sem neked mondanám el! - váltott egy indulatosabb hangnemre.

- Mielőtt még nekem esnél, tudd, hogy valakinek mindig is számítottál! - körülnézett, hogy látja-e valaki őket, és megcsókolta YuGyeomot.