A nyelvtanár (oneshot)

Cím: A nyelvtanár
Műfaj: oneshot, heteró
Szereplők: Zico (Block B), OC-k
Korhatár: +18



- Shiina! A szobád még mindig nincs kitakarítva! Negyed óra múlva itt lesz a tanárod! Shiina! - bár max hangerőn megy a zene a fülembe, még így is hallom anyumat. Hátravágódok az ágyamon, és próbálok úgy tenni, mintha nem hallottam volna.

- Amugeotdo bogi shireoseul ttae,

Eokjjiro nuneul purreuptteun,

Geon geunyang geumnaseo,

Deolkeok geobi naso geurae.

- Shiina! Vedd már le azt a szart a fejedről, és legalább annyi helyet csinálj, hogy beférjünk az ajtón! - vág hozzám egy teljesen random dolgot a földről.

- Na! Legalább ne a tolltartómmal dobálózz!

- Legalább rakj már rendet! Elmegyünk. Csak a húgod lesz itthon. És nem, nem fog neked segíteni!

- Nem, mintha annyira szokott volna... - motyogom halkan.

- A tanárod meg mindjárt itt lesz. Nem akarok neki rossz benyomást kelteni! Az apja lesz a főnököm odakint.

- És miért érdekli a főnököd fiát, hogy mekkora rumliban élek?

- Pakolj össze, azt mondtam! Addig is, - nyúl a tabletem, telefonom és laptopom közös hosszabítójához, és magához húzza azokat - ezek nálam lesznek!

- De ezt most miért?~

- Ha rend van, visszakapod ezeket is! Na gyerünk, kezdj neki! - vágja be maga mögött az ajtómat. Ahogy felkapcsoltam a lámpám, hogy mindent azonosítani tudjak, amit a földről felszedek, mert hát valljuk be, tényleg rég takarítottam, szembesültem a látvánnyal, ami még engem is kiborított, pedig ebben élem minden napjaim. Bámultam még egy kis ideig a művészlelkem hátrányait, a festéket a padlómon, mindenfelé a papírokat, a festővásznat a szoba kellős közepén, a ceruzákat olyan helyeken, ahol már két hónapja nem is jártam, és mindennek a tetőpontját, a hatalmas ruhakupacot, ami napról napra csak nagyobb lett. És még csodálkozom, hogy nincs egy göncöm se a szekrényemben... Mivel mindegyiken átmegyek egy nap vagy huszonötször... Inkább lekapcsoltam újra a lámpát, így sokkal jobban nézett ki az egész hely.

- Akkor kezdjünk neki! - indulok el határozottan, de a sötétben az első dologban elesem, ami előttem van - Mi az istenért van egy vödör a szobámban? - nézem az adott tárgyat, amiben valaha víz volt, de már elpárolgott. Hiába, mégis csak nyár van, és 40 fok. Még fetrengek egy kicsit a földön MINO Fear-jét dúdolászva. Lassan összekaparom magam a padlóról, és feltápászkodom. Sajnálattal látom, hogy még mindig ugyanaz a helyzet, ami ezelőtt. Minden nagyon, nagyon rendetlen... Óvatosan zárom össze a legnagyobb tárgyat a szobámban, amitől máris kicsit rendesebbnek tűnik az egész hely arculata. A rettenetesen nagy ruhakupac felé veszem az irányt, mikor megcsörren az itthoni telefon, amin keresztül a családdal kommunikálunk. Nagy házunk van, benne négy gyerekkel. Ha lentről üvöltünk, akkor már a lépcsőn elveszik a hang, nem hogy a szobámba eljusson.

- Mondjad! - veszem fel, így megszüntetve azt az idegesítő csörgését.

- Gyere le! - csak ennyit nyög bele a húgom, és le is teszi. Én lassan levonszoltam magam, és meglátok egy olyan hátat, amilyet még sose. Hogy lehet valakinek ilyen széles válla? Miért néz ki ilyen jól már hátulról?

- Shiina? Szia, én vagyok a tanárod, JiHo. - nyújtja nekem a kezét egy nagy vigyorral az arcán. Egy enyhe mosoly csúszik az arcomra miatta. Olyan kis aranyos volt, pedig kinézete nem épp ezt sugallta. Kicsit hosszabb haja volt az átlagos férfiaknál. Egy fekete farmer volt rajta, és egy lenge atléta, ami tökéletes látványt engedett tetkóinak a kulcscsontja alatt. Egy fekete köpeny szerű dologgal védte magát az időközben eleredt eső végett. Egyből ajkaira futott tekintetem, amik hasonlóan teltek voltak az enyémhez.

- Akkor... Esetleg csinálunk is valamit? - csak élveztem, ahogy mozgatja falni való ajkait.

- Shiina! - dob hozzám egy párnát a húgom.

- Mi? Ja, igen, persze... Jöjjön csak...

- Tegeződjünk kérlek! Nem vagyok sokkal idősebb nálad.

- Komolyan? - fordulok vissza a lépcsőről, amire már feltettem egy lábam.

- 23 éves vagyok. - mondja vigyorogva.

- Én csak 17...

- Idősebbnek tűnsz. - ezt a mondatát nem tudom, honnan szűrte le. A koromhoz képest elég alacsony vagyok, és csak seggben vagyok megeresztve, nem mellben.

- Idősebb..? - röhögi el magát a húgom is - Inkább rendetlen, mintsem idősebb... - rendetlen... Várjunk, a szobám! Már JiHo jött utánam a lépcsőn, mikor én megfordultam, és elég közel találtam magam hozzá.

- Még ne menjünk fel! - nyökögöm és egy nagyot nyelek.

- Valami gond van? - néz a szemembe, amit így könnyedén meg tud tenni, hisz ő egy lépcsőfokkal lejjebb áll, mint én, és még így is magasabb.

- A szobám jelen pillanatban nem fogadhat még vendégeket. A nappaliban várjon... Várj meg. - mondom ki lassan, közben megpróbálom eltörölni a perverz gondolataimat róla.

- Hát, rendben. - battyog le a nappaliba a fekete pulcsijában, köpenyében, vagy mi is legyen az, amit visel. Felszaladtam, és rekord gyorsaságú idő alatt pakoltam össze a szobámban.

- Azt a! Szép tiszta! - néz rám, ahogy beljebb lép - Még a padló is csillog.

- Nem a sok takarítástól... - nevetek kínosan, és húzok még egy széket az íróasztalomhoz. Ahogy ő leül, én reflexből már be is zárom az ajtómat.

- M-Miért zárkózunk be? - dadogja, amit nem értek. Az egy dolog, hogy az ismerőseim nem mernek már bent maradni velem egy zárt szobában a perverzségem miatt, de ennyire ijesztő lennék?

- Csak megszokás... De ha zavar, ki is nyithatom!

- Nem, nem kell... Szeretem zárt ajtók mögött folytatni a munkám. - áll fel a székből, leveszi azt a köpeny szerű pulcsiját, és a falnak támaszt - Azt hiszed nem vettem észre? Ahogy megpillantottalak éreztem, hogy ma itt senki sem lesz okosabb, csak tapasztaltabb egy jó menettel. - simul hozzám, amit én egy halk sóhajjal díjazok - Csak ennyi?

- Mit szeretnél még? - nézek szemébe.

- Hát, mondjuk... Nem is tudom... Téged?

- Csak várd ki a végét! - hívom egy érzéki csókba, amit kicsit nehezen teszek, mert hozzám képest egy felhőkarcoló. Észreveszi, hogy gondjaim adódtak a magasság különbséggel, és combom alá nyúlva vesz az kezeibe. Nyelve már az első pillanatban a számban munkálódott, ami izgató érzés volt. Átvitt, és ledobott az ágyamra. Magamhoz húztam annál a vékony atlétánál fogva, ami így meg is repedt.

- Ruháimat egybe szeretném látni a menet végére! - vigyorog bele a csókba.

- Nem ígérek semmit! - mondom ál-komolysággal, és magam alá fordítom. Csípőjére ülve csúsztatom be kezeim pólója alá, és élvezem kockáinak tapintását.

- Nagyon szereted ezt a felsőt? - húzom végig mutatóujjam alsó ajkán.

- Igen, eléggé...

- Nem érdekel... - mondom halál nyugodtan, és szemébe nézve tépem szét rajta a pólót, aminek maradványait a szoba másik végébe dobom. Rögtön kezelésbe veszem meztelen felsőtestét, kulcscsontjain lévő tetkóival kezdve. Az apró puszik átmennek szívásba, és meg is harapdosom kicsit. Erre ő halk nyögdécselésbe kezd, amit elég viccesnek találok. Újra szájára tapadva nyomom le nyelvem a torkán, amíg kihámozom a nadrágjából. Már unta, hogy csak az ő testét lehet látni, és velem ellentétben, a lehető legóvatosabban szedte le a pólómat.

- Mindjárt te jössz, csak hagyj még egy kicsit... - súgom fülébe, és végigcsókolom azt a bizonyos érzékeny részt. Lassan haladok végig nyakán és felsőtestén csókjaimmal, itt-ott megszívva, megharapdosva őt. Finoman lehelek rá férfiasságára az alsóján keresztül. Ő már ennyitől is hátra döntötte a fejét, amihez elég sok önuralomra volt szüksége. Lassan végignyalok a vékony anyagon keresztül merevedésén, majd levéve róla alsóját, a számba is veszem. A szám hirtelen érzetére megugrik csípője, ezzel torkomig nyomva magát bennem. Ezt megjegyeztem JiHo, megjegyeztem! Nem eresztettem ki torkomból, láttam, hogy ezzel az őrületbe kergetem. Kezei már a takarót markolták, és én is megéreztem azt a bizonyos ízt. Kieresztettem számból, és újra megcsókoltam.

- Te jössz. - mondom vigyorogva.

- Isteni vagy, édes! - morog bele a nyakamba, ami engem megcsikiz. Maga alá fordít, ahogy én is csináltam vele, és leveszi rólam rövidnadrágom. Nyakam szívta, amikor keze a hátamon végigcsúszva kikapcsolta a melltartómat. Mikor észbe kaptam már teljesen meztelenül csókoltuk egymást. Kérdőn a szemembe pillant, és én válaszként hátra vágódok az ágyon. Lassan hatol belém, amit hamar megérzek.

- Sajnálomh... - csókol ajkaimra, és tovább merészkedik. Óvatosan kezd el bennem mozogni, amit én egyre hangosabb és magasabb nyögésekkel díjazok. Elérve gyönyörpontom hátába mélyesztem körmöm, és ahogy ő újra és újra eléri, úgy húzom lassan végig karmaim, szép, vörös csíkokat hagyva magam után. Nagy morgással, és nyögéssel élvezünk el egyszerre.

- Apám ki fog nyírni... - mondja már mellőlem.

- Hát még az enyém! - nevetem el magam, és mellkasára döntve fejem pihenem ki a fáradalmakat.