Cím: Pókiszony
Műfaj: oneshot, yaoi
Szereplők: Block B
Páros: ZiKyung
Korhatár: +18
- JiHo, hagyj már békén! Igen, megijedtem, mi van azzal? Ha téged a legédesebb álmodból riasztanának fel így, biztosra veszem, hogy te is megijednél! - szalad le Kyung pizsamában az emeletről.
- Kyung, nyugi már! Csak szivattalak kicsit! Hallod, nyugodj meg! - loholok utána a gumipókkal a kezemben.
- Woo JiHo, mit csináltál már megint? A leadernek nem ijesztgetnie kéne a tagokat, hanem inkább megvédeni, de ahogy látom, te nem vagy ilyen! - veszi ki TaeIl a kezemből Kyung rémülésének tárgyát - Elmegyünk. Kérlek szépen, mire visszaérünk minden maradjon az eredeti állapotában, Kyungot ne rémiszd halálra, és ezt a szart meg tüntesd el! Tedd bele a turmix gépbe, és végezz vele, vagy mit tudom én, csak ne lássam ezt meg többször! Mindenkinek a hátán fel áll a szőr ettől a gumi valamitől!
- De ő a barátom!~
- Nem, ő az ellenséged! Hozzunk valamit a boltból esetleg?
- Kyung! - dörömbölök a fürdő ajtaján, ahova félős barátunk menekült.
- Tejet! - halljuk a választ, és a Block B öt hetede elhagyja a dormot. Sokáig még farkas szemet néztem a gumipókommal, és végül a fürdőből kihallatszódó Kyung édes dúdolására fogtam egy nagy kést, és felaprítottam szegényt.
- Bocs haver, de leader vagyok! - dobom ki maradványait a kukába. Ledobtam magam a kanapéra a tévé elé, és vártam, hogy a többiek visszaérjenek a vásárlásból, és reggelizzünk végre. Kyung már nagyon sok ideje bent van a fürdőben, és általában ő is fürdik a legtovább, de a negyven perc a zuhany alatt kicsit soknak tűnik. Már negyed órája nem hallok hangokat.
- Kyung meghaltál? - nem jön válasz - Kyung? - kopogok be, de erre sem hallok semmi visszajelzést. Benyitnék, de mániája, hogy magára zár minden ajtót. Ez van Kyung, akkor ott halsz meg!
- JiHo... A konyhaszekrényen van a másik kulcs... Gyere be, és segíts! - hallom meg végre hangját, amin érezni lehet az enyhe sokkot. Nem tudom, mitől ijedhetett meg így, aztán mikor elfordítottam a zárban a kulcsot, és kinyitottam az ajtót, ő azzal a lendülettel dőlt ki a lábam elé egy szál törcsiben.
- JiHo! Üsd le vagy csinálj vele valamit! - áll fel és elbújik mögém a hálóján leereszkedő pók elől, ami a plafonról lógott le.
- Nos Kyung, Itt az ideje, hogy legyőzzük a pók fóbiád! Add ide a kezed!
- Hozzá nem nyúlok!
- Azt mondtam, add ide a kezed! - vettem le derekamat szorító végtagját magamról, és szinte visszahúztam a zuhanyzóig - Most fogd meg szépen a hálóját, és öld meg szegényt!
- De annyira undorító!
- Nem nehéz! Na gyere, csináljuk együtt! - fogtam meg kezét, és közösen szakítottuk el a számunkra láthatatlan hálóját. Ő csak egyre idegesebb lett, ahogy a kis pajtásunk elkezdett a maradék finom anyagán felmászni a kezünk felé.
- Ne, ne, ne! JiHo, engedd el a kezem! JiHo! - kezdett idegesen remegni az egész teste, és minden áron szabadulni akar. Egy kisebb civakodásba kezdünk, végül lelök a földre, és én a nagy lendülettől jól beverem a fejem a vizes csempébe.
- JiHo? Basszus, jól vagy? Bocsi! - lépett volna oda hozzám, de a síkos felületen megcsúszik, és pontosan rám esik.
- Én, ööö... - kezdi kicsit kínosan érezni magát, amikor akaratlanul is felizgul, és merevedése hozzámér.
- Te? - nézek szemébe, és közben próbálok én is uralkodni magamon.
- Én most megyek! - és ahogy felkelt rólam a törölközője úgy esett le, azzal mindenét megmutatva nekem. Én is felkeltem, és az arcába vigyorogtam, de ő csak elpirult. Vette volna fel a durva anyagot, és távozott volna, de én ráléptem és nem engedtem sehova. Szemeiben látni lehet az idegességet, ahogy meglátta, hogy meztelen csípője után nyúlok és úgy rántom magamhoz egy csókra. Teste még mindig a pók miatti félelemtől görcsösen feszengett karjaim közt, de ajkai annál inkább elengedték magukat. Hirtelen elvált tőlem, és mélyen a szemembe nézett. gy pillanatra az hittem, menekülni akar, ezért erősebben szorítottam magamhoz meztelen és puha bőrét. Azonban nem mozdult semerre, a ruháimból kezdett kihámozni. Ekkorra már én is nagy voltam, amit megpillantva ő is elnevette magát. Lassan és gyengéden faltuk egymás ajkait, míg az alsógatyámat is leveszi.
- Kyung, ne ijedj meg, de a pók a válladon mászik!
- Szedd le, szedd le, szedd le! - feszül meg újra mindenhol. Kinevetem és megszabadítom attól a szerencsétlen jószágtól, de ő még a gondolatától is undorodik, és elkezd fura hangokat kiadva ugrándozni, és amilyen figyelmetlen, a vizes padlón megcsúszva rántja be mindkettőnket a zuhany alá, de úgy, hogy én teljesen felcsúszom benne.
- JiHoh~! - innen már nem lehetett semmit visszatartani. Ujjait hátamra csúsztatta, és az első megmozdulásomnál bőrömet nem kímélve karmolt végig. A lehető legóvatosabban kezdtem benne mozogni, nem akartam neki ártani, már úgy is halálra rémisztettem reggel. Nem foglalkoztunk semmivel. Nyitott fürdőajtónál, úgy, hogy a többiek bármikor visszajöhetnek, a szűk zuhanyzókabinban tettem magamévá. Minden apró kis részét testének a sajátomnak éreztem, és halk nyögéseitől csak még jobban akartam, hogy ez a lehető legszebb élménye legyen. Minden mozdulatomnál nyomtam egy édes puszit ajkára, amitől ő nevetve kezdte el izzadt felsőtestemet cirógatni szép ujjaival. Viszont egy jól megirányzott mozdulattal eltaláltam gyönyörpontját, amitől kezével kinyitotta a csapot. Felhevült testünkön szinte elpárolgott a rá eső víz.
- Mégh... Mégh egyszerh... - jó kis fiú módjára engedelmeskedve neki gyorsítottam a tempómon. Saját férfiasságára kapott, mitől én elszégyelltem magam. Itt dolgozom rajta, de őt igazából el is felejtem. Kezét ellökve merevedéséről sikerült magammal egy időben elélveznie a markomba. Egy ideig még hűsöltünk a ránk zuhogó hideg víz alatt, és aztán, mintha mi sem történt volna folytattuk a napunk kezdetét. Időközben a fiúk is megjöttek.
- Kyung, itt a tejed! - szól TaeIl pakolás közben Kyungnak - JiHo te is fürödtél? Vizes a hajad.
- Igen... - mosolygok rá a tejbe belekortyoló Kyungba, amitől az arcát elönti a vörösség - Olyan hűsítő volt! - törlöm le a száján maradt ,,cica bajuszt".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése