Egy szerelmi vallomás, avagy a furcsa álmom Jung IlHoonnal (oneshot)

Cím: Egy szerelmi vallomás, avagy a furcsa álmom Jung IlHoonnal
Szereplők: BTOB, Hyuna (4Minute), OC-k
Műfaj: oneshot, heteró
Korhatár: +18



Már fél éve élek kint Koreában. Egy nagy álmom teljesült, a Cube Entertainment-nél vagyok gyakornok. Ahhoz képest, hogy otthon kevés barátom volt, hamar összebarátkoztam a kiadó alatt dolgozó csapatokkal. Főleg a BEAST-tel és  BTOB-vel. Hyuna szerint azért van, mert annyira jól nézek ki, és a fiúk már több táncórámat is látták, meg tudtak figyelni mindenféle értelemben. Szerintem ez egy akkora baromság, mint a Cube épülete! Mikor ezzel a véleményemmel szembesítettem, félrehívott és elmondta, hogy már többen is kérdezték rólam. Olyan kis egyszerű kérdések voltak, hogy hány éves vagyok, mikor van a szülinapom, ilyenek. Kérdeztem neveket, hogy mégis ki szeretne rólam tudni ilyen adatokat, de nem mondott semmit. Eddig csak YoSeob és SungJae közeledésére figyeltem fel, de lehet van valaki, aki annyira sunyiban csinálja az egészet, hogy nem vettem volna még észre?

Most itt ülök az egyik próbateremben. Hyuna azt mondta, várjam meg itt még ő is végez, és este elmond nekem valami nagyon fontosat. Hát már két órája csak itt ülök, és várok. Hirtelen hangos kiáltásokra leszek figyelmes, és IlHoon ront be az ajtón.

- Hallod, nyugodj már meg! Biztos otthon hagytad! Menjünk vissza a dormba, és ott közösen keressük! - próbálja HyunShik nyugtatni IlHoont, de ő csak egyre idegesebb lesz ezeket a szavakat hallva.

- Mi történt? - kérdezem halkan. Ijesztő volt így látni IlHoont, mintha nem is ő lenne.

- Nálad van? DiNa, mondd, hogy véletlen már nálad van!

- Mit keresel? Nem kaptam mostanában semmit, ami a tied lehetett volna...

- Hagyjuk... - vett egy mély levegőt, és leült mellém a kanapéra. Érezhetően sugárzott belőle az idegesség, izzadt, és remegett a keze is.

- Biztos, minden rendben? - érek hozzá kicsit bizonytalan mozdulattal. Tényleg ijesztő látvány volt, megijedtem tőle.

- Te miért vagy még idebent? Már rég véget ért a mai napod! Menj haza! - áll fel mellőlem, és a tőle megszokott komolysággal utasít.

- Hyuna mondta, hogy várjam meg, akar nekem valamit mondani...

- Noonának egész este próbája van, későn szokott végezni. Gyere, hazadobunk téged is! - fogja meg a karom, de nem engedem neki, hogy elhúzzon.

- Maradok! - jelentem ki határozottan.

- Nem kényelmes a kanapé, és fájni fog tőle a hátad, ha itt alszol! Gyere már!

- Mondom, hogy maradok, és megvárom Unniet.

- Figyelj! - lép vissza hozzám, és nagyon, nagyon közel hajol a számhoz - Ha nem jössz a saját lábadon, akkor megfogom azt a szép tested, és a karomban foglak kicipelni a kocsiig. - suttogta a szavakat a számra.

- Akkor. Sem. Megyek. Sehova. - válaszolok tőmondatokban, és próbálom nem élvezni a helyzetet, de akkor is Jung IlHoonról beszélünk!

- Ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek! - kezei végigfutnak a derekamon, és az ölébe kapva tényleg kicipelt a kocsihoz.

Reggel valami totál ismeretlen helyen ébredtem. Kicsit hasonlított az én lakásomra, de nem az volt. Biztos még a tegnap történtek hatása alatt állok, ezért nem ismerem meg még a saját szobámat sem. Kimentem a fürdőbe, és megmostam a hajam. Már épp elkezdtem volna öltözni, mikor IlHoon benyit, és valami teljesen értelmetlen dolgot magyaráz. Csak pakolta a szótagokat egymás után, de nem volt semmi értelme.

- Tudom, hogy nálad van! - már megint ez! Mi a jó isten van nálam, amiről még én sem tudok?!

- IlHoon, fogalmam sincs, miről beszélsz! Egyáltalán hogy jutottál be ide?

- Azt mondtam, add ide!- lökött neki a hideg csempének.

- De ha egyszer nincs nálam az a valami! - válaszoltam már én is indulatosan. Ő nem reagált semmit, csak nézett ki a haja mögül, amitől én egyre inkább elkezdtem félni. Meguntam a farkas szemezést, és el akartam magamtól tolni, de ő csak egyre közelebb jött hozzám. Kezeimet kifeszítette a fejem felett, és végül már egy miliméterre az ajkaimtól jelentette ki, hogy tudja, hogy nálam van. Mi ez az egész? Mit keres ennyire? Egyre ködösebb tekintetétől látványosan kezdtek el remegni a végtagjaim. Ő mintha csak erre várt volna belemordult mellkasomba, amit csak egy törölköző takart el. Én már annyira megijedtem, hogy elkezdtem sírni.

- IlHoon... Légyszíves, hagyd abba!

- Miért tenném? - és ajkába harapva nyalt végig kulcscsontomon. Akaratlanul is élveztem nyelve játékát a bőrömön, és fel-felnyögtem. Hangjaimtól csak jobban a magáénak érezte a helyzetet, és kezdett megszívni és harapdosni is. Egyre inkább kezdtem magam rosszul érezni, és elkezdtem kificánkolódni karjai közül. Nem engedte, hogy bármerre is mozduljak, hozzám simult teljes magasságával. Most jöttem rá igazán, hogy az a 165 centim nem sokat segít a helyzetemen. Elkezdte a fülem csókolgatni, és csak még jobban élvezte a helyzetet. Annyira, hogy két keze helyett, csak egyel fogta tovább a kezeimet a fejem felett, és a törcsin bevezetve a kezeit ért bőrömhöz. Teljesen furcsa volt az érintése, mintha nem is igazi lenne. Éreztem, hogy már teljesen nyeregben érzi magát, és a kezeimet sem szorítja már annyira erősen. Egy jól megcélzott térd lendítéssel a legalattomosabb ütés mértem le férfiasságára. Ezzel tudtam annyi időt nyerni, hogy ki tudjak szaladni a fürdőből. Az ajtót kinyitva vakító fényességgel találtam magam szemben. Ahol eddig még a szobám volt, most már egy erdő áll. Kicsit olyan, mint ami a mesékben szokott lenni, már csak a nagy szemű nyuszik, és őzikék hiányoztak, és kész Hófehérkének éreztem volna magam. A futásból hirtelen átváltottam sétába, és csodáltam azt gyönyörű természeti csodát, amiben most járhatok. A fák érdekesen növesztették ágaikat, pont egy boltívet alkottak a kis ösvény felett. Egyáltalán nem fáztam, pedig az erdőkben általában nincs valami nagy meleg, de itt igen is forróság volt. Egy törölközőben élveztem a hirtelen a lakásom helyére került csodát. Már kezdtem azt hinni, hogy IlHoon nem fog megtalálni ebben a rengetegben, de egyszer csak előugrik egy fa mögül, és annyira magához szorít, hogy már majdnem megtörtént köztünk, úgy nadrágon és törcsin keresztül. Próbáltam kilökni magam karjaiból, és mikor sikerült is mindketten teljesen meztelen álltunk egymással szemben. Visszaránt magához, és azzal a lendülettel odavág egy fához. Teljes erejéből hozzányom, és lecsúsztat rajta, amitől a hátam kegyetlenül elkezd vérezni. Hirtelen az ölébe ültet neki háttal, és mint egy vámpír, lenyalja a bőrömön csurgó vérem. Csíp, és kellemetlen érzés, ezért többször felszisszenek, és enyhe nyögdécselések is elhagyják ajkam. Amikor megunja végül a vér fémes ízét, maga felé fordít, és torkomon lenyomva nyelvét invitál egy nem valami kellemes csókba. Észrevétlenül fog combjaim alá, és mikor megérzem, hogy bennem van hirtelen lököm le magam róla, amitől én lekerülök a földre, ő pedig felém mászik.

- Mondtam, hogy nem kellene azt az utca kaját megenned! - vigyorog az arcomba.

- Várj, mi?

- Azt a hülye hamburgert délelőtt! - nyitom ki szemem, és IlHoon ül előttem egy vizes ronggyal a kezében.

- Hol vagyok? - veszem egyre szaporábban a levegőt.

- Náluk. Nyugi, én is itt vagyok! - hallom Hyuna hangját a kanapé mögül - De te jól vagy?

- Miért?

- Valami furcsát álmodhattál, mert egész végig IlHoon nevét hajtogattad. - ül le mellém, és elkezdi hideg anyaggal törölgetni az igazán kipirult, és forró arcom.

- De még hogy hajtogattad, de még hogy! - röhögnek ki Penielék. Szóval hangokat is adtam ki, szuper! Ennél nem is lehetne megalázóbb a helyzet!

- Jó, köszönjük az együtt érzéseteket, ki lehet fáradni a szobámból! - áll fel IlHoon, és idegesen ledobja a fehér, vizes törölközőt.

- Hé, hé! Most miért kapod fel a vizet! Már hülyülni sem lehet! Inkább hűtsd tovább a barátnődet! - ezzel a mondattal mintha egy szikrát dobott volna EunKwang a már felhevült IlHoonra.

- Hogy miért kapom fel a vizet?! Talán, mert elvesztettem a nagymamám gyűrűjét, amit DiNának szerettem volna adni, aztán ti még itt poénkodtok azon, hogy rémálma volt! Már megbocsássatok, de ez most nekünk igazán szükségtelen!

- Ahha, szóval ti már "ti" vagytok? Az más!~ - nem értettem a helyzetet. Amit IlHoon keresett a Cube-ban, az a nagyija gyűrűje volt. De miért akarja azt nekem adni? És mióta vagyok én a barátnője? Ez nekem nagyon magas!

- Állj, állj, állj! - kelek fel én is - Mi a jó francról beszéltek?

- Itt piszkál, persze, hogy megvédelek!

- Egyszerűen csak szerelmes beléd, és túl gyáva, hogy bevallja neked! - kezdik egyszerre magyarázni a saját álláspontjukat.

- Hyung, most fejezd be! - már megint kezd ijesztően viselkedni IlHoon. Én hátulról befogva a száját utasítom leaderét, hogy ismételje meg az előző mondatát.

- Jung IlHoon szerelmes beléd, de tartani akarja a családi hagyományait, és a nagyija gyűrűjével akarta neked ezt bevallani, de amilyen szerencsétlen, elhagyta.

- IlHoon, ez igaz? - hajolok az arcába a kezem levéve szájáról. Furcsán közel voltam hozzá, amitől ő is csak makogni tudott.

- Fiúk, azt hiszem, itt kellene őket hagynunk, hagy beszélhessenek kettesben. - mondta Hyuna, és mint a bárányokat kezdi kiterelni a tömeget a kis szobából.

- IlHoon? - fordítom magam felé, és úgy próbálom meg kihúzni belőle a választ.

- Hát, izé... Szóval... Igen... - vett egy mély levegőt - Ha gyűrűvel mondom el, akkor érezted volna igazán, hogy mennyire is számítasz nekem...

- Gyűrű nélkül is tudtam volna. - mondom, mélyen a szemébe nézve - Kezdjük előröl, oké? - mosolygok rá, még mindig az ágyán térdelve.

- DiNa, lennél a... - nem hagytam befejezni mondatát, szájára téve mutatóujjam kezdtem el jobban figyelni a hirtelen megcsillanó tárgyat a szekrényén.

- IlHoon, az ott. Mi? - mutatok az adott tárgy felé. Ő csak egy nagyot nevet, és vállamba temeti arcát.

- Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?

- Az én barátom lehet akármilyen figyelmetlen, én akkor is szeretni fogom! - mosolygok a legaranyosabb tekintetemmel abba az imádni való arcába.