I want him! ~ 8. rész

Az éjjel után szerelmeseink egymás karjában ébredtek. A szép reggelüket egy telefon csörgés zavarta meg: ( JiWon )

- JiWon!~ - bújik oda hozzám, ezzel azt mondva nekem, hogy vegyem fel a csörgő telefonját, mert ő lusta hozzá.

- De most miért én?~

- Azt mondtam, vedd fel! - szól rám határozottabban.

- Jó, veszem! Igen?

- Hangosítsd ki! - mondja, miközben ő is felül az ágyban.

- JiWon? Miért te vetted fel HanBin telefonját? - halljuk JinHwan aggódó hangját a vonal másik végéről.

- Mert ő lusta volt átnyúlni rajtam érte... Semmi baja, nyugi! - bújik oda hozzám ahogy rámosolygok.

- Mi? Átnyúlni... Rajtad? Miről maradtam le?

- JinHwan! - kezd bele ő is - Nyugodj meg, jól vagyok! Vigyáznak rám!

- Én ezt nem így hallottam...

- De most már vigyázni fog! - mondja szokásosnál magasabb hangszínjén, ami még az estéről maradt meg.

- Ti? Ketten? - hallom, hogy JinHwan egyre izgatottabb, és kombinálja a dolgokat.

- Nem... Mármint nem úgy, de igen.... Várj, mi?

- Szóval! - veszi át a szót immár szokásos hangnemén HanBin - Nem sikerült még lefeküdnünk. JiWonnak még idő kell, de azért a száját nem tudta kordában tartani...

- Mi van?! - neveti el magát a vonal másik végén lévő társunk.

- Nem úgy! Aish, JiWon, ments meg a helyzetet!

- Akkor fogalmazzunk úgy, hogy mindenkin maradt ruha egész éjjel! Na, így érted? - komolyodom el.

- Persze, persze... És ma folytatjátok a kis utat, vagy mondjam le a mai programot?

- Mit csinálunk ma? - kapja fel a fejét HanBin.

- Lényegtelen, de semmi esetre se mond le JinHwan! HanBinban már megjött annyira az erő, hogy a mait még meg tudja csinálni. Utolsó előtti napunk! Még ki kell élveznünk ezt a két napot! Most leteszem! Megyünk öltözni, mert elkésünk!

- Jól van, sziasztok! - teszem le a telefont ahonnan felvettem, és elindulok öltözni, olyan komolysággal, és hideg tekintettel, ahogy ezt minden nap csináltam.

- JiWon... Miért vagy velem ilyen mindig? - néz utánam nagy szemekkel.

- Mindig is ilyen voltam veled, nem értem, miről beszélsz. - egyszer már majdnem rájött, de annyira elvakították az érzelmei, hogy már el is felejtette a történteket. Nem merem elmondani neki, hogy ki is ennek az egésznek az ötletadója, még erre sem vagyok kész. Egy gyáva ember vagyok, ez már biztos.

- Lemegyek a boltba, hozzak neked valamit? - lépek ki a fürdőből, és még mindig azzal a tekintetével találom szembe magam, amivel eddig is bámult.

- JiWon! - mondana valami nagyon sértő dolgot, de visszafogja magát.

- Figyelek! - megyek oda hozzá, és ajkára suttogom ezt a mondatot.

- Reggelit. - puszil meg, és hátravágódik az ágyban. Mosolyogva indulok el az ajtó felé.

- HanBin! - lépek még vissza egy pillanatra. Ő csak felemeli azt az álmos fejét, és nyög egyet, hogy mégis miért nem megyek már, és hagyom őt aludni tovább.

- Szeretlek, HanBin! - zárom be magam után az ajtót.

- JiWon! - ordít utánam.

- Igen?

- Siess, éhes vagyok! - nem pont erre a válaszra számítottam, de ez nekem most felért egy "én is szeretlek"-kel.

Még mielőtt kilépek a hotelból utoljára leellenőrzöm, hogy amit feltétlen magammal akartam hozni, tényleg nálam van-e. Bolt, pékség, virágárus és egy ajándékbolt után útba ejtettem a sziklát is, aminél feltűnően sok ember állt, ahhoz képest, hogy csak egy egyszerű kődarab.

- Bocsánat, nem tudja, hogy kik lehetnek, akiknek ide bele van vésve a neve? - szólít meg egy fiatal nő barátjával, és pár ismerősükkel karon öltve.

- A szüleimé, és a miénk...

- És esetleg a mi nevünket is bele lehetne valahogy vésni? Nagyon aranyosnak tartjuk! - egy pillanatra elmosolyodom, és végigtekintek magamon. Három teli szatyor, egy csokor virág, és most azt akarják, hogy a családi emlékembe belepofátlankodjanak.

- Sajnálom, de ezt nem engedhetem! Nagyon fontos hely ez számomra, de esetleg arra fele még találnak ilyen sziklákat. - mutatok egy irányba.

- Rendben, köszönjük! - és távozik a kis baráti társaság. Igazából ilyen kő nincs még egy a parton, de a turistákat simán át lehet csapni egy ilyen egyszerű módszerrel. Letéve a kezemből a csomagjaimat felmászok a kis helyemre, előveszem zsebemből azt az éles szikladarabot, amit még tegnap találtam és belevéstem a neveinket ebbe. Romantikusabb lenne, ha HanBinnal együtt csinálnánk, de szerintem már most kész ideg, hogy miért tart nekem másfél órába, hogy reggelihez jussak.

- Így ni! - fújom le a felesleges maradványt, és lepattanok a kőről.

- JiWon, hol a francba mászkáltál te eddig?! - hallom HanBin nem épp nyugodt hangját a hátam mögül - Már megint mi az Istent műveltél? - esik nekem minden ok nélkül.

- HanBin, nyugodj már meg! - fogom le ütlegelő karjait, és magamhoz ölelem - Megnézed?

- M-Mit? - dadogja könnyeivel küszködve. Miért jött utánam? Nem bízik bennem? Hát, valahol meg is értem a bizonytalanságát...

- Megcsináltam a neveinkkel! - mutatom meg neki a mi kis örök fogadalmunk. Ő csak elneveti magát és rám pillant.

- Nem vetted észre? Gyere! - fogja meg a kezem, és elvezet a hatalmas kő másik felére, ami már a vízben volt - Látod azt! Én csináltam tegnap, amikor leléptem a kórházból... Idejöttem, és láttam a neveinket a sziklában. Eszméletlen lelkiismeret furdalásom lett, és végül ezt hoztam össze... - nem bírtam megszólalni. A víz alatt volt két szikla, amik láthatólag egykor még egy nagy kődarabot alkottak. Az egyikre egy "H", a másikra egy "J" volt írva. Ez a két kő volt a szívecske két csücske, és kisebb-nagyobb kövekkel pedig kirakva egy akkora szív, hogy azt még a vakok is észreveszik, csak én nem!

- HanBin, ez...

- Tetszik?

- Kim HanBin! - mondom ki egész nevét felé fordulva, és könnyeimmel küszködve - Most... - nézek mélyen szemébe, amikben a szerelmet látom, és a vágyat, hogy ezt én tiszta szívemből viszonozzam - Együnk! - végül csak ennyit nyögök ki. Ő csak elneveti ezen magát.

- Visszakaptam! - indul meg a csomagok felé - JiWon, ez mi? -néz furcsán a csokor virágra.

- Úgy érzem a mai program is el lesz halasztva... - nézek rá az időre, ami már háromnegyed egy, és minket a strandon vártak délre - Ajándék... - fogom meg és felültetem őt a sziklára - Na, egyél! - nyomom kezébe a megvett ennivalót.

- Nekem vetted?

- Aranyom, kinek vettem volna?

- JiWon, én nem szeretnék innen elmenni! Túl sok emlék köt már ide! - bámul a tenger végtelenségébe.

- Ismerős érzés. - ülök fel én is mellé - De hidd el, sokkal szebb lesz, ha csak időnként jövünk el ide. És akkor emlékszünk csak vissza az itt történtekre... - fogom meg bekötözött csuklóját.

- Lehet! - odabújik hozzám, és úgy majszolgatja tovább a kis péksütijét. Én még mindig rosszul érzem magam amiatt, hogy eljöttünk, megkaptam őt, és én semmit nem tudtam neki adni az aggodalmon és kétségbeesésen kívül.

- Mi a mai program?

- Délre kellet volna kint lennünk a strandon, de nem nagyon hiszem, hogy most van kedved strandra menni... - megfogja karom, és belehúz a szívecske közepébe.

- Tessék víz, nem elég?

- Valamit még kihagytál!

- Mit? - néz rám értetlenül.

- Téged! - derékon fogom, és úgy csókolom meg.

***

- Biztos, hogy ma nem akarsz semmit csinálni? - érünk vissza a hotelszobánkba. Az óra már negyed hármat mutat.

- Semmit! - dobja le magáról a cipőit - Csak aludni! És egy kérdésre választ kapni. - megilletődve néztem rá - Minek az a csokor virág?

- Az..? Mindent a maga idejében! - hajolok hozzá közelebb és egy elégedett vigyorra húzom a szám.

- JiWon, ilyenkor ki nem állhatlak!

- Tudom! - nyomok egy édes puszit homlokára - De ha ez vigasztal, valaminek eljött az ideje... - simítok végig arcélén egy ujjammal.

- JiWon, most te... - ülök fel csípőjére és egy csókkal elnémítom.

- Nem viccelek! - fejezem be mondatát, amire ő egy póló lekapással válaszol. Finoman falom ajkait, amíg bele nem nyög erőteljesen a csókba. Elkezdek fészkelődni ölében, amire felsőteste elenged a tartásából, és újra alattam találom. Kibújtatom magam is a pólómból, és úgy folytatom tovább dolgom. Óvatosan szívom meg néhol nyakát és kulcscsontját, amiket ő egy-egy nyögéssel jutalmaz meg. Végighaladok azon a vonalon a hasán, ami szépen megfelezi kockáit. Köldökéhez érve enyhén beleremeg. Egyik mellbimbóját kezdem el izgatni, az ő keze pedig hátamra csúszik, körmeit belém mélyeszti, és lassan, hogy érezzem a szenvedését, végighúzza bőrömön karmait. Halkan felszisszenek, ő pedig csukott szemmel, és hátraszegett fejjel kiröhög.

- Ezt még visszakapod! - fenyegetem meg, és a másik mellbimbóját veszem kezelésbe. Már nyálamban úszó felsőtestét nem kínoztam tovább, és nadrágja felé vettem az irányt. Minden lépésemet szó nélkül tűrt, és várta  a következőt. Övét kicsatoltam, nadrágjától és alsójától egyszerre megszabadítottam, és szembe találtam magam azzal, amit már akkor megéreztem, amikor az ölében ültem. Szája tátva maradt, és szemeit tágra nyitotta, amikor kicsit közelebb hajoltam férfiasságához, és megérezte rajta leheletem.

- Nyugi! - zárom vissza száját egy ujjal - Vigyázok rád, emlékszel? - egy mély levegőt véve döntötte vissza fejét eredeti állapotába. Lassan eresztettem számba merev férfiasságát, figyelve, hogy kicsit azért kínozzam őt. Makkján tovább időztem, amitől ő már enyhén meg is könnyezett. Lassan mozogtam rajta, és már a túlfűtve a vágytól, egyre gyorsítottam tempómon.

- JiWonh! - nyög egy hatalmasat, mikor kiengedve számból fogammal is megismertetem nemesebbik részét. Én megmondtam, hogy visszakapja! Végre magamról is levéve minden ruhadarabot helyezkedtem el bejáratánál. Először csak finoman értem hozzá, és köröztem előtte, hogy ismerős legyen neki az érzés. Kezei hajamba futottak, és ahogy belé hatoltam, úgy rántott egyet tincseimen.

- B-Bocsh - nyögdécselte, de én csak jót nevettem rajta. Az életerős leader, aki kivívta magának a tekintélyt most alattam fekszik. Miután megszokta érzetemet, lökött egyet csípőjével, én pedig engedelmeskedve neki kezdtem benne mozogni. Minden egyes megmozdulásom egy más hangot váltott ki belőle, amitől csak tovább izgatott, és magamra nem ismerve kapcsoltam hirtelen nagyobb gyorsaságra.

- Ott! - egy olyan hangon adja tudatomra, hogy megtaláltam azt a pontját, amit egy fővokál is megirigyelne. Egy pillanatra megálltam, és utána kétszer háromszor elérve ugyanazt a pontját már nem bírtam tovább. Nem hagytam őt egyedül, merevedésére kaptam és más ütemben mozgattam rajta kezem, mint csípőm. Egy jól eső felmordulással élvezett el ő is. Kihúzódtam volna belőle, de ő fenekemre fogott és nem engedte, hogy bármit is csináljak.

- Imádlak! - súgta a fülembe, és megpaskolta a fenekem.

- Nem vagyok a sex rabszolgád! - nézek rá kajánul.

- JiWon, csak nézz ránk! Már az vagy! - csókolt meg édesen, amivel teljesen levett a lábamról minden egyes alkalommal.

- Kezdem érteni, miért nem akartál strandra menni! - szállok le végre róla, ahogy elenged a szorításából.

- Nyugi, ha ott kívántál volna meg, akkor is hagytam volna magam! - mondja elképesztő nyugodtsággal.

- Azt a perverz mindened! - csókolom meg újra.

- JiWon... Én tényleg erre vártam a Mix & Match óta. - bújik oda hozzám.

- Holnap megtudsz mindent! Csak várj egy kicsit! - veszem kezembe a távirányítót, és bekapcsolom a tévét.

- Mindent? - értetlenkedik.

- Mindent. - jelentem ki határozottam, és közelebb férkőzve hozzá döntöm fejem vállára, és álomba szenderülök. Holnap én korábban kelek, hogy az utolsó napot tényleg felejthetetlenné tegyem.