I want him! ~ 9. rész /Vége/

- JiWon! Hozz már nekem egy pohár vizet! JiWon..! JiWon? - emelem fel a fejem a párnáról, mert nem felel - Kim JiWon, hova a jó büdös francba mentél már megint? - ülök fel az ágyban, és teli torokból elordítom magam, hogy a folyosón végén lakó kisgyerekes család szobájából hirtelen felüvölt a kis srácc. Már megint eltűnt valahova! Komolyan kezdem ezt az egészet unni! Miért szívódik fel minden szép pillanatunk után? Kizárt, hogy a tegnap estét nem élvezte, de akkor miért ment el? Szeretnék első együttlétünk után a karjaimban ébredni, és reggel rá pillantani. Akkor hirtelen visszacsukni a szemem, mert a fehér ágyneműről úgy vernének vissza a reggeli nap fényei a halvány bőrére, mintha egy Isteni személy feküdne mellettem. De nem, nem lehet, mert ő folyton folyvást úgy gondolja, hogy mennie kell! Hova olyan fontos elmenni a közös nyaralásunk utolsó napján? Miért nem tud nyugton ülni a seggén a hűvös hotelszobában? Miért, miért, miért?!

- ,, HanBin!

Ne borulj ki nagyon, de muszáj volt korán reggel elmennem! Az asztalon van egy kis bevezető ajándék, és a szoba többi részén pedig apró jelek az utolsó programra. Ne haragudj rám nagyon!~

Ui.: Az este tökéletes volt, és te is!

- Your boss "

Ez a cetli várt a falon, az ágy mellett. Miért tud ennyire pofátlan és aranyos lenni egyszerre? Csak később vettem észre, hogy mivel is zárta a levelét. ,, Your boss ". Ennyit arról, hogy én egy független és határozott férfi vagyok. Csak ne hívjon úgy nyilvánosan, hogy ,, princess ". Ittam egy korty vizet, és megnéztem azt az 'előajándékot' a tévé előtt. Az a csokor virág hevert ott, csokival és egy plüssel. Ez egy hófehér maci volt, nyakában egy nyaklánccal. Az ékszer medáljából, ami úgy nézett ki, mint egy dögcédula, hogy azért férfias is legyen, ki lehetett venni egy gyűrűt. Nem tudom, kinek gondolta a gyűrűt, kinek a nyakláncot, inkább megvárom vele őt, és megbeszéljük ki melyiket hordja. Kezem átfutott a doboz csokira. Rettenetesen éhes voltam, és persze, hogy a kedvencemet veszi meg, holott nagyon jól tudja, hogy fogyókúrázom!

- Nem HanBin! Megállod, és nem eszel belőle! - mondogattam magamnak, miközben kinyitottam a dobozt. Az illata hirtelen csapott meg, amitől hasam is megkordult. Szemeimet összeszorítottam, és próbáltam nem az ízére gondolni.

- Nem HanBin! El fogsz hízni, és akkor JiWon nem fog szeretni! - ütöttem hasamra, mert képtelen volt befejezni a felém való kommunikálását. Ledobtam a dobozt az asztalra, és elindultam a fürdőbe rendbe hozni magam.

- Igen? - vettem fel a telefonom kilépve a zuhany alól.

- Nekem mindenhogy tökéletes vagy! - hallottam JiWon hangját a vonal másik feléről. Csak ennyit mondott és már le is tette. Kamerák vannak a szobában? Végignézte a csokival való harcom, vagy miért mondta ezt most? Olyan hirtelen tette le, megkérdeztem volna, hogy mikor jön...

Kiültem a fotelba, farkasszemet nézve azzal a dobozzal. A hasam huszonkettedik korgására már nem bírtam megállni! Bekapcsoltam a tévét, lábamat feldobtam a szemben lévő fotelre, és valami szomorú romantikus filmet nézve majszolgattam el az ajándékom. Egy papír repülőt dobtak be az ablakon. Az állt benne, hogy a konyhában van még. És a konyha tele volt olyan csokival. Tényleg minden mennyiségben!

- Kim JiWon! Te azt akarod, hogy elhízzak? Miért csinálod ezt velem? És mikor láthatlak majd újra?

- Nemsokára! - mondja a telefonba nevetve rajtam, és leteszi.

- Komolyan, mi ez az egész? - még egy cetli azonban választ adott a kérdésemre.

,, Csak csokit egyél, de este öt után már semmit! Ne ijedj meg, mindenre választ adok!

- JiWonie~ "

Ha azt üzeni, hogy ne ijedjek meg, persze, hogy megijedek! Mit csinál már megint?!

***

- Igen, itt vagyok, ahogy mondtad! Felvettem a ruhát,a mit felküldtél nekem, öt óta semmit nem ettem, és elég szellős ez az ing itt a part mentén...

- Szóval élveznéd még a szeles időt, és menjek később? - pimaszkodik a telefonba.

- Szóval siethetnél, és örülj, amikor meglátlak, nem foglak a tengerbe folytatni!

- Akkor ezt nem is adom neked oda! - fordulok meg, és hirtelen ott terem mögöttem egy pokróccal.

- Ne, ne, ne! Nem úgy gondoltam! - veszem ki kezéből a puha anyagot, és leülök a padra, min eddig is várakoztam. Egy lenge inget hozatott nekem, és lelkemre kötötte, hogy zt vegyem fel fél nyolckor, amikor lejövök. Éhesen és átfagyva vártam rá egy órát!

- Mehetünk? - néz le rám.

- Nem, még nem! - vágom rá  választ, és tovább ölelgetem a puhaságot. Végignéztem JiWonon. Egy az enyémhez hasonló inget viselt, csak az övé vagy két számmal volt nagyobb rá. A világos farmerja volt rajta, amiben olyan jól néznek ki a lábai. Még a haja is úgy volt megcsinálva, ahogy én imádom. Teljesen elbambultam rajta. Úgy állt a holdfény megvilágításában, mint valami isten, vagy angyal.

- És most már mehetünk? - hajol oda hozzám, kissé már ő is remegve.

- Olyan... Jól nézel ki. - mosolygom fél arcomat a pokróc mögé bújtatva.

- Figyelj, ha ezt csinálod, akkor itt a padon, az egész part szeme láttára foglak magamévá tenni! - suttogja fülembe. Mennyei újra a nyakamon érezni leheletét.

- JiWon, nem egészen értem! - kezdek szemtelenkedni - Valahogy így érted? - egy másik pózba vágom magam, ami elég félre érthető, és a pokróccal újra eltakarom az arcom, hogy csak a szám látszik ki belőle.

- Ha te most akarod! - ül bele az ölembe. Nem gondoltam volna, hogy tényleg megcsinálja! Gyorsan lekapom a fejemről a puha anyagot, és szembeszéddel próbálom vele tudatni, hogy megbámulnak az erre sétálók.

- Vacsi után folytatjuk! - nyom egy puszit a számra, és felkelve rólam húz magával.

- Ne ilyen erősen! Ez fáj! - szisszenek fel, mert a fájós karomnál fogva vonszol maga után - Egyáltalán hova sietünk ennyire? - állok meg, és kérdőre vonom, mert utálom, amikor nem mond el semmit, és a végén megint koppanunk egy nagyot!

- Igazából..? Idáig! - csettint egyet, és a sötétségből hirtelen felvillannak a lámpák. Egy gyönnyörű, romantikus helyhez vezető ösvény van kirakva égőkkel. Az az ösvény félúton átmegy fadeszkákba, mert nekünk a mólón lett megterítve az asztalunk.

- JiWon ez... - veszek egy mély levegőt - Ez egyszerűen elképesztő! Miért csinálod ezt velem állandóan? Te mindig meglepsz valamivel, én pedig semmit sem tudok adni! - nem válaszolt csak leültetett. Az első fogás kihozatala után kezdett megnyílni, és elmondani, hogy mi is ez az egész.

- Nem is kérek tőled semmit. Te már megajándékoztál azzal, ami nekem feltétlen szükséges. A szerelmeddel! - letörli a rizst, ami rajta maradt a számon - Mindig azt hajtogattad, hogy rám vársz, már a MIX & MATCH óta, igaz?

- Igen... És teljes mértékben igaz!

- Nem a valóságérzetén van itt a hangsúly... Sokkal inkább azon, hogy a másik fél hogy érzett akkor. - felnézek rá tányéromból. Hirtelen olyan komoly lett az arca.

- JiWon, hogy érted ezt? - tettem le kanalam, és ugyanolyan komolysággal néztem rá én is.

- HanBin, az igazság az... - áll fel a helyéről, kifordítja székem, és velem szembe letérdel - Hogy én is azóta várok. Vagyis inkább hezitálok... Mikor elkezdődött az az egész, és én a szokásos időnél tovább maradtam távol a családomnál... Te... Te akkor felkaroltál, és nem engedtél sírni a kamerák előtt, mert azt mondtad mindig, hogy így csak gyengének tűnök. Túlságosan közel engedtelek magamhoz, és én se tudtam, mit érzek valójában. Aztán egy este, amikor próbáltunk, megkérdeztem JunHoet, hogy ő hogy érzett akkor. Azt mondta, hogy amikor JinHwan akkor este eltűnt, és nem jött haza, a szíve kishíjján megállt, a gyomra görcsölt a félelemtől, mert nem akarta őt elveszíteni. Akkor nem hittem volna, hogy ezt fogom itt művelni, de megkértem JinHwant, és a többieket, hogy segítsenek nekem. Én már két héttel ezelőtt megszerveztem ezt az egészet, és már csak a többiek színészi játékában bíztam. Sikerült. Elhitették veled, hogy az ő tervük volt, hogy én is csak áldozat vagyok. Aztán jött az az eset... Életem legrosszabb napja. Te próbáltál nekem segíteni, és még vettél is egy ugyanolyan macit, mint az enyém, mert a nagy tervezgetésben otthon felejtettem, erre én egy vadidegen csajt döntök meg. És ahogy láttam, hogy a véredben fekszel a fürdőszoba hideg csempekövén, ugyanazt éreztem, mint JunHoe. A szívem majdnem megállt, a gyomrom görcsölt az idegességtől, és a bűntudattól. Akkor tudatosult bennem igazán, hogy mit is érzek irántad. HanBin, sajnálom, amit tettem! Tényleg nem ez volt a célom ezzel az úttal! Azt akartam, hogy a közös strand és ezek után, majd egy kicsit máshogy engedlek közelebb magamhoz, és nem úgy mint egy barátot. Aztán ez sokkal, sokkal több lett, mint azt az elején gondoltam volna hogy lesz. HanBin! Én mindennél jobban szeretlek, és nem akarlak elveszíteni! - erre a mondatra mindkettőnkből előjöttek a könnyek. Ezt... Ezt az egészet ő szervezte?

- JiWon... - próbálok megnyugodni kicsit, de ahogy könnyes szemeivel az enyémbe néz, megszakad a szívem - Én nem haragszom. Akkor sem haragudtam... Emlékszel, mit akartam mondani akkor neked utoljára?

- Csak annyit tudtál mondani, hogy 'szer', többet nem.

- JiWon, szeretlek! Akkor is szerettelek, most is szeretlek, és ezentúl, bármi is jöjjön közbe, szeretni foglak! Az út pedig csodálatos volt! Kellet nekünk ez, hogy megtudjuk, mennyire is szükségünk van a másikra!

- Úgy, érzem nem érdemellek meg!

- Én megérdemellek téged? - erre csak hasamba temeti fejét - Úgy gondolom, ha én téged igen, akkor te is engem! - és nyakába akasztom a nyakláncot, amit vett nekem

- Habár, ez tökéletesen hasonlítani fog egy lánykérésre, - pattintja ki a gyűrűt a medálból letörölve könnyeit - kérlek, nézd el. Nem gondoltam volna, hogy ennyire félreérthető! - nevetve húzza az ujjamra a gyűrűt.

- Én már nem vagyok éhes! - nevetem el magam én is.

- Tudod, mit? Én sem! - csettint egyet, és kialusznak az eddigi fények.

***

- Üdv itthon újra! Jó látni, hogy mindenki és minden egyben van! - fogad otthon a csapat első párja, JinHwan és JunHoe - Reméljük hasznos volt az út!

- Sráccok, már elmondtam! - állítom le őket a túlzott megjátszásból.

- Te jó ég, végre! Ha még egy órát kell műmosollyal színészkedve töltenem, én komolyan megőrülök! - dobják le magukat szinte egyszerre a kanapéra.

- És? Mik történtek az utazáson? - mosolyog ránk YunHyeong.

- Azt hiszem, megtaláltuk a leader gyenge pontját!~ - pimaszkodik a legfiatalabb. És ami azt illeti, tényleg JiWon lett a gyenge pontom.