I want him! ~ 4. rész

Reggel a hideg, tengeri szél keltett. Kezemmel egy takaróért kutakodtam, de ahelyett JiWon kockáit találtam meg. Várjunk, miért félmeztelen? Az még úgy rendben van, hogy nyár van, de a szabad ég alatt aludtunk el, a tengertől pár méterre!

- Mit szeretnél?~ - kérdezi tőle szokatlan mondatvégi lejtéssel. Elég közel volt hozzám, alig bírtam megszólalni.

- Én csak egy takarót kerestem, mert fá-fázok... - kapom meztelen felsőtestem elé kezeimet. Miért nincs rajtam a pólóm? Éjjel valami vetkőzős partit tartottunk, csak én nem emlékszem rá?

- Fázol? Csináljunk valamit, amitől meleged lesz? - kérdezi ajkán végignyalva.

- JiWon ez egy part, tele emberrel!

- Milyen emberek? - néz rám nagy szemekkel, és egy csettintéssel falakat varázsol körénk - Így most már jobb? Biztonságosabbnak érzed, ha nem látja senki, ahogy átmegyek rajtad?

- JiWon megijesztesz!

- Megijesztelek? Tegnap még élvezted a társaságom, nemde? - mászik át rám - Várj, átviszlek egy kényelmesebb helyre. - csettint egyet megint, és egy ágyon találom magam - Így már mindjárt más, igaz? - csókol meg érzékien. Akárhogy próbáltam lelökni magamról, nem sikerült. Kezeimet kifeszítette az övéivel, és úgy folytatódott csókunk. Nem hittem volna, hogy ez bármikor is megtörténhet. Egyre jobban kezdett mozogni a csípőmön, amitől én akaratlanul is belenyögtem a csókba. Kezei visszafutottak a karomon keresztül a hasfalamra, és óvatosan kezdett cirógatni. Csókjai egyre lentebb érték a bőrömet, végül alsó nélkül feküdtem alatta. Ködös tekintetével még vetett rám egy pillantást, és...

- JiWon! - nyögöm halkan a nevét, és kinyitom a szemem. Álom? Csak egy álom... Felkelek az ágyból, és kinézek az ablakon, magam se tudom, miért. Egy kisebb lánycsapat vesz körbe egy fiút odakint, és behoz egy lányt a tömegből. Kicsit úgy nézett ki, mint JiWon.

- Az lehetetlen! - társalgok magammal - Hisz JiWon itt fekszik! - fordulok meg, de reményeimmel ellentétben nem találom őt az ágyban - Nem! Biztos, nem! - nyúlok a telefonom után, és ismét JinHwanékhoz fordulok segítségért.

- Nem, nem tudott arról, hogy elmentek, és ha még mindig nem haladtok semerre, ne csüggedj, még csak a harmadik nap!

- Kac, kac, de vicces... Most nem ilyenről szeretnék beszélni! - ülök le az ágyra.

- Várj, kihangosítalak! Csak JunHoe van itt.

- Tegnap levitt arra  a helyre, ahol a szülei először találkoztak. Utána valami csodás dolgot nézhettem meg, és körbe bicikliztük a szigetet. Szervezett nekem egy kis tenger parti mozit estére, de a szobánkban keltem fel...

- HanBin, mi bajod ezzel? Ez eszméletlen! Elvitt oda, ahol a szülei is megismerkedtek! Ez már jelent valamit!

- Várj, még nem végeztem... - csuklik el a hangom.

- Mi történt? - hallom JunHoe hangját is.

- A szobánkban keltem, de egyedül. És láttam az ablakból, hogy valaki behoz egy lányt az épületbe.

- És rögtön azt hitted, JiWon az, ugye? Láttad talán? Felismerted?

- Nem, de...

- Nincs de, és semmi ilyesmi! Amíg nem mentetek el, addig az életedet is rá merted volna bízni, most meg már attól elillan a bizalmad, hogy egy nőcsábász a hotel előtt kurvát keres! Nagyon gyorsan verd ki ezt a fejedből! Biztos már a mai program miatt nincs ott. Sőt, ahogy őt ismerem, biztos, hogy valami extra meglepetést szervez éppen neked!

- Hogyne... Ő Kim JiWon és nem Goo JunHoe... Nagy mázlista vagy JinHwan!

- De én is, ezt ne hagyd ki! - üvölt bele a telefonba párja.

- Nem azért, mert szemétkedni akarok, és tudjátok jól, hogy én is nagyon örülök, hogy együtt vagytok, de megbeszéltünk valamit! Mikor telefonálunk így, kihangosítva, senki nem ül a másik ölében, nincs puszi, csók, se bármilyen hang!

- És ezt be is tartjuk!

- Tegnap majdnem ingyen pornót hallgathattam, ha nem teszem le!

- Többször nem fordul elő! De ha majd te is együtt leszel JiWonnal, megtudod milyen az, amikor valaki azt mondogatja neked egész nap, hogy gyönyörű vagy, és utána mellé fekhetsz le aludni, és minden egyes éjjel mosollyal az arcodon szenderülsz álomba!

- JunHoe, légyszíves kimennél? Szeretnék kérdezni valamit JinHwantól.

- Mi van HanBin? - kapcsolta ki a hangszórót telefonján. Csak akkor szoktam tőle kérni, hogy így kettesben beszéljünk, ha tényleg nagy bajban érzem magam.

- Amíg nem voltatok együtt JunHoe-val, voltak neked is ilyen álmaid?

- Milyenekre gondolsz pontosan?

- Megálmodtad már, hogy lefekszetek?

- Ha tudnád mennyiszer! - neveti el magát - Ezen nincs mit szégyellni! Már akarod őt, és közelebb is érzed magadhoz, ez ezért van. Tudod, hogy már tényleg csak egy kicsi kell ahhoz, hogy a magadénak mondhasd. Nyugi, mindjárt itt lesz az ideje! Addig is a te helyedben és csendben várnám azt, hogy beállítson egy rakat rózsával, és azt mondja, szeretlek.

- Szóval maradjak a helyemen, és ne menjek ki a szobánkból?

- Pontosan!

- Itt maradok, de hangsúlyoznám ismét, nem Goo JunHoe-ról beszélünk! - nevetem el magam kínosan, és leteszem. Hátra dőltem az ágyon, és vártam. Vártam az én hercegemre. Tévét kapcsoltam, felöltöztem, mindennel próbáltam húzni az időt, de három óra ülés után már tényleg úgy éreztem, cselekednem kell valamit. Elindultam a recepcióra, hátha láttak JiWont távozni, vagy hasonló.

- Jó napot, esetleg a... - képedek el a látványtól, ami azt hiszem, beleégett a szemembe. JiWon jött ki egy szobából egy lánnyal. Mindkettőjükön az együttlét egyértelmű jelei. Kiszívott nyakak, vöröslő ajkak, összetúrt hajak, izzadság és enyhe kimerülés. Csak lefagyva néztem őket, ahogy egymásra mosolyognak, ahogy mi még sosem.

- JiWon... - szólítom meg a sírás küszöbén állva.

- HanBin? - fehéredik el, ahogy megpillant.

- Oppa, ő kicsoda?

- Oppa? Örülök, hogy ilyen jóba lettetek! - sírva futok fel a szobánkba.

- HanBin, várj!

- Oppa, akkor mi most végeztünk?

- Ugye, te sem gondoltad komolyan? Ez nem működött volna hosszú távon, fogd fel! HanBin, várj már! - szalad utánam. Én magamra zártam a szobánk, és a fürdő ajtaját is, hogy még véletlenül se tudjon bármit is mondani nekem.

- HanBin! Nyisd már ki azt a rohadt ajtót! - dörömböl az említett tárgyon. Végül csak berúgta, vagy valami, de bejutott. Én még mindig a fürdő csempéjén feküdtem, és sírtam. Miért kellet ekkorát csalódnom abban az emberben, akinek mindenemet odaadnám... Adtam volna... Ebből már tényleg nem lesz se szerelem, de már barátság se.

- HanBin! Gyere ki! Megmagyarázom, csak adj egy esélyt! - érzem, ahogy nekitámaszkodik a fürdőajtónak.

- JiWon, én már a Mix & Match óta várok rád! Kibírtam, mert azt hittem, idővel szeretni fogsz, és te is másként fogsz rám nézni. De látom, hogy téged nem hat meg semmi. Eljöttünk ide ketten, és te egy másik lányt fektetsz meg... Ebből én nem kérek, köszönöm! - álltam fel a padlóról még mindig sírva, és egy penge után kutakodtam. Remegő kézzel néztem a tárgyat, és belegondoltam, hogy ez tényleg helyes-e, de az ajtó másik felén álló ember, akit eddig a szerelmemnek mondtam elárult. Miért éljek már?

- JiWon, én szerettelek! - ordítom utolsó mondatom, és a pengével elvágom az ereimet.