Because he can not be mine ~ Prológus

Csak egy pillanat volt. Egy pillanat alatt rabul ejtett a tekintetével. Nem tudom, miért tetszett meg ennyire, ő teljesen más, mint én. Ő az a tipikus macsó gyerek, én pedig egy magas, vézna senki vagyok. Még csak nem is nézek ki jól, nem is vagyok koreai. Ő sem annak a földnek a szülöttje, ahol most állok, de ő akkor is szebb nálam. A lányok körében népszerű, és csak miatta szöknek át a szomszédból ebbe a kan szagú kócerájba, ahova női nemű lénynek nem is szabadna betennie a lábát. Aish, miért vagyok ilyen szerencsétlen?! Miért tud valaki úgy megfogni a tekintetével, hogy azután csak az ő szemeit keresem minden órán? Miért kerültem vele egy osztályba? Egyáltalán miért jöttem én Koreába? Utálok távol lenni a szüleimtől, és eszméletlenül hiányoznak, de nem mondom el senkinek, mert csak lerángatnak a suli udvarára és nyilvánosan megaláznak mindenki előtt. Én pedig nem akarom, hogy előtte alázzanak le a sárga földig. Inkább csendben leszek depressziós, és halkan pusztulok el belülről. Meg is tenném, de van egy éltetőm, az pedig Jackson. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy soha nem lehet az enyém, de a remény hal meg utoljára. Ezt az élet már megtaníttatta velem. A szüleim nehéz helyzetbe kerültek otthon, még egy kisebb házba is kellett költözniük, mert a emeletet már nem bírta a pénztálcájuk. Engem Koreába küldtek, hogy majd mikor hazatérek már tele leszek pénzzel, mert idekint kijártam az iskolát, és egy menő, jól fizető helyen elhelyezkedem. Szép álom, de lássuk be, esélytelen. Ezzel az idétlen kinézettel senki sem venne fel alkalmazottként, és bár a suli kifogástalanul megy, akkor is csak a stréber leszek. A stréber, aki beleszeretett az osztálytársába. Hát ez tökéletesen fog mutatni az önéletrajzomban!

,, Iskolát végzett a Koreai Bentlakásos Fiúiskolában, ahol harmadik osztályban beleszeretett kínai osztálytársába. "

Szerintem tökéletes! Ezzel csak úgy kapkodni fognak utánam. Hogy mekkora egy reménytelen romhalmaz vagyok!

- Bam Bam, nem jössz? Elmegy a buszunk! - szólít meg YuGyeom. Pár hónappal fiatalabb csak nálam, de egy másik osztályba jár. Egy ház választ el minket, mindig együtt jövünk, és együtt is megyünk.Ő itt az a személy aki először nyitott felém. Tudjátok, az a jóképű, jó fej szomszéd srác, aki, majd amikor kijárom a sulit és hazautazom, szerelmet vall. Többen, beleértve Jacksont is, piszkálták már azzal, hogy szerelmes leveleket hagyott egy-két szekrényben. Ő azt mondja, hogy csak a lányok kérték meg erre, de amikor a lányokat erről kérdezték fogalmuk sem volt semmiféle levélről. Kicsit tartom tőle a távolságot ezután az eset után, de mégis csak az én ,,fajtám", ha én nem állok mellette, akkor senki sem fog. És amúgy is, neki köszönhetem, hogy az a kevés ember is odajött hozzám, és összehaverkodtam velük.

- Menj Kun, hív az urad! - szól oda nekem a ,,meleg ellenes brigád" fő alakja, JaeBum. Visszaszólnék, de inkább elengedem, mert nem szeretném, hogy összeverjenek a gorillái. Szívfájdalmam, hogy Jackson is nagyon jó haverja lett, mint az összes hozzá hasonló fiú. Csendben, kezemet a dühtől ökölbe szorítva hagyom el az osztálytermet.

- Hé Gyeom, várj meg! - már csak ő az, akiben bízhatok. Ha őt elveszítem, akkor oda minden, de ha Jacksont megkapnám, akkor valahogy máshogy lenne minden. Akkor JaeBum se lenne akkora barom, és az igazi arcát mutatná a többiek felé. Akkor lett ilyen, amikor a barátnője nyilvánosan szakított vele egy téli vásár kivetítőjén keresztül. Az egész tér látta, ahogy Im JaeBumot lapátra teszik. Nem irigylem, de akkor is túl kellene lépnie a dolgokon. Így csak egy zárkózott, savanyú életet fog élni, ami senkinek sem kedvező.

- Hyung, te ugye nem hiszel nekik? - kérdezi félénken és halkan YuGyeom a buszmegálló felé menet, de jó a hallásom, meghallom. 

- Őszintén? Volt, amikor hittem nekik, de tudom, ha lenne valami, elmondanád nekem. Megmondtuk, hogy meg fogjuk egymással osztani a nagy történéseket az életünkben. Az, hogy mekeg vagy szerintem elég nagy történés, szóval nem, nem hiszek nekik. - ejtek meg egy félmosolyt, felszállva a buszra.

- Srácok, tartsátok fel! - Amber noona siető léptei és hangos kiáltozása kelti fel a figyelmünk. A héten már harmadjára kési le majd nem a buszt. Valami van ezzel a nővel!

- Köszi!

- Legközelebb már tényleg itt hagylak! - szól oda neki a buszsofőr.

- Sajnálom, ígérem, jobban fogok sietni. Köszönöm, hogy ismét megvárt! - hajol meg illedelmesen - Gyeom, miért vagy ilyen búbánatos? Megint JaeBumék, ugye? Mit csináljak, hogy végre békén hagyjon? - Amber nagyon jó barátja JaeBumnak. Többször kérte is már, hogy szálljon le YuGyeomról, és ne zaklassa őt, de azóta sem fejezte be. Szerintem Noona egyáltalán nem illik bele JaeBumék kis bandájába. Őt is kiközösítik a suliban, csak mert nem vesz fel 15 centis sarkú cipőt, nem teszi ki a melleit és nem szereti a szoknyákat. Ő inkább a mi kis kiközösített duónkat tölti meg élettel, ami, valljuk be, ránk is fér.

- És veled mi van Kun? Olyan szótlan vagy ma. Reggel sem beszéltél semmit, pedig szeretem hallgatni a történeteidet, hogy milyen sorozatot néztél este, és hogy abban éppen kit ért nemi erőszak vagy hasonlók! - nevet fel.

- Ne ilyen hangosan! - nevetek én is kínosan.

- Tényleg Hyung, mi a baj? Furcsa vagy mostanában. - néz rám kiskutya tekintetével YuGyeom. Ha azt mondom neki, hogy fáj a hasam, már abban a pillanatban az ajtóm előtt terem egy tányér gőzölgő levessel, és addig nem megy haza, amíg meg nem ettem, és nem látja, hogy lefekszem pihenni. Érzem rajta, hogy bármiféle sérelmem ezerszer jobban fáj neki, és sokkal nagyobb sebet ejt benne, mint bennem.

- Nem tudom igazából én sem. - kezdek bele - Keveset alszom mostanában, nem bírok aludni. Suliban gyorsan szóródik a figyelmem, és ilyen hülye hullámaim vannak. Egyszer kicsattanok a boldogságtól, és kívánom az édességet, aztán hirtelen leszek szomorú, és verem szét a szobám.

- Tudod, én mikor szoktam ilyen lenni? - állunk fel mindhárman a helyünkről.

- Amikor Amber szerelmes! - fejezi be a mondatát Gyeom.

- Fejen találtad a szöget! Szóval a mi kis thai gyönyörűségünk beleszeretett valakibe!~ Szabad tudni, ki az?

- Nem... Nem szívesen beszélek róla...

- Majd megered a nyelved! Na, legyetek jók srácok, holnap reggel a busznál! - köszön el egy szokásos Amber intéssel.

- Hyung, azt mondtad, a nagy dolgokat megosztjuk egymással. -támad hátulról YuGyeom. Megígértem neki, de ha megtudja, darabokra töröm a szívét!