My princess (oneshot)

A próbateremben voltunk, már nem is tudom, miért. Próbáltam nem bámulni őt, és elhitetni magammal, hogy nem gáz, amit csinálok, de nem sikerült valami fényesen.

- Állj már le! - súgja nekem oda DongHyuk - Már megint kezded.

- Bocs... Nem tudom kontrollálni. - köszörülöm meg torkom, és felállok a padlóról, ahol mindenki fetreng.

- JunHoe, inni mész? Nekem is hozz, légyszi! - pillant felém egy fél másodpercig.

- Persze, hozok neked is he... Khm... Hyung... - már olyan sokszor hívtam "hercegnőmnek" a háta mögött, hogy már majdnem kicsúszott, de sikerült kimentenem magam.

- JunHoe, jól vagy? Mostanában egyre többet botlik meg így a nyelved. Ha így folytatod, már a dalszövegekbe is beleakadsz. - imádom, amikor így felfigyel minden egyes kis hibámra.

- Jól vagyok! Teljesen! Itt a víz! - nyújtom felé a nedves poharat. Ő lassan emeli azt a szájához, és finoman kortyol bele a szokásosnál hidegebb vízbe. Csak bámulom őt, és elégedetten beharapom az alsó ajkam.

- Köszi... - mondja, kicsit kínosnak érezve már az őt vizslató szemeim.

- Bocs, elbambultam.

- JinHwanon? - néz rám furán HanBin. Erre nem válaszolok, de érzem, ahogy arcom egyre vörösebb és vörösebb lesz.

- Hát, ha már így jól kibeszéltük, hogy JinHwan mennyire is érdektelen egy látvány, nekikezdhetünk? - ugrik fel JiWon a földről. Én még mindig nem emlékeztem, miért is jöttünk le ma. Már megint teljesen elmerültem JinHwan látványában.

- JunHoe, akkor kezded?

- Ahha, persze! - pattanok fel én is a padlóról - De mit is? - vágok hirtelen egy értelmetlen képet, amivel mindig meg tudom nevettetni JinHwant. Imádom, mikor mosolyog, főleg, ha miattam teszi.

- Neked már tényleg elkél egy kis pihenő. - még mindig nevetve rajtam kezdi el az én dolgom. Csak táncolni kellett, amit ő, szokásához híven, újra és újra elrontott. Olyan imádni valóan volt ügyetlen ilyenkor. Mindig is imádtam őt ilyenkor megbámulni, így csak előjött a cuki, ölelni való énje, amitől annyira szerettem. A próba végén, amikor már csak mi voltunk a teremben, odajött hozzám, amitől nekem majd kiugrott a szívem.

- JunHoe, holnap ráérsz? - csillant fel a szemem egy pillanatra. Mire kellek neki?

- Hát ööö...

- Tudod, - lábujjhegyre emelkedve hajolt közelebb hozzám - HanBin meglepetése miatt. - súgja fülembe. Nem törődtem magával a mondanivalójának tartalmával, csak élveztem a ritka pillanatok egyikét, amikor kicsit is közelebb jön hozzám.

- Figyelsz te rám? - ereszkedik vissza a megszokott magasságába, és kérdőn tekint rám, miért is csuktam le szemeim, mikor ilyen közel jött hozzám.

- Igen! HanBin meglepi, holnap, mikor ő a fotózáson van. - adom vissza a monológjának fontos címszavait.

- Furcsa vagy mostanában... - fordít nekem hátat és úgy próbál szóra bírni - Történt valami, amit nem mondasz el?

- Nem... Vagyis igen, de mindegy... Lényegtelen hülyeség... - erre felém fordul, odahúz két széket, megfogja a karom és leültet magával szemben.

 - Hallgatom! - teszi keresztbe maga előtt két kezét.

- Nem érdekes!

- JunHoe, olyan rég ismerjük egymást, mégsem tudtunk még bizalmasan beszélgetni egymással.

- Ennek van oka, de azt nem akarom hogy megtudd... - motyogom kínosan, tarkómat vakarva.

- Meg akartam kérdezni, de úgy éreztem, nagyobb a valószínűséggel kapok választ, ha négyszemközt teszem. Mit akartál nekem mondani, amikor én vizet kértem tőled? Tudom, hogy nem csak egy egyszerű nyelvbotlás volt. Sokat gondolkoztam rajta, ezért is nem ment ma annyira. - tekint szemembe, amit így, széken ülve könnyebben tesz meg - Tudod, elkezdtem kombinálni a dolgokat, és agyaltam rajta, milyen szó is kezdődhet úgy, hogy " he".

- És mire jutottál?

- Az első szó, ami az eszembe jutott az a "hercegnő" volt. Utána rájöttem, hogy túl sok mesét nézek, és tovább agyaltam rajta, de semmi más. Csak ezt az egy szót találtam, amivel engem jellemezhettél. - éreztem, hogy még jobban elvörösödöm, és kezdek izzadni is.

- Hát, izé... Szóval... - kezdenék bele a magyarázkodásba, de ő hirtelen feláll a székről és még közelebb lép hozzám.

- Azt hiszed, nem vettem észre? - nevet ki azzal az aranyos mosolyával - Ha egy valamit kellene mondani, amiben nem vagy jó, az kérlek szépen, az érzelmeid titkolása. - én csak lebiggyesztett fejjel ültem a széken, miközben ő élvezte, hogy átmeneti ideig magasabb nálam - Szóval, mit akartál nekem akkor mondani? - csúsztatja fel ujjait a tarkómon a hajamba.

- JinHwan, én... - mély levegőt véve próbálok magamon uralkodni.

- Igen, hallgatom... - mondja, miközben tekintete kezd ködös lenni, és hirtelen megváltozik az egész lénye. A mutatóujját húzza többször végig nyakamon, miközben egyre közelebb és közelebb hajol hozzám.

- Ne legyél ennyire megijedve! Hisz te mondtad, a hercegnőd vagyok! - veszi ki két kezem az ölemből, és leül oda - Mit is akartál mondani? - kérdezi újból hajamat piszkálva.

- JinHwan, ez... Ez nem helyes..!

- Nem gondolod helyesnek, ha engedünk az érzelmeinknek? Szerintem teljesen rendben van így az egész! - simít végig arcélemen puha ujjaival. Egyre feljebb ül ölemben, amitől én megijedek, mert megérezheti, hogy számomra izgatóbb, mint azt ő gondolná.

- JunHoe? Csinálj valamit, kérlek! Már nem bírom itt sokáig! - temeti arcát a vállamba, és elkezd fészkelődni az ölemben. Rájöttem, hogy most jött el az a pillanat, amit én már nagyon régóta várok, JinHwan végre az enyém lehet. Nem hezitáltam, rögtön megcsókoltam nyakát, amihez így könnyebben hozzáfértem.

- Jól esik végre érezni téged! - súgom fülébe, amitől ő megborzong a karjaimban. Egy pillanatra szemembe néz, majd az ajkaimra fut a tekintete, és újra vissza a szememre. Valami ördögi mosolyt rajzolt arcára fenyegetésként. A következő pillanatban meg is értettem ezt, ajkaimat olyan szinten kezdte falni az övéivel, hogy már nem maradhattunk abban a székben. Combjai alá nyúlva vittem át őt a teremben lévő kanapéra, miközben az ő nyelve az én nyelvemmel szórakozott a számban. Leültettem volna, de ő feltérdelt, és egyre erőszakosabb volt.

- Akarlak! Most! - nem gondoltam volna, hogy ezt valaha is ki fogja mondani, úgy, hogy én nem kényszerítem rá. Nyakamat szívva hámozta le rólam a pulcsim és a pólóm. Végighaladt a már szinte véres ajkaival a felsőtestemen, itt-ott jól megharapdosva azt. Nem tudom, hova és miért sietett ennyire, de mindez nagyon gyorsan történt, amitől én csak még közelebb éreztem magam a célomhoz. Túl könnyű dolgom volt! Rátapadt a hasamra, mint egy pióca, és kezeit a derekam köré fonva tartott, és húzott magára. Végül felette kötöttem ki, aminek ő annyira örült, hogy magától kezdett vetkőzni. Őszintén, én akartam volna azt elintézni, de nem panaszkodom, mert egy angyali teremtést tudhatok magam alatt. Újra egy érzéki csókcsatába invitált, amit én megint nem utasítottam vissza. A csókunk közepén egyszer csak megéreztem a vér ízét, ami mind a kettőnk ajkából jött.

- Bocsi... - válik el tőlem egy pillanatra, hogy ezt elmondja, de utána ugyanúgy folytatja, ahogy eddig is csinálta. Amég ő majd megfulladt a csókunkba, addig én észrevétlenül fejtettem le róla és magamról is a nadrágot. Merev férfiasságára markolok az alsóján keresztül, amitől ő egyszerre elgyengül, és elenged abból a feszültségéből, amivel eddig engem tartott magán, így hirtelen ráesek. Izzadt bőreink összeértek, és ő hátraszegte enyhén a fejét. Tudtam, hogy ő innen már nem fog tudni lépni, ezért magaménak éreztem a terepet. Kiszívtam, és megharaptam a nyakát, pont ahogy ő tette velem. Eközben megállás nélkül kényeztettem őt kezemmel.

- Mosth... - nyögi halkan alattam azzal a karcossá vált hangjával. Még utolsó erejével lerántotta rólam az alsómat. Még kicsit játszottam az idegeivel, és csak alsó keresztül értem hozzá, amitől ő egyre jobban feszengett alattam. Végül maga vette le az utolsó rajta lévő ruhadarabot. Még egyszer mélyen a szemembe nézett, de arcán már nem azt a ködösséget láttam, hanem a vágyat, hogy végre érezzen magában. Még mielőtt tényleg megtettem volna, hogy kisebb legyen a fájdalma, először kettő, majd három ujjammal tágítottam rajta. Ő eközben már többször is lökött csípőjén, hogy késznek érzi magát, és csináljam már. Engedtem végre az ő és a saját vágyaimnak is, és lassan behatoltam. Egyik kezével végigkarmolta a hátam, a másikat a hajamba csúsztatta, és a fájdalomtól amennyire csak tudott, magához szorított. Tudtam, hogy kellene még neki egy kis tágítás, már én se voltam valami kicsi látvány. Nem akartam neki ekkora fájdalmat okozni. Félve, de elkezdtem mozogni benne, ő pedig fokozatosan engedett a szorításából, viszont a karmait még mindig nem hagyta pihenni. Kényes hangjai, a szenvedély és a szerelmünk töltötte be az egész szobát. Egyre magasabb hangok törtek ki belőle, amitől tudtam, itt van az időnk. Rágyorsítottam tempómra, és merevedésén is ilyen ütemben mozgattam kezem. Egy jól eső, mélyről jövő morgással élveztem el, engem pedig ő követett. Még nem húzódtam ki belőle, hagytam még élvezni érzetem.

- JunHoe... Egy isten vagy... - nyökögi alattam.

- Neked bármit, hercegnőm! - söpröm ki az izzadságtól a homlokára tapadt haját a szeméből.

***

Másnap fotózásunk volt. Próbáltuk valamennyire eltüntetni a tegnap nyomait, a sminkben mégis fény derült az eltitkolt sebeinkre.

- JinHwan, ki van harapva a szád? - kérdi a sminkes noona tőle.

- Rágom a szám. - aranyos mosolyával tekint rám vissza a tükörből.

- JunHoe, neked is? - figyel fel rám HanBin.

- Én is rágom a szám.

- Vagy egymásét... - tesz egy halk megjegyzést leaderünk, és tovább folytatja a készülődést az öltözéssel. Én hercegnőm mögé lépve ölelem át őt, és mosolygunk egymásra a tükörben. Ez egy olyan beismerő mosolygás volt tőlünk a többiek felé.

- Jöttök, vagy esetleg megint hagyjunk titeket kettesben? - állít oda JiWon.

- Nem, nem kell. Majd este elintézzük mi azt egymást közt. - áll fel JinHwan a sminkes székből, és karon ragadva engem húz a kamera elé.

- Hyung, erre nem voltunk kíváncsiak! - hisztiznek egy sort, de mi csak élvezzük egymás társaságát.