-Így megfelel hercegnő?-nyomta orrom alá Oli az e heti menüt.
-Kedden miért meggyes pite a desszert? Már 15 éve élek veletek, és még mindig nem tudjátok, hogy ki nem állhatom a gyümölcsös édességeket?
-Miért az almás változatát megeszed? És a körtekompótot? Tudomásom szerint azoktól mégjobban undorodsz! És amúgy is, egész héten ilyen semmilyen kajákat fogunk enni, és csak olyanokat választottunk, amilyeneket ismerünk. És ha nem tévedek mindegyik a te kedvenced!-húzta a száját Mr. Tökéletes izlés, aki teljesen az ellentétem volt.
-Akkor miért nem választottatok mást is? Nem csak egy fajtát ételt lehet egy asztalra rendelni!-oktatom ki azt az embert, aki 3 évvel idősebb nálam, mégis esze, mint a botnak.
-A fülészetre is elvigyelek,mondom...-hajol hozzám közelebb, hogy próbálja velem megértetni, mit mond. Aztán eljut az agyához válaszom: -Oh... Vagy úgy? Akkor mindjárt jövök vissza!-fordult ki a szobámból és beszélték át újra a menüt. Már igazán nem izgatott, hogy mit is fogunk kajálni. Jobban érdekelt, hogy mégis kik lehetnek azok, akik így bújkálnak a nyilvánosság elől. Az agyalásomat Zaza hangja szakítja félbe, aki épp az alaksorból jön, ahol egy edzőterem és jacuzzi található. Nem értettem, miért olyan izgatott.
-Nana!~ Van lent egy baromi nagy tükör! Tudod, mit jelent ez?-nézett rám tágra nyitott szemekkel.
-Igen... Azt hiszem, tudom...-éreztem a vesztem e szavakat kimondva. Hogy értsétek, a múltkor rajtakapott otthon, hogy egy táncot tanulok. A RED VELVET Dumb Dumb táncát próbáltam elsajátítani, amit ő az elejétől figyelemmel kísért. Azóta rágja a fülem, hogy tanítsam meg neki.
-Azt már nem!- vágott közbe anyum-Nyaralni jöttünk és nem táncikolni az alagsorban! Otthon is tudtok rángatkozni!
-De te láttad már egyátalán, hogy a lányod hogy "rángatkozik"? Még mindig nem értem, miért kosarazik, és miért nem táncol? Plussz még gitározni is tud és az énekhangja is nagyon jó!
-Jó, jó, értettük!-vágom félbe Zazát. Mondjuk eléggé jól esik, hogy így dicsér. Persze, mások is dicsérnek, de ő felnéz rám, mintha én jobb lennék nála.
-Hmm... Talán lemehettek egyszer, kétszer... Ha nem lesz más elfoglaltságotok!-nehezen, de áldását adta anyum a táncra az alagsorban.
- Tessék, itt van!
-Mi ez?-vettem le fejemről a fülesemet.
-Ez az átírt kajás papír. Vidd le gyorsan, mert éhen halok, ha nem fogok két órán belül kaját kapni!-parancsolt bátyám.
-Persze, leviszem. De elmondanád, hogy mégis miért tartott az átírás majdnem 2 és fél órába?- kezdtem tényleg kétségbe vonni, hogy Olival testvérek vagyunk.
-Az vagy, amit megeszel. Mindegyik kajának utánna néztem és úgy döntöttem.
-Fergeteges! És nem lett volna egyszerűbb tőlem megkérdezni, aki, nem is tudom, kívülről tudja, hogy melyik kajában mi van?-néztem tesómra, akiről tényleg nem hittem, hogy ennyire hülye.
-Te!-mutatott rám-Kuss legyen, és vidd le a portára!
-Mi van, csak nem igazam volt?-dőlök neki elégedett mosollyal az ajtófélfának.
-Indulj meg, vagy lerugdoslak!
-Még mindig nem tudom elhinni, hogy ugyan az a vér folyik az erejinkben!-mondtam, miközben belebújtem a cipőmbe.
-Lift? Lépcső? Harmadikról tudod ki fog lelépcsőzni!-beszélgettem magammal, miközben már hívtam is a liftet. A folyosó ugyan olyan kihalt és csendes volt, mint amikor megjöttünk. A zene még mindig üvöltött a szomszédból, most HISTORY Psychoja ment. Tényleg megfontoltam azt a lehetőséget, hogy bekopogok. Elvégre, ha k-popper, akkor biztos jól fogja fogadni a látogatásomat. Már nyújtottam ki a kezem az ajtó felé, mikor megérkezett a lift.
-Na, majd vissza fele.-gondoltam magamban a liftbe beszállva. A portán hangos beszélgetés folyt. Ami még furcsább volt, az a vitatkozó nyelve. Koreaiul beszélt, és eléggé nem tetszett neki, hogy mi is itt vagyunk. Hogy honnan tudom? Hát, ha a mutogatás és a fickó testbeszéde nem lett volna elég, még a nyelvet is beszélem, és nem csak a dalszövegeket fújom kívülről. Ez az a pasas volt, akit az ablakból láttam. Eléggé kínos volt a szitu: végig kellett hallgatnom, ahogy minket szid. Azt hitte egy kukkot sem értek belőle, pedig kristály tisztán értettem minden szavát.
-Gyere Lea, hoztak neked valamit!-szólt-gondolom én-a főnök a portásnak.
-Oh, lehoztad?
-Igen... Ööö, nem akarok tolakodó lenni, de mégis mi a probléma?-kérdezem miközben nyújtom át a papírt.
-Ő itt a többi vendég menedzsereinek egyike. A problémája pedig ti vagytok.
-Igen, azt én is megértettem... Ennyire elzárkóznának a külvilágtól,azok a bizonyos vendégek?
-Csak nem szeretik a felhajtást! Az lesz a legjobb, ha most mész, már így is sokat tudsz!-súgta nekem Lea, miközben a veszekedők egyre hangosabbak lettek.
-Hát, oké!-léptem a lift fele, ami épp akkor érkezett le. Végre emberi lények! Kezdtem örülni már szerencsének, csakhogy korai volt. A liftből ugyanis az az ember lépett ki hyungja kiséretében, akinek a neve a hátamon köszönt vissza. Teljesen lefagytam előttük, és láthatólag ők is meglepődtek. Éreztem, hogy elfehéredek, és szédültem is.
-Ööö... Jól vagy?-hallottam Lea kérdését. A követekző másodpercben pedig ájultan estem össze Min Yoon Gi és Kim Seok Jin szeme láttára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése