I love the original version (oneshot)

Az ágyamban fekszem, ő odajön, lehúzza rólam derékig a takarót, felhajtja a pólómat és hideg kezeivel végigszántja felsőtestem. Mosolyogva ébredezem kezei alatt. Most először jöttünk el a fiúk nélkül kettesben.  Most tudja, hogy amikor kedve tartja, nyugodtan rám mászhat, én nem ellenkezem vele. Apró sóhajra nyitottam a szám. Nem láttam, mert szemem csukva volt, de biztos elmosolyodott. Közelebb hajolt hasamhoz. Én már szuszogását megérezve is beleborzongtam a helyzetbe. Apró csókokat hintett mellkasomra és helyet foglalt csípőmön.
- Nem volt elég a tegnap este? - nyújtózóm alatta vigyorogva.
- Veled édes, - súgja a fülembe karcos hangjával - ha kettesben vagyunk, bárhol és bármikor.
- És ha nem vagyunk kettesben? - pimaszkodom.
- Akkor csak bármikor... - csókol meg finoman - Vagy elintézem, hogy kettesben legyünk, és máris csak azok a feltételek élnek.
- De ha nem sikerül? - nézek rá nagy boci szemekkel.
- Akkor, ha tovább folytatod, nagyobb büntetésben lesz részed, mint tegnap este! - fenyeget meg játékosan, és rám fekszik - Még mindig ennyire dobog a szíved, mikor ilyen közel vagyok hozzád?
- A tiéd nem? Most megsértődöm! - vágom be az ál-durcát - Inkább örülnél neki! Egy, ez azt jelenti, még élek; kettő, még mindig annyira érdekelsz, mint amikor még nem tudtuk egymás érzelmeit. Egy részed még mindig felfedezetlen terület számomra, én pedig szeretem a kalandokat.
- Szerintem már láttad minden oldalam. Kívülről, belülről, alulról, felülről, oldalról, minden irányból megcsodálhattad már isteni mivoltom. - elégedetten és pimaszul emeli tekintetét a mellkasomról a szemembe - De ha szeretnéd, megnézheted megint, hogy felfrissítsük az emlékképeid. - mászik feljebb rajtam, és egyszer csak orrát az enyémmel szemben találom.
- Ne haragudj, de most biztos, hogy nem! A tegnapi nagyon fárasztó volt...
- Ácsi, ácsi! Én dolgoztam rajtad!
- Igen! Másfél órán keresztül! Azt hiszed, akkora öröm lent lenni?
- Már több alkalommal is voltál fent, ezért nem rinyálhatsz! - haragosan visszaül a csípőmre, én pedig felemelem felsőtestem és úgy vitázunk tovább. 
- De amikor te vagy felül, akkor átmész egy kielégíthetetlen állatba, és csak újabb és újabb meneteket követelsz! - lököm le magamról, és elindulok a hotelszobánk konyhájába.
- Azokat te is ugyanúgy akartad! JunHong ne add most itt a sértődöttet! Az utolsó napunk még kettesben! - lép oda mögém és finoman átkarol - Használjuk ki!
- JongUp, folyton csak erre tudsz gondolni?! Mit látsz te bennem, de őszintén? Egy férfi kurvát, vagy szerelmet?
- Na~, nyugodj meg. - ültet le a mellettünk lévő székre - Persze, hogy szerelmet. Ezért nem is kell idegeskedned, mindig is így lesz. De ha visszamegyünk, csak dolgozni fogunk, és akkor annyira fáradtak leszünk, hogy esténként egymásra nézni sem lesz majd erőnk.
- Utálom, mikor igazad van. - döntöm hátra fejem a vállára.
- Akkor? - suttogja fülembe. Érzem hangján a bizakodást.
- De Hyung...~ Olyan messze van az ágy!~ - kezdek felé fordulva hisztizni.
- Ugye nem várod el tőlem, hogy a majdnem két métereddel elcipeljelek az ágyig?
- Igazából én itt vetettem volna be a "Bárhol és bármikor" mottónk, de nem is hangzik olyan rosszul. - csillannak fel szemeim - Elvégre, jól ki vagy gyúrva... Vagy tévedem? - kezdem piszkálni pólójának az ujját, hogy megleshessem izmait.
- Egy alkut ajánlok! Ha nem kell odavinnem téged, és használod a lábad, akkor annyira finom leszek, amennyire még sosem. De ha ragaszkodsz a cipelősdihez... Egy jó darabig nagyon fájni fog a segged!
- Ez nem alku! Ez már kész terror! - állok fel a székről, így inkább az első opció mellett döntve. Otthon sosem tudunk kettesben lenni, ha igen, akkor is csak a dormban. És ott nem mertünk még olyan dolgokat kipróbálni, mint csak így teljesen magunk közt. Ideértünk két nappal ezelőtt, és azóta ki sem tettük a szobánkból a lábunk. Annyira sikerült észrevétlennek maradnunk, hogy tegnap felhívott a recepciós, hogy egyáltalán a szállóban tartózkodunk-e. Azóta csak élvezzük egymást, minden mennyiségben. Egy nap vagy háromszor is átmegy rajtam, amitől nekem már tágítás se kell. Tegnap volt szerepcsere, és egész nap én lehettem felül. Bár ő ezt még nem tudja, de sokkal jobban élvezem lent a dolgokat. Átkéjelgem magam a hálónkba, és ugyanúgy ledobom magam az ágyunkra. Ő megint odajön, felül a csípőmre és elkezdi csókolgatni a mellkasom. Finoman leszedi rólam a pólóm, és elégedetten beharapja ajkát, mikor látja, hogy én megint teljes lényemet átadom neki. Lecsúsztatja rólam pizsama gatyám az alsómmal együtt.
- Jobban érzed magad, mikor meztelennek látsz? - szakítom félbe csókunk.
- Igen! Sokkal! - válaszol vigyorogva és folytatja tovább dolgát. Ígértét beváltva tényleg finomabb, mint azt megszoktam tőle. Nem tudom, lehet ezért, lehet mert az utolsó napunk így kettesben, de akartam, hogy egy kicsit belehúzzunk a tempóba, mert éreztem, így hamarabb el fogok menni.
- JongUp, gyorsíthatsz kicsit nyugodtan. 
- Igen, már észrevettem, - pillant le férfiasságomra - de direkt csinálom! - villantja fel pimasz mosolyát. Hátradöntöm a fejem, tudom, mi fog következni. Lassan halad le ajkaival a hasamon, és tovább. Először csak végig nyal teljes hosszomon, majd szájába is veszi. Már annyiszor csinálta, mégis minden alkalommal más érzés. Sokkal tovább időzik lent, mint szokott. Látszik, mennyire is bánja, hogy csak ilyen kevés időre utaztunk el. Alig bírom visszafogni magam, nehogy a szájába élvezzek, de már tudta, melyik nyögésem mit jelent, ezért lassan kieresztett szájából, és magáról is levett minden felesleges ruhadarabot. Én már akcióra készen fészkelődtem alatta, de nem csinált semmit, csak mellbimbómat izgatta, és csókolgatta nyakam és kulcscsontom. Egyre mélyebbről mordult fel ő is, mikor én hangosabban és magasabb hangon nyögtem fel alatta. Újabb táncba hívta nyelvem, és a következő pillanatban már bennem is volt. Már a harmadik lökésnél megtalálta azt a pontot. Már tökéletesen kiismert, tudta hol van. Nekem több se kellett a véghez.
- Nem, nem! Megvársz! - zihálta fülembe, én pedig csak bólintottam és hátraszegett fejjel próbáltam visszafogni magam, de nem tehetek róla, ha egyszer ezt váltja ki belőlem. Még mozgott bennem, nem is olyan sok ideig, de végül mégis csak én élveztem el hamarabb. Ahogy megérezte maga körül, hogy kezdek szűkülni, ő is beteljesedett, de még bennem maradt.
- Ugye nem akarsz még egy kört? - kicsit félve teszem fel a kérdést, mert ilyenkor általában csak újra mozogni kezd.
- Pedig szerepcserés lett volna... 
- Ez így tökéletes!
- Rám hagyod a kemény munkát, mi?
- Jót tesz az izmaidnak! - pimaszul még válaszolok, és engesztelésként még egyszer megcsókolom.