1/2 Heaven (twoshot~BaekYeol)

Szereplők: Exo

Műfaj: Yaoi, twoshot

Páros: BaekYeol

Író: HyeNim

Végre elutazunk! A promóció előkészületei véget értek, és jutalomból el lettünk küldve pihenni még a visszatérés előtt. Mindenki nagyon izgatott az út miatt, főleg ChanYeolt. Már jó ideje magaménak tudhatom őt, mégis az utóbbi időben, mintha megunt volna. Az esti tévézéseknél nem hagyja, hogy közelebb bújjak hozzá, és egyre többet és bizalmasabban beszél KyungSooval. Kezdek félni, hogy elveszítem őt, de még nem szóltam neki. Akkor csak azt mondaná, hogy tisztára hülye vagyok, és féltékeny. Nem rontom inkább tovább a helyzetet ezzel.
- Chan, segítesz pakolni?
- Majd később megyek... - válaszol úgy, hogy még rám sem tekint - Még van egy-két elintézni valóm. - megy el előttem, akár egy hűvös téli szél. Mi baja lett hirtelen? Tegnap legalább még rám nézett, mikor beszélt hozzám, de ma már pillantásra sem méltat. Az étkezőasztalon hagyott papírjaiba belepillantottam, hátha úgy okosabb leszek.
- BaekHyun, mit csinálsz? Szabadna érdeklődnöm? - kap rajta JunMyeon az információszerzésen.
- Tudod, most én... Csak ChanYeol olyan furcsa, és... Én..? Semmit... - próbálnám kimagyarázni magam, de hamar belátom, hogy teljesen felesleges az egész. Ő a leader, neki főleg nem szabad hazudni, és már amúgy is jobban ismer, mint én saját magam.
- Aggódsz miatta, ugye? Ne tedd, csak bízz benne! Hidd el nem fog csalódást okozni! - mosolyogva próbál megnyugtatni, és tovább folytatja dolgát az udvaron. Miről tud itt mindenki, amiről én nem?
- JongDae, JongDae, JongDae!
- Mondjad... - veszi ki a fülesét a füléből.
- ChanYeol miben sántikál? Olyan furcsa mostanában, és egyre többet van KyungSooval és YiXinggel.
- Én, hát ööö... - kipillant az odakint telefonálgató MinSeokra, majd a tekintetét visszakapja rám, aztán pedig ChanYeolék dolgozó szobája felé tekint, ahonnan a kemény munka hangjai hallatszottak - Hogy mondod SeHun? Igen, megyek! - kezd random válaszokat ordítgatni a levegőbe, hogy így megússza a válaszadást.
- Nem is hívott téged senki!
- Hyung, öregszel! Fülészet..! - megy fel az emeletre, és magára csapja SeHun üres szobájának ajtaját.
- Egyidősek vagyunk te eszement! - ordítok még egyszer utánna, de tudom, hogy haszontalan. Mit titkol mindenki? Aish, olyan furcsa ez az egész ház!
- Hyung, te nem pakolsz? - tér vissza JongIn és SeHun a gyakorlásból.
- Megvárom ChanYeolt... - ülök le a kanapéra egy nagy adag pattogatott kukorica kíséretében, és bekapcsolom valami teljesen értelmetlen műsorra a tévét, csak hogy eltereljem valamivel, még ha pár pillanatra is, a figyelmem - SeHun, ha bemész a szobádba, akkor mondd meg JongDae-nak, hogy legközelebb olyasvalakivel hivassa magát, aki lehetőleg az épületben tartózkodik. - ő már nyitotta a száját, hogy elmondja, egy mukkot nem ért az egészből - Kérdezd meg JongDae-t!
- Hyung, hisztis vagy... - néz rám ferde szemmel JongIn.
- Inkább menj pakolni! - vágok hozzá egy párnát - Még hogy hisztis... - kezdem el két marokkal tömni számba a sós nasit. Valami nagyon sablon sztori dráma megy, azt kezdem el nézni. A főhős nőt megcsalja a barátja, és végül kiderül, hogy nem is megcsalta, hanem csak egy ajándékához kellett neki az a másik nő véleménye. A megható vég után pedig egy másik, ugyanilyen alaptörténetű dráma következett, csak abban már öngyilkos is lett egy szereplő. Hogy melyik, azt nem tudom, a könnyeimtől már nem látom jól az arcokat, pedig elég nagy a tévénk kijelzője.
- Te sírsz? - jön ki két óra múlva KyungSoo ChanYeol dolgozószobájából.
- Mi? Én? Dehogy is! Csak belekentem a sót a szemembe... - ennél jobb kifogást még nem hallottam! Szép volt BaekHyun! Mennyire vagyok kínos, Istenem..!
- Ja, értem... - forgaja meg szemét a fiatalabb, és a konyhába indul egy pohár vízért.
- YiXing mit csinál még ChanYeollal odafent? - erre a kérdésre félre nyeli kicsit a vizet, rám tekint, a dolgozószobájuk felé pillant, majd újra rám.
- Igen, hallom, hogy SeHun téged hív... - fordulok vissza durcásan a tévé elé.
- Micsoda? - bár nem látom az arcát, biztos az értelmetlenségét kifejező képet vág - Figyelj Hyung, - lép közelebb a kanapéhoz, és kezd bele a történtek megmagyarázásába - tudod, hogy mi csak jót akarunk neked, és oka van annak, hogy ChanYeol most így viselkedik.
- Do KyungSoo! Ha még egy szót kiejtesz a szádon, halott ember vagy! - szakítja félbe őt ChanYeol. KyungSoo erre nem válaszol, csak leszegett fejjel megy a szobájába.
- Végeztem a munkával... Nem jössz fel? - bár az emeleten áll, de én akkor is érzek rajta egy idegen illatot.
- Mindjárt vége van ennek. Megnézem és felmegyek.
- A szobánkban is van tévé.
- De most itt kényelmesebb!
- Miért kényelmesebb a dorm kanapéja a közös ágyunknál?!
- Kérdezd meg YiXinget vagy KyungSoot, ők biztosan jobb választ adnának rá! - nem akartam így kimondani, de sikerült.
- Szóval innen fúj a szél!
- Tudod mit? Ma este a kanapén alszom! - indultam fel a szobánkba, és lehoztam magamnak az ágyneműmet.
- Akkor aludj ott! Már nem is izgat! - ordítozik már ő is. Ennek a kis vitánknak, akaratunk ellenére is az egész ház fül-, és szemtanúja volt.
- Te mész BaekHyunhoz, enyém ChanYeol! - osztja ki a feladatot JunMyeon JongDae-nak.
- Megegyeztünk! - és egyszerre indulnak el a két különböző irányba.
- Ide ne gyere! - húzom a fejemre a takaróm.
- Baek, ezt csak félreérted! Ez egy teljesen más történet, mint amire te gondolsz!
- És mit értek félre? Senki nem mondja el, én meg csak azt látom, hogy a szerelmem két fiúval bezárkózik egy szobába két órára!
- JongDae! Hagyd! Majd ők elintézik! - szólt bele JongIn is, ahogy meglátta leaderünket kijönni a szobánkból. JongDae szó nélkül elment mellőlem, és vele együtt mindenki. Mindenki ott hagyott a kanapén a könnyeimmel. Egyszerre csak sötét lett, mindenki bezárkózott a szobájukba és lekapcsolták a lámpákat. Én is úgy tettem, mintha már aludnék, mikor meghallottam egy ajtónyitást.
- BaekHyun? Alszol már? - hallom Chan halk suttogását és lépteit a lépcsőn - BaekHyun..? Remélem, hogy már alszol, és nem sértődöttségből nem válaszolsz... - leül mellém a kanapéra - Bocsánatot szeretnék kérni, mert nagyon elhanyagoltalak az utóbbi időben. De van annak oka is, csak meglepetésnek szánom. - simítja ki arcomból a takarót, és letörli a még mindig legördülő könnyeimet - Nem gondoltam volna, hogy ennyire megbántalak vele. - burkolja le rólam a pokrócot, és közelebb hajol a nyakamhoz - Sajnálom Baekie~, - szuszogja a nyakamba, amitől engem enyhén kiráz a hideg - de ígérem, hogy ki foglak engesztelni! - teríti rám vissza a takarómat, és még egy puszit nyom az orromra. Nem értettem semmit az egészből, csak annyit, hogy meg fog lepni valamivel, és így majd kiengesztel. Zavaros volt az egész történet. Már keltem volna fel, és cuccoltam volna vissza a szobánkba, de ő megelőz, és lehozza a saját ágyneműjét is a nappaliba. Beágyaz mellém a földre, és ahogy szokta, elalvás előtt még egyszer végigmér ahogy alszom, és ő is ledől a padlóra. Két perc után már horkol is. Be kell valljam, jól esik, hogy lejött hozzám. Így nyugodtabban alszom el én is.

***

- Hyung! Hyung, kellj már fel! - hallom SeHun hangját, ami így reggelről elég furcsa. Mindig ChanYeol ébreszt, és bár tegnap összekaptunk kicsit, reméltem, hogy ma is az ő hangjára kelek.
- Kapkodd már magad! - szól rám YiXing is. Mi van már így reggelről veletek?
- Siess! - dobja rám a nadrágom és egy pólóm már JongDae is.
- Furcsák vagytok!
- Ne panaszkodj, hanem öltözködj! - utasítanak egyszerre mind a hárman. Ránézve az órára már értem, miért is idegesek. Fél 12-kor már indulna is a gépünk a kis kiruccanásunk helyszínére, és már háromnegyed 11. Kicsit rosszul érzem magam, ha miattam nem fogunk kiérni időben a reptérre.
- Byun BaekHyun, szedd már a lábad! - egyre idegesebben kiabál YiXing, ami tőle igazán szokatlan. Megunva a rám várakozást mind a hárman egyszerre fogják meg a karom és rángatnak ki az udvarra.
- De még be sem pakoltam a bőröndöm... - védekeznék a váratlan támadás ellen, de levegőt is elfelejtek venni, amikor meglátom az udvaron elém terülő látványt. ChanYeol egy elektromos zongora mögött ül, lufik és egy torta mellette, amin gyertyák égnek. Egy pillantással jelt ad JunMyeonnak és KyungSoonak, akik egy-egy kötelet meghúzva rántják le az esemény nevét viselő feliratot.
- Boldog 1000. napot BaekHyun! Hogy ezt az alkalmat is felejthetetlenné tegyem mindenkit beavattam a dolgokba. Kissé összeveszve, de remélem, hogy annál több örömmel fogod ezt fogadni. Írtam neked egy dalt. KyungSoo és YiXing azt mondták, hogy tökéletes lett, és nem nyúltak bele. Az egész dalt magamnak tudhatom, ahogy téged is, immár 1000 napja. Kérlek fogadd szeretettel! - a végére még meg is mutatta azt a száz vattos mosolyát, amivel meghódított. Akaratom ellenére is le kellett ülnöm, mert nem bírtam állni a sírástól és a boldogságtól.
- A dal címe Heaven.

"Üdvözlégy angyal, olyan vagy, mint egy kép
Amikor az eget fürkészem, csak téged látlak
A város utcai lámpái kialszanak és a hold eltűnik
De ez káprázatos
Mivel a csillag, ami az égből hullott le, te vagy."




/!!!A magyar felirat a SAY THE NAME fordító csapat munkája!!!/