Műfaj: oneshot, yaoi
Szereplők: KyungIl, YiJeong (HISTORY)
Páros: KyungJeong
Korhatár: +18
A levegővétele lassú volt, amilyen szokott lenni. Inge élére vasalva, ami egy egyedül álló férfitől szokatlan. De jó tudni, hogy képes magáról gondoskodni. Öltönye alján egy világosabb folt. Ezt az öltönyt nem szokta hordani, biztos a többi még nem érkezett vissza a tisztítóból. Fekete farmerja tökéletesen illeszkedik szép lábaira, és kiemel minden fontosabb részt, amit én imádok megnézni. Cipője új, még nem láttam rajta, de ez is ugyanolyan jó összképet tud nyújtani, mint az összes többi. Barna haja alól ki-kitekingető barna szemei az egekbe tudnak emelni, akárhányszor csak rám pillant. Ujjai, ahogy egyszer a billentyűket, egyszer a munkájához fontos papírokat, máskor pedig nyakát érinti, ami azt árulja el nekem, hogy eléggé fáradt lehet a folytonos üléstől, és szaladgálástól az épületben. Ajkai, amik az ügyfelekkel való kommunikációtól kezdenek kivörösödni, és kiszáradni, nekem ugyanúgy tetszenek, mint még amikor idekerültem. Már másfél éve, hogy magamban tartom az érzéseimet előtte. Félek... Ő sokkal jobbat érdemel nálam. Meleg? Meleg. Volt már egy párkapcsolata, szép pár volt, de talán KyungIl volt az, aki előbb mondta ki a véget. A munkája miatt, ha jó helyről kaptam az infókat. Tényleg elfoglalt ember, de azért megérdemelné ő is a kikapcsolódást.
- YiJeong, elintézted már Min néni zűrős dolgait? Az a nő fog a sírba vinni a folytonos átutalásaival, és, hogy mindig mást mond, mint amire gondol, aztán meg kezdhetünk mindent az elejéről. - ismerteti velem a mai feladatom, amit igaz, hogy már két napja el kellet volna intéznem, de az a nő abban a két napban is változtatott az álláspontján, és mindent összekutyult rendesen. Két asztal választja el az övét az enyémtől. Úgy áll a fehér bútor mellett a fekete farmerjében, és a fehér ingében kissé megizzadva, mint egy angyal, aki azt kérné, hogy most rögtön bűnözzek vele. Még csodálom kicsit isteni mivoltját, aztán mikor elkezd felém közeledni, össze tudom magam annyira szedni, hogy normális hangon tudjak vele beszélni.
- Már összeírtam, mit kéne hova áttenni, mit hova utalni. Nem mertem még nekikezdeni, még nem vetsz rá egy pillantást. - csúsztattam elé a köteg lapot.
- Nézzük csak... - támasztja le magát asztalomon - Ez így jó, ez is... Ezt pont nem ide, hanem oda... - motyogja halkan, miközben lapozgatja a kis könyvnyi mennyiségű papírt. Ahogy előrehajol, nem bírom ki, hogy ne vessek egy pillantást fenekére, amin ez a nadrág áll a legjobban. Hátrébb dőlök székemben, hogy tökéletesen rálássak, de annyira hátra helyezem a testsúlyom, hogy a szék velem együtt dől fel.
- YiJeong, jól vagy?
- Persze... - tápászkodom fel - Csak már fáradt vagyok... Intézzük el mihamarabb ennek az öreg banyának az ügyeit, és hagy mehessek haza. - fél tíz. A munkaidőm csak fél hétig tart, de annyi a dolog, amit igazából mind KyungIlnak kellene megoldania, hogy bent maradtam segíteni. Már kihalt az egész épület. Takarítók sincsenek, csak az éjjeliőrök lélegzete hallatszik.
- Gyere, fent megcsináljuk, és indulhatunk is! - mentünk a lifthez, ami feltűnően lassú volt. Aztán be is ragadtunk a hatodik és hetedik emelet között.
- Hahó, valaki!! Beragadt a lift!! - minden lehetséges módon próbálok kiutat szerezni a fémdobozból, de egyik kiáltásomra sem kapok választ.
- Hagyd, amúgy sem fog sikerülni... Amennyire ismerem a portást, tuti, bealudt.
- És akkor most mi lesz? - kezdek kétségbeesni - Klausztrofóbiám van! - veszem le a zakóm, és engedek a nyakkendőm szorításából is.
- Ne légy ideges! Beszélgessünk! Például... Meg van! Mesélj magadról kicsit! Már jó ideje itt dolgozol, de mégsem ismerlek annyira! - fogta meg a derekam, és remegő testemet leültette a lift padlójára. A sors akarta így, el kell neki mondanom mindent!
- Hát... Szóval, hozzád képest elég fiatal vagyok. Utálom a lifteket. És szeretem, amikor valaki dicséri a szemem.
- Tényleg nagyon szép szemed van. - simít végig hüvelykujjával a szemem alatt - Nem akarok tolakodónak tűnni, de hallottam rólad dolgokat. Szeretném tudni, hogy igaz-e! - nem értettem, hogy mire céloz, és a nagy ámulásban fel sem tűnt, hogy ajkai már nyakamon tevékenykednek. Álmodom, vagy tényleg igaz? Kezeim felcsúsztak hajába, és a párnáitól nyújtott élvezetnek elég nagy hangot adtam. Szemembe nézett, majd megcsókolt. A legédesebb csók volt, amit valaha tapasztalhattam. Izmos lábaival felém mászott, és elkezdte az ingem gombjait kibújtatni az anyagból. Arcát meztelen hasamhoz érintette, néhol megpuszilt, és belemorgott bőrömbe. A nadrágomat is kigombolta, és még egy csókot lopott, aztán kibújtatott ingemből, majd magáról is levette a zavaró ruhaneműket. Eldöntött a liftben, és kulcscsontomat szívta meg legelőször. Nem bírtam magam visszafogni, hátába mélyesztettem körmeimet. Kissé felszisszent, majd ezt a fájdalmat fogaival viszonozta, és egy szép nyomot hagyott nyakamon. Megbélyegzett, mostantól az övé vagyok. Kényes hangom után megvillantott felém egy elégedett vigyort, és mellkasomat hintette tele csókokkal. Nehezen leküzdötte rólam is szűk nadrágomat, ami már eléggé szorított, és férfiasságomat megmarkolva kezdett rátérni a lényegre. Én hátradöntöttem a fejem, és kicsúszott egy könnycsepp is. Vállamra téve egyik kezét rántotta le magáról és rólam is az alsót. Két ujját számba téve jártam körül nyelvemmel, majd kezdett tágítani. Kettő, három, és négy ujja is bennem volt már. Merevedésére tette kezem, és szemébe nézve láttam, hogy rántsak rajta kettőt-hármat. Megtéve ezt, óvatosan belém hatolt. A feszítő érzés kegyetlen volt, még a jól elvégzett tágítás után is. Sokáig csak csókolgatott, amíg nem érezte, hogy megszoktam érzetét magamban, aztán lassan kezdett bennem mozogni. Minden egyes kis megmoccanása iszonyatosan fájt, de mintha a Mennyországban lennék. Maga alá temetve apró termetemet, ott a liftben, két emelet között lógva tett magáévá. És mi ezt egyáltalán nem bántuk. Testünk egybeforrt, és tökéletesen illeszkedett a másikhoz. Az apró helyiség megtelt a vágyainkkal, és hangos zihálásunkkal. Fűtötte a szerelem, és az érzelmek okozta gyönyör, amihez már mindketten közel jártunk. Egy, még általam is idegen hangot tudott kicsalni belőle, ami csak nyomatékosította, hogy gyorsíthat csípőjén. Arcát vállamba temetve, fejemet hátraszegve élveztünk el egyszerre. Már tizenegy óra körül járhatott az idő. Nem szóltunk egymáshoz, visszavettük a ruháinkat. Lehet, hogy miattam, de valaki meghallotta a vészcsengőt, és a lift megmozdult. Épségben jutottunk ki a hetedik és hatodik közül.
Másnap kicsit kéve értem be. Az asztalomon már várt az oszlopnyi munka. Ledobtam a táskám, még egyszer kitöröltem az álmot szememből, és nekikezdtem. Ő is késett, többet, mint én. Ma nem vett zakót, se nyakkendőt, csak az inge volt rajta, kissé gyűrötten, ami nála igazán szokatlan. Próbáltam nem rá figyelni, de ő egyből az asztalom felé vette az irányt. Felálltam és a fénymásolóhoz siettem, gondoltam, majd békén hagy, amikor látja, mennyi munkám van. Ő viszont félúton elkapott, magához rántott, így minden papír kiesett a kezemből.
- És most már szereted a lifteket? - súgja fülembe, és nyom egy finom puszit nyakamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése