Because he can not be mine ~ 7. rész

Ha megnyugtatja, hát csinálja, zavar, de a tudat, hogy akit idáig szerelmemnek hívtam, hátulról támad. Ő megnyugszik legalább, és ha ehhez csak az kell, hogy egyszer-egyszer megöleljen, hát tegye. Van bennem annyi tartás, hogy ezt megengedjem neki, hisz ő az életemet menti meg. Bármennyire is lehetetlennek hangzik, így van. Segítséget kértem tőle, mert én kevés vagyok ahhoz, hogy JaeBumékkal szembeszálljak. A terve, amit én elég esélytelennek találtam, bejött. Szépen beilleszkedett, de aztán jött ez a zűr YoungJaeval. Neki többet jelentett a kisrác biztonsága, ezért azzal, hogy elengedte őket aznap, elintézte magának a csapatból való kicsapását. Állítólag van egy vészterve, de erről nekem nagyon keveset mondott. Én már félek hazamenni, tudom, hogy JinYoung bármelyik pillanatban beronthat a lakásba JB és bandája kíséretében.
- Drágám... - szól bele a telefonba karcos hangjával, ami mindig akkor szokott lenni, ha valami fárasztó dolgot csinál. Simán elhiszem, hogy most is valami lánnyal hempergett, aztán meg feloldotta a telóját, meglátta a háttérképét, és felhívott. Jackson is drágámnak szólított délután... 
- Mondjad..!
- Nem hiányzom?
- Talán, egy kicsit... - intézek még egy mély sóhajt. Bármennyire is fáj, hogy hátulról támad, nagyon, nagyon csúnyán, de én akkor is szeretem. Bármennyire is aljas módon szövetkezett azzal, aki engem eltenne láb alól, én még akkor is képes vagyok őszintén beszélni hozzá, és elmondani az igazat, hogy hiányzik egy kicsit. Kit akarok áltatni? Arról az emberről van szó, akihez hozzábújok, ha bánt valami. Ő mindig meghallgatott. Imádtam, amikor derekamra tette a kezét, és úgy húzott magához egy csókra. Tudta, mikor, hogy kell velem viselkedni. Tudta, hogy mikor, melyik oldalát szeretném látni. Szinte már belelátott az agyamba. Amikor azt kívántam megcsókolt, vagy belefújt a nyakamba, amitől én a fellegekben éreztem magam, vagy csupán megölelt. Még most is magamon érzem az illatát. Azt az illatot, amit közösen választottunk ki. Imádom az egész lényét, ahogy rámnéz, ahogy beleszuszog a nyakamba, de ennek sajnos vége. Már nem csinál ilyeneket. Már kiszeretett belőlem... Pedig én még most is az életem adnám érte, bármi is történjen.
- Csak egy kicsit? Itt vagyok a környéken, felmenjek? Fent vagy még, vagy inkább hagyjalak aludni? - ezt azelőtt sosem kérdezte meg. Jött szó nélkül, és ha úgy volt, itt aludt. Már ez is a múlté, és mindez JaeBum miatt van. Ő vette el mellőlem JinYoungot, csupán annyi okból, mert nem bírja fejem. Mit ártottam én neki? Már azóta ezen agyalok, hogy összejöttem JinYounggal, és megismertük Ambert. Azt is lehetetlennek tartom, hogy ők valaha együtt voltak, de talán JB sem volt mindig ilyen és lehetett szeretni. Hát ez most nem mondható el róla... 
- Olyan más vagy JinYoung. Eddig sosem kérdezted meg, jöttél szó nélkül. Most meg egyre többet veszekszünk, és nem érzem, hogy érdekelnélek. - muszáj, egyszerűen muszáj elmondanom neki, mindig is őszinte voltam, észreveszi, ha hazudok vagy mást mutatok ki, mint amit érzek - Azelőtt mindig azt mondtad, hogy nem tudsz elaludni, még nem látod az arcom, a mosolyom. Most viszont csak felhívsz az este közepén. - az ő szájából akarom hallani, hogy már utá, nem máséból. 
- Mark figyelj...
- JinYoung, ne nehezítsd meg! Csak mondd ki, hogy vége van! - bár már rég tudtam, hogy ez be fog következni, mégis szívem szakad meg kimondva ezeket a szavakat. Én még mindig szeretem, de ő már nem. Már nem lehet az enyém...
- Mark én ezt az egészet máshogy akartam! Nem akartam véget vetni ennek ilyen könnyen! Nem akarom, hogy így legyen vége! Nem akarom, hogy vége legyen... Kérlek, adj egy kis időt, és mindent rendbe hozok! Volt egy csúnya tévedésem, és már majdnem belementem a dolgokba, de hagy hozzam rendbe, aztán visszakerül minden a régi kerékvágásba! Csak egy kis időd adj kérlek! - csuklott el a hangja, de mintha fel is kapta volna a fejét valamire - Most megyek, szép álmokat drágám! - szinte érzem, ahogy megpuszilja a homlokom, ahogy azt mindig is szokta. Lelkiismeret fordulása van. Hanem lenne, akkor nem nem kért volna időd, akkor simán megmondta volna, hogy hagyjuk az egészet, és felejtsük egymást. De nem tette. Fontos vagyok még neki? Vagy csak a jó szíve az, ami megenyhült rajtam? Nem akarja, hogy annyira szenvedjek majd a későbbiekben, és megbeszéli JB-vel, hogy kisebb mértékű verést kapjak, mint amekkorát nekem szántak. 
Egész éjjel azt a zenét hallgattam, ami összehozott minket. Csak sírtam a párnámba. Próbáltam valakit hívni, de Bam Bam nem veszi fel, Jackson se, Amberéket nem akarom zavarni, van elég bajuk Gyeommal. Talán Jackson is utánuk ment? Bam Bam valószínűleg pihen. Neki is vajon mi baja lehet? Azok a folytonos ájuldozások, nincs étvágya... Az is csoda, hogy egyáltalán még él, és nem ütötte el egy kocsi, amikor egyedül mászkált az utcán. És Gyeom? Szegény...Erősnek tartom, hogy nem állt át a sötét oldalra, mint egyesek, és volt benne annyi tartás, hogy merjen szólni másoknak erről az egészről. JinYoung nem szólt, ő meghagyta magának, ő csatlakozni akart hozzájuk. De YuGyeom erős maradt, csak azt nem értem, hogy miért szökött el, ha nem írta alá a papírt? JB-nek nem szokása azok után szaladgálni, akik nemet mondtak neki. Ha egy hajó egyszer elment, akkor az számára sosem jön vissza. Talán több volt az, mint egy egyszerű invitálás? Vagy ha attól fél, hogy YoungJae és Bam Bam bajba kerülnek miatta és őket is megtalálja JaeBum, akkor ezért nem kell aggódnia egyáltalán. Jackson azon van, hogy összehozza maga és én körém a csapatot, hogy én megmeneküljek a fenyegető karmok közül. A fenyegető karmok közül, aki az előbb egy kis időd kért ahhoz, hogy helyrehozza a kapcsolatunkat. Aish, miért ennyire bonyolult? Miért nem lehet meg mindenki a maga kis burkában? Miért akar engem JB eltávolítani a szeme elől, és ehhez miért használja JinYoungot? Simán meg tudta már rég oldani, hogy egy éjjel letámad egy sarkon. De nem, neki kell, hogy szenvedjek, hogy depressziós legyek, hogy a közel három éves kapcsolatom tönkre menjen, és ennek fejébe, így még tálcán kínál Jacksonnak. Nem, azt már nem! Helyes srác, persze, jól néz ki, de nekem van egy hercegem... Vagyis van egy hercegem, aki igazából hátbatámad, és igazából most nem is a hercegem, mert szünetet tartunk. Szóval, remélem, hogy nekem ott van JinYoung. Jackson legyen másé! Bam Bamnek nincs senkie, ők szépek lennének együtt. Azt a kapcsolatot támogatnám teljes mértékben! Csak találnának már egymásra! Jacksonnak is kell annyi lelki nyugalom, hogy nem egy olyasvalaki mellett nyugszik meg, aki nem érez iránta semmit. Rossz érzés, tapasztalatból mondom. Annyira gondoskodó személyiség, és Bam pedig pont olyan srác, akinek elkél az a bizonyos figyelő szempár. Mondott nekem valami olyasmit, amikor nála voltam, hogy szerelmes, de nem mondta el ki az illető. Nagyon örülnék, ha Jackson lenne az! De ha YuGyeomnak sem mondott róla semmit, akkor tényleg nagyon félhet bevallani az érzelmeit. Nálunk ki volt? Nálunk JinYoung kezdeményezett. Azt mondta, még tisztán emlékszem a napra, hogy tetszik neki, ahogy csetlek-botlok minden téren. Hogy látja rjtam, kell két kéz, ami megtart és nem hagy elesni. Ő a támaszom. Remélem, hogy ő a támaszom... Vajon mire célozhatott azzal, hogy elintézi? Ha szól JB-nek, hogy nincs benne már a dolgokban, akkor ott helyben elintézik! Csak ne tegyen ilyesmit! Akkor már tényleg nem fogok tudni kihez fordulni! Jacksonnak elég baja van velem, és Bammel, Amber pedig YuGyeom, és YoungJae kapcsolatát ápolgatja, és anyáskodik a fiatalok felett. Senki nem maradt, csak én. Én? Még magamhoz is kevés vagyok, semmiképpen nem tudnék segíteni JinYoungnak, ha még nagyobb galibába keveredne!

***

Reggel nagyon rosszul ébredtem. Lehet a fülhallgató miatt, ami egész éjjel nyomta a fejem, ahogy elaludtam rajta. Próbáltam enni, de semmi nem ment le a torkomon. Féltem JinYoungot. Amilyen makacs és önfejű, képes JaeBum szemébe mondani, hogy felhagy a neki való ugrálással, és JB amilyen hirtelen haragú, ott helyben péppé veri, vagy vereti. Igaz, hogy még csak nyolc óra, de valakinek el kell mondanom. Tudom, még egy baj, még egy teher a vállakon, de nem tarthatom magamban! Elindultam Jacksonhoz. Nem szokása korán felkelni, suliba is mindig késve érkezett, de remélem, hogy nekem azért kihordja magát az ágyból, és legalább kinyitja az ajtót, hogy bemehessek. Aztán visszafekhet felőlem, csak halgasson meg. Egy kisebb panelben lakik, a kapucsengőre nem kaptam választ, és végül egy házban lakó néni engedett be. Kopogtam ajtón, ablakon, hívtam, SMS-t küldtem, de semmi. Még nem jött volna haza a tegnap esti keresésből? Tényleg, Ambert is fel kell majd hívnom, hogy hogy sikerült a ,, Találjuk meg Gyeomot külön osztag " küldetése.
- Fiatalember, nézze csak! Nincs zárva az ajtó! - kelti fel a figyelmem a néni, aki beengedett, a nagyon vékony résre az ajtó és az ajtófélfa között. Ránéztem még a nénire, nem éreztem helyesnek, hogy csak úgy bemenjek, de ő a bólintásával azt sugallta felém, hogy nyugodtan mondjam meg Jacksonnak, hogy ő engedett be a házba, és ő mondta, hogy menjek be. Átlépve a küszöböt éreztem valami furcsát. Szokatlan volt Jackson lakásában, hogy ennyire hangos a szuszogás. Hallottam már aludni, de ő egyáltalán nem ad ki hangokat. Belépve a szobájába rajta találtam az ágyon. Rám nézett, és mutatóujját szája elé téve jelezte, hogy csendesen haladjak beljebb. Szemei csillogtak, ahogy ránézett az illetőre az ágyneműben. Szóval ő horkolt ennyire! De amikor megláttam, hogy ki is fekszik mellette, enyhén lesokkolódtam. Bam Bam szunyókált édesen a mintás anyagban. Ahogy elnézem mindkettőjüket, szép éjszakán lehetnek túl.