Because he can not be mine ~ 4. rész

Hétfő reggel a buszmegállóban.

A szokásosnál hamarabb jöttem ki, valahogy nagyon mehetnékem van. Amberre elég sokat kell várnom, de ez már szokásossá vált. Gyeom azonban mindig úgy indul el otthonról, hogy együtt érjünk le a buszmegállóba, vagy útközben találkozzunk. Furcsa ebben az elmúlt két napban. YoungJae szerelmet vallott neki, és mintha nem is örülne neki. Teljesen máshogy viselkedik. Azt hittem, vele is majd úgy fog törődni, mint velem, de mintha nem is érdekelné őt. Talán csak azért van most vele, mert megsajnálta? De YuGyeom nagyon őszinte ember, akkor vagy nekem, vagy Ambernek már elmondta volna az igazságot! Már megint annyi kérdőjel, és semmire nem kapok választ.
- Gyeom? - hallom Amber hangját, ami a szokásosnál hangosabb a fülében szóló zenének köszönhetően.
- Fogalmam sincs! Szombat óta nem is láttam, nem beszéltem vele... - szóval Ambert sem kereste. Itt valami nagy baj van. A busz megint tömve. A heringek a dobozban hozzánk képest jobban elférnek. 
- És Noona! Szerinted nem furcsa, hogy Gyeom, miután YoungJae vallott neki, szinte felszívódott? 
- Szerintem teljesen érthető! Lehet, hogy csak YoungJaevel akar tölteni egy kis időt. Őszintén, meg sem lepődnék, ha ma egyikük sem jönne suliba! - ezzel a válasszal mindent elintézett. Leszálltunk a buszról, és elindultunk a sulik irányába.
- Délután Kun! - köszönt el, és szaladt, hogy beérjen. A lánysuliban sokkal másabb a csengetésrend, előbb kezdődnek az órák, és több szünetük is van. Szerintem ez teljesen mértékben igazságtalan! Fiúknak is van annyi szünetre szükségük, mint a púderbabáknak odaát!
- Na mi van? Hol van az urad? - nem úszom meg a sértő szavakat belépve a terembe. Egyszer valakinek már nagyon meg kéne leckéztetnie JB-t és az egész bandáját. Jackson is beért. Azok a megvető, kiutálkozó tekintetek, amik fogatták, olyat még sosem láttam. Ha vele ezt csinálják, akkor mit tesznek majd YoungJaevel? Fogta a cuccát, és beült a mellettem lévő üres padba. Csak bámult sokáig, amíg én olvastam. Nem szólítottam meg, majd mondja, ha akar valamit.
- Gyeom? - nyugi ki végre, de tudom, hogy nem ezt akarta mondani.
- Nem tudom... Szombat óta nem beszélünk... YoungJaeről tudsz valamit?
- Csak annyit, hogy Markkal találkozott tegnap...
- Igen? - csodálkozva húzom fel a szemöldököm - És miért?
- Hát, fogalmam sincs! - hökken meg, és kezdi forgatni a szemeit. Milyen kapcsolatban állhat YoungJae Markkal, és legfőképp Jackson milyen kapcsolatban állhat vele? 
- Jackson már talált is magának társaságot? - jön oda hozzánk JaeBum - Azt hittem, hogy valami érdekesebb személyért hagysz ott minket... Nem pedig... Miatta!
- És mi lenne, ha békén hagynál? Ez van, igen, elárultalak, kidobtatok, kész. Most már nem szabhatsz meg nekem semmit! Nem vagyok a kutyád,a ki minden szavadra ugrik! Hagyj békén engem is, és Bam Bamet is! - tudniillik, engem csak az a személy szólít Bam Bamnek, akinek megengedem, vagy nagyon jó barátom. Miért véd meg? Eddig sose kelt senki a segítségemre!
- Szóval Bam Bam? Már ilyen jóba lettetek? Bocsánat, nekünk erről fogalmunk sem volt! - úgy tesz, mintha elmenne, aztán visszafordul és nyakamnál fogva dönt le a székről.
- JaeBum szállj le róla! - utasítja Jackson.
- Ugyan, miért tenném? 
- Mit ártott ő neked? Miért akarod megverni?
- A legjobb emberem fejét csavarta el, megérdemli! - arcom egyre csak vörösebb lett, és nem a nyakam köré font kezek egyre erősebb szorításától. 
- Senki nem csavarta el a fejem, csak meguntam már a neked ugrálást. - jelentette ki halál nyugodtan, aztán pólójánál fogva rántotta le rólam az idősebbet, és egymásnak estek.
- Wang, Im! Az igazgatóiba! Most! - a legszigorúbb, legkegyetlenebb embernek kellett meglátnia, hogy összeverekednek, az igazgató helyettesnek. Ő az, aki kicsapta innen JinYoungot. Akkor még igazgató volt, de azóta leszavazták. Ha valaki összeverekszik, akkor nagy a valószínűsége, hogy mind a két embert kicsapják. Az óra Jackson és JaeBum nélkül kezdődött el. Én egész nap émelyegtem a reggeli nyak-szorítgatós dologtól, és végül tesi órán el is ájultam. Lehet, az is közbejátszik, hogy nagyon nem eszek mostanában. Már csak arra eszméltem, hogy YoungJae ül mellettem az orvosi szobában, és anyujával együtt néznek.
- Bam Bam, jobban vagy? Fogadjunk, hogy megint nem ettél! - támad le rögtön, ahogy kinyitom a szemem.
- Jackson..? - csak ennyit tudtam kinyögni.
- Felfüggesztették két hétre. Ne aggódj, vissza fog még jönni! 
- Nem aggódom! 
- Akkor miért lettél teljesen olyan, mint egy alma? - a homlokomról az izzadságcseppek szinte elpárologtak. Zavaromban hirtelen felültem, de YoungJae anyuja vállamnál fogva visszafektetett.
- Lázad nincs, az arcod vörösségén kívül semmi mást nem észleltem! - YoungJae csak kuncogott - Haza engedlek. És majd küldök neked a férjem étterméből ennivalót, ha egyszerűen nem vagy képes enni magadtól.
- Erre semmi szükség! 
- Kun, elájultál! Van rá szükség!
- De én...
- Ne vitatkozz! Menj! Csörgesd meg YoungJaet, mikor hazaértél! - kezembe nyomja a fia telefon számát, és már távoztam is. A busz ilyenkor még nem jár, korán van ahhoz. Sétálnom kellett haza. Ahhoz képest, hogy október vége van, elég napos, meleg az idő. Hát, csak nem esek össze az utcán! Egy pillanatra megint meg kellett állnom, megszédültem egy kicsit.
- Hé, hé, hé! Ennyire azért nem lehetsz rosszul! - kapja el a karom Jackson. Ilyen helyzetet eddig csak álmodtam, nem gondoltam volna, hogy bármikor is megtörténhet. Annyira más volt az arckifejezése, mintha akarna valamit.
- Kö... Köszi... - dadogom válaszom a segítő kezekre.
- Hazakísérlek.
- Nem szük... - egy szúrós tekintetet intéz felém - Nem szükségtelen! - fejezem be a mondatot, amit nem pont így akartam - És mi volt JB-vel és az igazgatóval?
- Két hét felfüggesztés... Nem is bánom annyira, legalább ki tudom majd magam aludni. 
- Elég lazán veszed...
- Minek feszüljek rá? Két hét után visszamegyek, jól megszivatnak majd a tanárok, de nem érdekel, és folytatódik tovább az egész...
- Én miért nem tudom így felfogni az életet?
- Mire célzol? - most elszóltam magam. Nem mondhatom meg, hogy hallottam, mikor azt mondta Marknak, szeretlek!
- Gyeom szombat óta furán viselkedik... - csak ezt tudtam kitalálni hirtelen.
- Beszélj vele! Ennyi az egész!
- Nem annyira egyszerű ez Gyeommal. Ha ő egyszer nem akar neked elmondani valamit, akkor nem is fog. Makacs személyisége van.
- És köztetek nem volt semmi? 
- Nem. JB csak piszkált vele, de semmi igazság nem volt a történet mögött. - ezt most miért kérdezte? Akar valamit? Talán most jön, hogy segítsünk neki?
- Jó tudni... Az lehetett volna magyarázat YuGyeom hirtelen eltűnésére, hogy most YoungJaevel alakul valami, ami amiatt úgy érezheti, hogy téged cserben hagy. És most magát emészti a szobájában, gondolkodik, mit tehetne, hogy senkit se bántson meg, ne legyen harag.
- Jackson, te ennyire okos vagy?
- Csak sok tesóm van, mindig ezt csinálták, ha nem akarták az idősebbek megbántani a kisebbeket.
- Hányan vagytok?
- Mi csak hárman, de az egész család egy nagy házban élt, ezért mindenki mindenkit testvéreként kezelt. Tizenhárom gyerek volt a házban.
- Az szép szám! - csodálkozom el, de Gyeom házába besétáló JB valahogy visszaránt a Jacksonnal közös álmomból a földre. Úgy tűnik ő nem vette észre.
- Köszi, hogy elkísértél! 
- Egyél! - csak ennyit mondott köszönésképp, és már távozott is. Én belülről az ajtónak támaszkodva próbálom felfogni a történteket. JB és Gyeom? Ez nem lehet igaz! Már megint ez a fura érzés. A lábaimat már megint kezdi elhagyni az erő, kivert a víz. A konyhába rohantam valamit bekapni, amíg meg nem érkezik YoungJae apujától a kaja. Ettem egy kicsit, ami még volt itthon, és felhívtam YoungJaet. Azt mondta háromnegyed óra, és ehetek is. Ez épp elég arra, hogy egy kicsit kiszellőztessem a gondolatokkal teli fejem.
Elindultam a lakópark hétfő déli sűrűjébe. Talán nem kéne most mászkálnom, de úgy érzem, jót fog tenni. Az egyik sarkon megpillantom a beszélgető JB-t, és JinYoungot. Túl sok szál, túl sok kapcsolat, és annál több kérdés! Mi ez már megint? JinYoung ad valamit JaeBumnak, amitől a szemmel láthatólag meglepődik, és összeverekszik a másikkal.