Közel engedtem. Megpecsételt milliom egy helyen. Ha csak a tükörbe nézek, ő jut eszembe. Minden egyes kis mozdulatomban őt látom. Megmagyarázhatatlan érzés. Öt nap telt el azóta, hogy lefeküdtünk. A szüzességem, a pulcsim, a titkaim, mind ottmaradtak. Már ki sem kelek az ágyból reggelente. A suliból óránként hívnak, hogy hol vagyok. Rossz ez így, de nem tudok mit tenni ellene. Nem akartam, hogy így legyen. Tudtam, hogy nem lesz valami nagy kapcsolat, nagy érzelmekkel, de azt hittem, többet érdemlek. Hát, látom, hogy nem. Akkor minden kis mesével beetetett. Azt mondta, hogy számíthatok rá mostantól. Nekem ez felért egy ,,Most már járunk." mondattal, de ez nem egy mese. Ez a való életem, amiben csalódások tömkelege áll mögöttem, és ahogy érzem, előttem is. Összeomlottam, ezen már nem lehet segíteni. Ez mar nem lesz jobb. Gyeom sem került azóta elő, Amber és YoungJae minden nap, suli után mennek, és keresik éjjel tizenegyig, de nyomára sem akadnak. Értelmetlen döntésnek tartom, hogy elszökött. Nem tudja, hogy YoungJae mennyire aggódik miatta, és hiányzik neki. Az igaz szerelem, a miénk nem... Szerelem? Sokat mondok! Beetetés, kihasználás, aztán pofára esés. Csupán ennyi volt. Még öt nap után is érzem magamon az illatát, kezemen keze tapintását, ajkamon ajkát, és számban csókja ízét. Akkor valami észvesztően nézett a szemembe, de ez egyik pillanatról a másikra megváltozott. Még reggel hajamat simogatva ébresztgetett, szemében láttam, hogy jól esett neki a múlt éjjel, ahogy testünk egybeforrt, és vágyainknak eleget téve szenderültünk álomba egymás karjaiban. Akkor fejét mellkasomra hajtva ismertette a helyzetet Markkal, és ez lett belőle. A gyomrom összerándul, ha csak rágondolok. Utálom magam, amiért hittem a kis meséinek, ahogy beetetett, és végül engedtem, hogy megfektessen. Szerelmes voltam... És bár nem ismerek magamra, de még mindig az vagyok. Akármennyire is hátsó szándékkal tette, amit tett, akkor is élvezte. És én is élveztem. Kezdem azt hinni, hogy egyedül fogok meghalni. Egyedül, mert amit tettem, azután már biztos nem lehet az enyém. Utál. Ahogy beszéltem vele, ahogy megütöttem, és ahogy kiviharzottam a lakásából... Biztosan a pokolba kíván. De ez egy érthető reakció, nem? Amikor bevallja neked életed szerelme, hogy csak szándékból közeledett hozzád. Én megmondtam neki mindent. Akkor, amilyen ideges voltam, kijött minden. Hogy már nagyon rég tetszik nekem, hogy minden vágyam teljesült azzal az éjszakával, és ő lekoppint egy olyan mondattal, hogy csak segítségül kellenék neki. Én felpofoztam, pedig eddig soha nem emeltem kezet senkire. Én nem ilyen vagyok. Én nem ütök meg senkit, bármennyire is haragszom rá. Kezdem azt hinni, hogy én cselekedtem hibásan. Hogy elrontottam mindent ezzel az egész kirohanásommal. És ha nem sikerül JaeBumékat helyretenni? Ha Mark és Jackson is alulmaradnak a harcban? Minden miattam lesz, csak mert szerelmes vagyok. JB módszerei félelmetesen komolyak ilyenkor. Mindnere készek! Igen, pontosan, mindenre... Ha valami bajuk esik, azt sosem tudnám megbocsátani magamnak. De miért nem szólt már az elején? Azt hitte, azért, mert JaeBum bandájából lett száműzve, nem fogunk úgy viszonyulni hozzá? Túlságosan is beleszokott az ottani szabályokba. Mi nem lettünk volna vele olyanok, mi segítettünk volna! De így, hogy hátsó szándékkal beférkőzött az életünkbe, az enyémbe túlságosan is, így nem lesz könnyű segítenem. És miért akar engem segítségnek? Csak hátráltatnám mindenben, amilyen ügyetlen vagyok, mintsem segíteném. Azt mondta Jackson, hogy elsején fognak találkozni JaeBumékkal, este kilenckor, a park legvégében, szinte már a másik város szélén. Elseje van, délután négy. Biztos mindketten nagyon izgulnak. Mark izgul, és fél, amiért vége lehet, akár mindennek. Jackson izgul, mert ha nem tudja megvédeni Markot, akkor nem tartotta be az ígéretét, és bár voltak sötét ügyei, mindig betart minden ígéretet. Ki kell mennem. Ha másnak nem is, majd mentőt hívni, de kint kell lennem! Ennyit megérdemelnek mindketten. Szeretem Jacksont, és kész vagyok mindenben mellette állni, amiben csak kell. Bár ne lennék ennyire használhatatlan! Csak a szám nagy, mindig ez van. Aztán potty, újra a földön. Már túl sokszor kapartam magam össze, ha megint a földre kerülök, az biztos, hogy onnan már nem tudok felállni. Legalábbis segítség nélkül nem. De a viselkedésem alapján már senki nem akar nekem segíteni...
***
- Nem, Bam Bam ha odamész, nem tudom, mit csinálok veled!- Majd JB mindent elintéz, ezzel nem kell törődnöd!
- Bam, ha meg akarsz halni, szólj és szívesen kilöklek egy ablakon a harmadikról. Az szebb halál lenne, mint a JaeBum által elvégzett. Az hirtelen lenne, semmi szenvedés!
- Csábító ajánlat, de értsd meg Amber, nekem ott kell lennem. Jackson megkért rá, és én csúnyán viselkedtem vele azok után.
- Felhívott ő is, elmondott mindent, hogy mennyire sajnálja, és hogy akkor el is felejtett mindent. Markot, JB-t, minket! Akkor csak is rád koncentrált! Akkor csak te voltál fontos neki, senki más! Kérlek, ne előtte akard magad halálra veretni, mert akkor mindenkit diliházba kell zárni az elképesztő mértékű fájdalom miatt! Bam Bam, nagyon szépen kérlek ne tedd! Olyan vagy nekem, mint az öcsém, ha bármi bajod esik... - elcsuklott a hangja, és nem fejezte be a mondtát.
- Noona, nyugodj meg! Te csak YuGyeomra koncentrálj, és hogy mihamarabb megtaláljátok.
- De hogy figyeljek oda Gyeomra, amikor tudom, hogy ép maghalni készülsz? Ezért hívtál fel? Hogy elköszönj? Kun, nem látok semmit a könnyeimtől! Kérlek, maradj otthon, majd küldök én segítséget Marknak és Jacksonnak, te nem kellesz oda! Kérlek szépen, maradj otthon..!
- Még van negyed órám kiérni, el kell indulnom időben!
- Kun, nem hallasz?! Maradj otthon! Kérlek! - sírt, ahogy még soha nem hallottam őt sírni.
- Amber..? Köszönöm! Mindent köszönök! - letettem a telefont. Ismeri JaeBumot, tudja, hogy nem fél kést, fegyvert használni ilyen esetekben. Sajnálom, mert tényleg hallottam, hogy félt, és nem akarja, hogy bajom essen, de Jacksonért bármire képes vagyok! Még ha úgy adódik is, de meg kell tennem. El kell mennem, legalább lássanak meg, és akkor egy kicsit el tudom terelni a figyelmüket, talán kis idő, de akkor is hasznos lehet...
Elkéstem! Tudtam, hogy el fogok késni! Kilenc óra öt, ilyen gyorsak lettek volna? Vagy JB-nek már olyan módon semmi sem szent, hogy hamarabb jött, így Jackson és Mark semmit nem tudtak lépni. Mark JaeBum karjaiban, pengét szorít a nyakához. Jacksont épp püfölik a főnök emberei. És ők az osztálytársaim? Rá sem lehet ismerni senkire! JB szemeiben a nyerés öröme látszik, Mark láthatóan remeg, ahogy megérzi bőrén az éles tárgyat. Ez így nem mehet tovább! Minek jöttem ide, hogy végignézzem?
- Mindenki! Állj!
- Bam, mit keresel itt? Te nem vagy normális! Húzd haza a segged! - próbál a Jackson is távozásra kényszeríteni.
- Nem! Szóltál, hát itt vagyok!
- Komolyan? Jackson ezzel a kis semmiséggel akartad kiszúrni a szemem? Szerinted ő mit tudott volna ellenünk csinálni? - közeledik felém, elhajítva magától Markot.
- JaeBum, hozzá ne érj!
- Oh... Szóval ő az új kedvesed? Az mindent megváltoztat! - ránt ugyanúgy magához, mint Markot, és az én nyakamhoz szegezi a kést - Ne mocorogj nagyon, szép ez a park, a véred csak elcsúfítaná!
- Engem akartál, nem? Hát itt vagyok!
- Mark, ne tedd ezt! - nyögdécselem a nyakam köré font kezek miatt nehézkesen.
- Itt vagyok! Nem ők voltak a célpontjaid, hanem én!
- Igaz is! Minek vesztegetem az időmet erre a két szerencsétlenségre? Engedjétek el! - adja ki a parancsot, és engem, és Jackson arrébb ráncigálnak az emberei - Szóval Mark... Viszlát! - rántja elő a fegyvert a nadrágjából. A lövésre emlékszem, a hangjára, és arra, ahogy a lábaim maguktól ugrottak Mark elé. Ezzel megmentve a szőke fiú életét, magamban pedig éreztem az ólom golyót, ahogy egyik pillanatról a másikra elvesztem magam felett az uralmat, és minden helyébe a sötétség lép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése