kép

kép

2016. október 30., vasárnap

Our little patient (oneshot~ChanChenKai)

Cím: Our little patient
Műfaj: yaoi, oneshot, smut
Szereplők: EXO
Hármas: ChanChenKai
Páros: ChanChen, SeKai
Korhatár: +18




Szépen, csendben, semmi sem sejtve állt a bárpult mellett. Már régóta egy ilyen friss falatra várunk ChanYeollal, rögtön meg is mutattam neki kis prédánkat.
Egy fehér inget visel, ami kissé szokatlan. Elég ünneplős stílusban van, nem épp bulizni indult. Fekete farmerja szép ívet adott gömbölyű fenekének és izmos lábainak. Yeolon már egyből láttam, hogy most rögtön neki is esne. Még mindig nem tudja betartani a szabályokat! Múltkor is ugyanitt álltunk, ugyanígy kiszemeltünk valakit, erre ő letámadta, és épp csak le tudtam szedni róla, majdnem megerőszakolta a nyílt utcán. Igen, ha szobában csináljuk, az már mindjárt más!
A szokásos módszereinket követtük: én vagyok a csábító, Yeol pedig akkor beveti magát, amikor már eljutottam a szobáig a fiúval. Felvettem a kéjelgő pózom, amitől, mint mindig, most is minden egyes szempár rám szegeződik, de az övé elkerül. Valahogy mintha direkt nem nézne rám. Egy pillantással jeleztem Chan felé, hogy nagyon kéreti magát az aranyos, hát ezt rögtön meg is bántam! Yeol odament hozzá, és elkezdte rángatni. Már ebből is lett egy kisebb összeszólalkozás a két srác között, aztán Yeol erősebben rántotta magához a fiút, és súgott valamit a fülébe. Arca egyre sápadtabb lett, miközben felfogta a kimondott szavak tényleges jelentését. Muszáj volt röhögnöm azon az arcon, imádom ezt csinálni!
Kicsit felpofozta egyelőre névtelen áldozatunk, majd mikor látta, hogy képes egymás után rakni formás kis lábait, karon ragadta és kivezette a szórakozóhelyről. Én is utánuk szaladtam, átverekedve magam az ezernyi jó falaton, akik azon a pár méteren megállítottak. Egy szöszi igazán megtetszett, még be is mutatkozott. Sehunnak hívják talán, azt mondta, igazán találkozhatnánk majd egyszer, mikor nem játszom ezt a folytonos partner játékot ChanYeollal, már rég kifigyelt magának. Talán... Túlságosan is benne vagyunk a sűrűjében, hogy leálljunk ezzel a jó játékkal!
Ahogy kiértem az ember-erdőből, Yeol és az újdonsült barátunk már nem voltak az utcán. Rápillantottam az abban a pillanatban megrezzenő telómra. ChanYeol írt, hogy a ,,helyszínen" vannak. Utálom, hogy idősebb nálam, és sosem tolhatom le amiatt, hogy mostanában sosem játszik a szabályoknak megfelelően. Az igazság: tőle kicsit félnek az emberek. A kiéhezett, a szexre már görcsösen vágyó Park ChanYeol elég ijesztő látvány. Higgyetek nekem, már láttam sokszor, élő tanú vagyok!
Elindultam a közös albérletünkbe, aztán útközben egy halk kiáltásra lettem figyelmes. Tudtam, hogy nem fogja megállni vágyait, és már nekikezd az utcán!
- Mondd csak, te teljesen meg vagy húzatva? - húzok szét két bokrot, amikor is meglátom drága, egyetlen és mindenkori tettestársam és friss husink, már félig szétszakított inggel. 
- De azt mondta, nem akar jönni! - néz rá teljesen ártatlanul az előtte álló kába fiúra. Valószínűleg már kaphatott egy-két ütést, hogy jól viselkedjen.
- Első számú szabály? - teszem fel neki a kérdést karba tett kézzel. 
- Nem kérdezel, csak hozod...
- Akkor meg mi a halálért kérdeztél tőle bármit is?!
- Megnyugtattam, hogy jó kezekben van, azt mondta, nincs épp a legjobb formájában. - válaszol büszkén a magas idióta, akit mások csak nagyra nőtt bébinek hívnak. Pontosan ezért a gyerekes kifogásaiért és viselkedéséért, amit csak akkor mutat meg, ha ő is belátja, hogy tényleg hibázott. 
- Támogasd szegényt, alig áll a lábán! - adom ki az utasítást - Legalább jól megverted? 
- Nem!
- Neh hazudjh..! - nyög egy halk mondatot a drága. Közelebb mentem és jobban szemügyre vettem nagyszájú kis pofikáját. Két arcát összeszorítottam egy kezemmel, ezzel dundi kis arcocskát varázsolva neki, ahogy az unokahúgomnak szoktam. 
- Tetszik! - mosolyodom el kajánul, ezzel is megteremtve szemében azt a félelmet, amit mindenkiben látni szoktam. Ez a félelem éltet. Ezért kelek fel reggelente, hogy éjjel lássam azt a fajta félelmet az áldozataink szemében. Amikor még nem tudja, mi vár rá, de te már fejben nagyjából megtervezted, és kiröhögöd a félelmét, mert tudod azt, amit ő nem. Hogy az élet a lehető legjobb kezekbe sodorta. 
- Gyere Chan, hozd a kis aranyost, még a végén megfázik! - simogatom meg meggyötört kis fejét, és elindulok a lakásunk felé.
- És mondd csak, milyen nevet kell majd nyögnöm eme szép éjjel végén? - hallom a halk beszélgetést a hátam mögül. 
- Mith... Mith akartok velem csinálni? Csak egy éjjel kelleth volna... Amikorh nem zavar senkih, és magamban elmélkedem a szerencsétlenségeimen.
- Hát ez már átcsúszik egy másik időpontra. Ma új programod akadt! - fordulunk be a következő sarkon, de aztán csak egy ember követ engem. Marha jó... Nem elengedte?!
- Ne nézz rám, hanem érd utól! - kiabálok rá ChanYeolra, amikor neki is leesik, hogy nincs már mellette a befogott fiú. Elkezdtük kergetni a szakadt, fehér inges, fekete hajú zsenge husinkat, amikor rájöttünk, hogy a lehető legjobb irányba próbálja magát vonszolni. Nehezen tartotta meg magát saját lábán, és amikor úgy érezte, hogy lehagyott már minket, beszaladt a következő utcába, és megtámaszkodott egy ház falán. Igen-igen, az a mi utcánk! Yeollal már rég csak sétálva követtük, és megkerültük a nagy háztömböt. Az a ház, amit ő megtámasztott, az a mi házunk!
Mi az utca másik, kivilágítatlan feléről közelítettük meg őt, aztán, mikor már tényleg elhitte, hogy lerázott minket, és megúszta a mai estéjét egy szakadt inggel, akkor mi szépen csendben odalopóztunk mögéje, és én derekánál, Chan pedig arcát takarta le pulcsijával, így vittük fel a kis párát a lakásunkba. Még jó, hogy elég kihalt a ház, legalább nem hall majd minket sok mindenki. Úgy érzem, hogy nagyon jó éjjel elé nézünk!
Óvatosan letettük őt az ágyra, már tettekre készen, de kicsit mégis megkegyelmezve neki, csak kezeit kötöztük ki az ágyhoz.
- Egy nevet édes! - esem rá egész testemmel, amitől ő nyög egyet.
- Kimh... Kim JongDae...
- Hmm... JongDae... Na, ChanYeol, szerinted, hogy fog hangzani, amikor ezt nyögöm majd olyan hangosan, hogy a következő tartományban is hallják? - nézek fel Chanra, és már úgy kibökte a szemem az ágaskodó férfiassága. 
- Egész jól... - gondolkozik el egy pillanatra - JongIn, nekem ez a fiú túlságosan tetszik, hogy csak úgy átmenjünk rajta.
- Most mit akarsz ezzel mondani?
- Csak ennyit! - azzal a lendülettel lependerített a kikötözött fiúról, és rávetette magát. Nyelvétől majd megfulladt az alatta fekvő, és láttam, hogy fél kezével tovább tépi a srácról az inget, a másikkal pedig a csípőjét fogja le, a kevesebb ficánkolódás kedvéért. 
- Hagyjhh... Szálljh... Leh... Rólam! - üvölti el magát a kedves. Élete legrosszabb húzása volt!
- Aish, JongIn, nem érdekel! Ha egyszer nem akarja, hogy finomabb legyek a szokásosnál, akkor csináljuk a megszokott módszerekkel!
- A kéket vagy a feketét szeretnéd?
- Múltkor melyik volt az enyém?
- A kék.
- Akkor a feketét! - mutat a mi kis kincses szekrényünk irányába, ami mindenféle kis kelléket rejteget. 
- Még valamit, hogy ne kelljen menet közben mászkálnom?
- Figyi, kicsit nagyon mozoghatnékja van.
- A régit?
- Az az, amelyik kissé meg van kopva és csúnya nyomot hagy a bőrön? Ne, ne azt, azért mégis csak olyan kis aranyosan hagyta magát felhozni idáig!
- Hát legyen... Melyik síkosítót?
- Milyenek vannak még?
- Hát, van itt még citromos, rózsás, és... - nyúlok beljebb a fiókba - Öhm, fogalmam sincs mióta, de még egy kis csokis is van. ChanYeol, mikor vettél te ilyet? Mondd, mit csinálsz, amikor nem vagyok itthon?
- Jövő héten majd elmegyek én, és akkor megtudod, milyen jó, amikor csak te, és a személy van itt, akit felhoztál. - pillant rám ki, látva rajta, hogy visszagondol a múltheti egyéni kalandjaira. 
Odavittem neki mindent, amit csak össze tudtam szedni: volt nálam vibrátor, a fekete, amelyiket kérte, még több bőrszíj, az újabb, nehogy még túl fájdalmas legyen JongDaenak az éjjel, a síkosító, azt, amelyiket még sosem láttam, és még pár apróság, amiket én nagyon szeretek használni, például tejszínhab, selyemszalag, banán ízű óvszer, ki tudja, miket fogunk még az aranyoskán alkalmazni. Yeol kezébe nyomtam a vibrátort, és ő egy gombnyomással megmutatta JongDaenak, hogy mégis milyen durván fog rezegni benne pár percen belül az a kis kütyü. Úgy félt a drágám, élvezet volt nézni, ahogy lefolynak az első verejtékei a homlokán. 
- Kösd már be a szemét legalább!
- Abban mi a móka?
- Bízz bennem, élvezni fogja mindenki! - emelem a finom anyagot a kikötözött fiú arcához, és egy könnyed csók kíséretében fel is helyezem rá azt. Mint egy kisgyerek a nyalóka után, úgy kapott utánam, mikor ajkam elhagyta ajkát. Még kicsit elszórakoztam vele, amíg Chan is előkészíti magát, kis rituáléja van, nem is értem minek. Kihasználtam az alkalmat, és kissé elkezdtem izgatni, hogy érezze, nincs rossz helyen. Óvatosan lefejtettem róla az inget, és itt-ott megszívtam könnyed testét. Nem adott ki hangokat, de láttam, hogy nagyon visszafogja magát, hogy csendben maradjon. Elvettem az ágy melletti éjjeli szekrényről a tejszínhabot, és a fejétől a mellkasán keresztül a nadrágjáig telenyomtam őt az édes habbal.
Arcának minden egyes kis pontját végigjártam nyelvemmel, ahol volt hab, ahol nem, úgy ültem csípőjén. Izmai meg-megfeszültek, amikor ajkaim hozzáértek mellkasához, és amikor nyelvem nekiütközött mellbimbójának, enyhén hátraszegte fejét az élvezettől. Mondtam én, hogy élvezni fogja!
Farmerjáról is lenyaltam a tejszínhabot, közben finoman karmolászva mellkasát. Láttam, hogy próbálgat kitekintgetni a szalag alól, de még azt is lejjebb húztam, hogy még véletlenül se láthasson semmit. Ez mindig így szokott lenni, én finoman az előtérbe vezetem, aztán jön ChanYeol és megmutatja neki a ,,ház" többi részét, én ott már csak kísérőnek vagyok.
- Na, miért nem vársz meg? - néz rám megilletődve a nagy fülű, alsógatyás fiú, miközben szép lassan lefejtem a farmerját JongDaeről.
- Nyugi, innentől a tiéd. - szállok le új szerelmemről és átadom őt Channak. Ő a síkosító után nyúl egyből, és a csokoládé illatú zselével lágyan kenegette az előbbi karmolászásaimat. Kis barátunk nem bírja magában tartani és fel-felnyög a kényeztető kezek alatt. Teste megremeg, ahogy megérzi ChanYeol meleg leheletét férfiasságánál. Kicsit elkezdett fészkelődni, amitől nekem is be kellett avatkoznom a dolgokba. Szegény Chan, nem élvezkedhet egyedül a fiúval.
- Ültessük át a székre! - adja ki az utasítást, amit én mindig olyan nagy örömmel hajtok végre.
Kioldom JongDae kezeit, így megszabadul az ágy támlájától, és kezeit még mindig a bőrszíj szorításában tartva helyezem le formás popsiját a házban található legalacsonyabb székre. Ez pont akkora méretű, hogy előtte állva egyikünk elférjen a másik lába alatt. Yeol letépte JongDae alsóját, és úgy vette szájába az idegen fiút. A térdelő társam felé álltam és egy újabb édes csók után, amitől szemmel láthatólag megnyugodott a kis páciensünk, én is nekivetkőztem a dolgoknak. Fejét hajánál fogva hátraszegtem, és úgy adtam magam a szájába. Yeol őrületes tempója érződött az ő munkáján is, képtelen volt magától tevékenykedni és elélvezés közeli állapotba került már most. Nekem kellett segítenem fején, hogy végre munkába álljon. Úgy, ahogy az előbb is, hajába túrtam és úgy mozgattam merevedésemen azt az édes kis pofikáját. Makkom többször hozzáért torkához, de szemmel láthatólag nem zavarta, beletörődött helyzetébe. Közben rá is jöttem, mi áll a nagy nyugodtság hátterében: Chan egy nagy morgással érezte meg JongDae élvezetét szájában. Ellökött a menet közben megizzadt fiútól, és a szájában a nyállal összekeveredett spermát rányalta az szuszogva ülő fiú kockáira. Az összekötözött kezű fiún látni lehetett, hogy most teljesen megaláztuk, pedig ez még csak az eleje. Letakart szemei annyira zavarták, hogy arcizmaival próbálta leküzdeni magáról a selyemszalagot, de még időben észrevettük.
- Nyugalom drága, még csak most kezdtük! - áll meg előtte Yeol teljes magasságával, és fogaival visszahúzza JongDae szemeire a puha anyagot. Tudom ilyenkor mi fog következni, már pakolom is le az ágyneműt, hogy legyen elég helyünk. Chan otthagyja a fiút, és jelez, hogy egy kicsit az enyém, játszadozhatok vele. Az egyetlen dolog, amit utálok ilyenkor, hogy nem kezdhetek neki tágítani, az mindig az ő feladata.
Visszakötöttem JongDaet az ágyhoz, hasra fordítottam, és az új bőrszíjakat használva kifeszítettem lábait is. Úgy, ahogy voltam, meztelenül, ráültem  szintén ruhátlan fiúra, és finoman kezdtem harapdosni fehér bőrét, amitől izmai görcsbe rándultak. Lágy simogatással, cirógatással próbáltam oldani a feszültségét. Gerince mentén végignyaltam. Szerintem benne nem sós, hanem cukros víz áramlik, esküszöm, hogy édes az izzadtsága! 
Nem csináltam vele különös dolgot, csak előkészítettem őt ChanYeolnak, el kell lazítani, fájni fog neki a vibrátor. 
- Figyelj édesem, - fekszem rá, és elkezdek fülébe suttogni - életed legjobb estéje a mai, remélem, ezt te is érzed. Talán kissé fájdalmas és megalázó, de akkor is, csak egy lesz ilyen az életedben, feltéve, ha nem mész vissza arra a bulizó helyre és nem találunk meg megint. Egyetlen dolgot szeretnék mondani: - emelem fel szalagos tekintetét az enyémmel egy vonalba - nem fogunk tovább kímélni! - mondatom vége elhalkul, és újból visszatér ChanYeol, a fekete vibrátorral a kezében.
- Már is így? - néz rám csodálkozva? 
- Miért, szerettél volna még vele valamit csinálni? 
- Hát, lett volna még pár ötletem, de akkor majd azokat ez után! - helyezkedik fel a fekvő fiú fölé, és csípőjébe beleharapva, lassan tolja bele a fekete, egyes fokozaton rezgő tárgyat. Egy fájdalmas nyögés hagyja el édesünk ajkait, de ettől csak még nagyobb tüzet látok Chan szemében, még beljebb tolja, és állít rajta egy fokozatot. JongDae egyre magasabb hangjait mutatja meg, amitől már én is kezdek nyugtalankodni, ahogy elbámulom a kikötözött, ívbe feszülő, izzadt testét. 
- ChanYeol... Nem lehetne kicsit... Gyorsabban... - küszködöm ösztöneimmel, és már újra merevedő férfiasságommal.
- Igen, gyorsabban? Hát jó! - játszi könnyedséggel kezdi el a vibrátort benne mozgatni, és nem csak az a szokásos ki-be dolog van Park ChanYeolnál, neki léteznek olyan dolgok is, hogy jobbra-balra. A fájdalmas élményéket átélő barátunk pofija egyre inkább kezd vörösödni. Hogy most ez a feszítő érzéstől, vagy, hogy belegondolt saját helyzetébe, és abba pirult bele, fogalmam sincs, a lényeg, hogy tág lesz, akár mindketten egyszerre is be tudjuk neki akasztani. 
Már maga ChanYeol sem bírta sokáig, láttam szemein, hogy most kell eloldanom JongDaet az ágytól mindenhol. Megérzéseimnek megfelelően cselekedtem, és jól is sejtettem a dolgokat. Yeol magára rántotta a fáradt testet, az, akár egy bábú, rogyott rá, és örült, hogy végre kikerül a szokatlan pózból, amit a bőrszíjak szorításától nem tudott megváltoztatni. Akár Jézus a keresztről levéve, úgy pihent meg a még mindig nem látó JongDae Yeol ölében, de ha egyszer Park ChanYeol csinálni akarja, akkor csinálni is fogja, nem érdekli, mennyire és milyen szinten vagy fáradt. 
- Állj elé! - utasít határozottan.
- Mi? Mit akarsz?
- Élvezni szeretnéd az éjjelt, látom rajtad! Azt mondtam, gyere ide, és állj meg előtte! - kicsit felpofozta az ölében ülőt, ráültette férfiasságára, amitől ő az egyetlen markolható dologba kapaszkodott, az pedig az én csípőm volt. Lejjebb lökdöste JongDae kezét rajtam, és ahogy magán lovagoltatta, úgy elégített ki engem is. Eleinte nem tudott mit kezdeni a markában lévő, méretes darabomtól, aztán mikor ChanYeol egy-egy mélyebben megcélzott döféssel utasította őt rendre, már rájött, mi, merre, hány centi. 
Bár akkor is csak félénken, de legalább már valami ütemet diktálva játszott fitymámmal. Hol hangosabban nyögtem fel, hol haját ráncigálva jeleztem számára, hogy a finisben vagyunk, legalábbis én, most ne hagyja abba és gyorsítson rá még egy kicsit. Addigra már rajta is látszódott, hogy nem bánta meg ezt az egész éjjelt sőt, még élvezi is. Orgazmus orgazmusra halmozódott, utánam ChanYeol is már a fellegekben érezte magát, amitől JongDaenak nemcsak rajtam, hanem ChanYeolon is gyorsabb tempót kellett diktálnia. A feszített ütemektől ő is beért minket, és fejéről letépve a szalagot, hasamon végignyalva éri el, hogy markába élvezzek. Kezével ChanYeol keze után nyúl és saját péniszére irányítja azt, és egy hirtelen szerepcsere után már ő az, aki a legjobban élvezi a helyzetet. Két hangos felmorgás után ChanYeol, JongDae sorrendben élveznek el végül ők is. 
JongDae hátradől, és ChanYeol szemeit keresve söpri izzadtságtól homlokára tapadt haját arrébb. Nem szól semmit, csak bámulják egymást, aztán mindhármunk szemhéja egyre nehezebb és nehezebb lesz, végül szépen betakargatva, alsóban ébredünk fel, de csak a ház urai. A kis vendégünk megunta volna a perverz társaságunkat, és lelépett? Hát igen, pontosan ez történt. Én voltam az, aki hamarabb felkelt, így én is találtam meg a kis üzenetet a konyha asztalon. Nagyon rondán volt írva, talán nem is akarta, hogy reggel találkozzunk. Amit eltudtam róla olvasni, az csak annyi volt, hogy köszönöm, és hogy este. A köszönömöt értem, de mire céloz azzal, hogy este? 
***
Ahogy szoktuk, italainkkal a kezünkben ülünk le a szokásos helyünkre. Most nem kémleljük a tömeget, a tegnapi hatása még mindig érezhető mindkettőnkön. Egyszer egy hideg tapintást érzek meg nyakamon.
- SeHun, igaz? - teszem fel a kérdést az ismerős fiúnak.
- Igen, JongIn, SeHun.
- Mi járatban erre felénk? - kezdek vele vigyorogva társalogni. Remélem érti, hogy ma igazán van kedvem a társaságához.
- Igazából céllal jöttem. - erre mindketten visszaköptük a szánkban lévő kortyot a poharainkba Channal - Egy pulcsis srác kért meg, hogy jöjjek ide, és vigyem oda hozzá ChanYeolt, mert ő fél, és nem mer idejönni. - beugrott JongDae asztalon hagyott üzenete. Lehet, hogy az a csúnya irka-firka Yeol neve akart volna lenni az ,,este" után?
- Mutasd csak meg, melyik az a gyáva kukac? - ahogy vártam, tényleg JongDae gyönyörű lábait véltem felfedezni SeHun ujja irányába eső fiú nadrágja alatt - Chan, menj oda hozzá! - ütök lábára.
- Miért én?!
- Mert téged keres!
- Komolyan? - eddig még egy egyéjszakás kalandunk sem jött vissza, valószínűleg a félelem miatt, de ő képes volt rá. Az az éjszaka tényleg több volt, mint egy átlagos kis játék. Ahogy ChanYeol felállt helyéről és odabaktatott JongDaehoz, én leültettem SeHunt, és mosolyogva néztük végig, ahogy az ajtó mellett álló két fiú hogyan öleli egymást szorosan, ahogy még más senkit.  
> A blog elérte a 16 000-es oldalmegjelenítést! Egy kis ajándéknak szánom ezt a oneshotot az olvasóknak! <3 <

2 megjegyzés:

  1. EZ VALAMI ESZMÉLETLEN JOO VOLT *¥*
    Pontosan ilyesmi ficit kerestem mar mióta es tessék.. ITT van a megtestesült TOKELETES!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, jól megdolgoztam a megírásával ^^'
      Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy olvastad! :)
      A nemrég írt DaeHuiUk is hasonló, ha esetleg még érdekelne az ilyen! ;)

      Törlés