Nagy kerek szeme van. Haja természetes árnyalatú barna, szinte már szőke. Magassága Krystall sunbaenimmel lehet azonos. Látom arcán a riadtságot, ami nagyon aranyossá teszi. Azt mondták, a DREAM-mel korabeli, tőlem egy évvel fiatalabb. Európai lány, ez látszik alakján is. MAMAMOO HwaSa sunbaenimhez tudnám hasonlítani. Egy fekete pulcsit visel. Említették, hogy nagy EXO-L, egy ,,CHEN" felirat van pulcsija hátulján. Csak nézem őt távolról, és próbálom felkelteni a figyelmét, de tényleg retteg ettől az egész helytől. Azt mondták, hogy az apja és a bátyja elhunyt egy autóbalesetben, és azóta nagyon zárkózott, próbáljunk meg finoman közeledni hozzá. Hát nem tudom, hogy a falat támasztós, állandóan pislogós nézés mennyire tűnhet finomnak...
- HeeChul kapta a nagy feladatot, hogy körbevezessen az épületben. Ha bármi kérdésed van, nyugodtan fordulj bárkihez, tudják, hogy jössz, segíteni fognak. - intéz a vezérigazgató egy gyors talpalót a lány felé.
- Ha nem segítenek, akkor szólj nekem, és majd elintézem, hogy segítsenek! - próbál jó pofizni HeeChul. Akármennyire is próbálkozik, látszik a lányon, hogy mennyire is fél.
Nem azt mondom, hogy az esetem, de nem csúnya lány, még így smink nélkül sem, szemüvegben. Ja igen, a szemüvege... Mondták, hogy nagyon háklis rá, ne próbáljuk levenni, és levetetni vele, mert az aranyos, bújós maci szerű lányból átmegy egy ijesztő barnamedvébe, és leharapja a fejed a nyakadról. Igen, így mondták, detto ugyanezzel a szavakkal. Így első ránézésre kétlem, hogy bárkinek is ártana. Annyira ártatlan, annyira tiszta még a tekintete is. Mintha egy angyal lépett volna be az épületbe, aki, ahányszor csak ránézek, mosolygásra késztet, és nem tudom, hogy mitől lehet ez!
- Ő itt Mark, az első látványosság az épületben. Már egy ideje itt támasztja az épületet, azt hiszi szegény, hogy összedől. - annyira utálom, amikor ilyen jó fej próbál lenni, de ha kívülről látná magát, rájönne, hogy egyrészt nagyon gáz, amit csinál, másrészt nagyon nyomulós. Vegye már észre magát, a lány alig tizenhét éves!
- Szia..! - félénken, de kezet nyújt nekem. Miért, és hogyan lehet ilyen más szeme? Csupán csak barna, de akkor is van benne valami különlegesség, amit még más lány szemében sosem láttam. Olyan tiszta, és olyan... Aish, nem tudom elmondani, ezt látni kell, hogy értsétek, mire is gondolok!
- Szia, Mark! Egy tanács, ha bármelyik DREAM taggal szeretnél beszélni, legyen nálad egy idősebb! Bárki! Akárki! Csak legyen valaki! - szemmel láthatólag nem értette, miről hadoválok, de mindegy is, remélem, hogy nem fogja megtapasztalni, de ha majd ott tartunk, akkor elmondom neki, vagy rájön magától.
- Ne ijesztgesd már! Szegény még csak most jött, erre te meg ilyeneket mondasz neki! Tiszta terror! - esik nekem HeeChul. Bezzeg ő jó pofizhat, meg hülyéskedhet vele, de egy fiatalabbnak nem szabad!
- Nem ijesztett meg... Szerintem tudom, miről van szó, és remélem, hogy számíthatok majd a segítségére. - először le se esett, mit mondott, csak hogy megvédett HeeChul előtt, ami neki szemmel láthatólag nem tetszett.
- Kösz az ismerkedést Mark, majd még találkoztok! - átkarolta a lányt és vitte tovább, fel a lépcsőn. Nem értem, mi nem tetszik neki, eddig sosem viselkedett így. Mindig partner volt eddig a hülyülésben, de most a legapróbb oltásra is felkapta a vizet. A lány pedig... Azt hittem, hogy nem lesz ennyire közvetlen, de nagyon szeretem, hogy valaki más, mint ahogy azt a külseje mutatja, persze jó értelemben. Felkeltette nagyon az érdeklődésem.
***
A lehető legrosszabb napom a világon! Reggel bealudtam, elkéstem. Nem kissé szidtak meg érte. Az eső zuhog, amivel így, szeptember végén nincs különösebben bajom, csak ha egyik pillanatról a másikra, mikor hét ágra süt a nap, aztán a nyakadba zúdul a hideg eső, nem valami jó érzés, főleg ha rajtad nincs csak egy rövidnadrág, meg egy vékony póló. Idefele beleléptem három pocsolyába, lefröcskölt két kocsi, egy busz, és egy kamion, kis híján kitörtem a nyakam, és majdnem elütöttek.
- Mark is itt van, nagyszerű! - lépek a terembe, a cipőm cuppog a víztől, a hajam valami katasztrofális állapotban van, és ami a legrosszabb, hogy a többiek mind rám vártak - Így két órával a megbeszélt időpont után, már ideje volt!
- Elnézést kérek... - hajolok meg, és a lehető legcsendesebben leteszem magam valahova, hogy ne vizezzek össze annyira sok mindent.
- Miről maradtam le? - súgom oda HaeChannak.
- Csak a napirend, hetirend, ilyenek... Majd mindjárt elmondom... - kaptam egy halk választ, és csendben végighallgattuk a szokásos hétfő reggeli monológot.
- Mark! De jó, hogy megvagy! Hogy nézel ki? Mindegy is, anyukád van itt, és valami nagyon rossz dolog történhetett! - ütközöm SiWon hyungba kilépve a teremből. Éreztem, hogy valamikor ez be fog következni, a nagypapám már egy ideje kórházban van, remélem nem történt vele semmi komolyabb dolog.
- Anya! - ölelem magamhoz szorosan, nem érdekel, hogy mennyire lesz vizes a ruháimtól.
- Mark... A nagyapád... - nem bír beszélni a patakokban folyó könnyeitől.
- M-Meghalt?
- A daganat eljutott egy helyre, ahonnan már végleg nem űzhető ki... Egy hónapot adtak neki az orvosok... - néz könnyes szemével az én könnyes szemembe, majd sírva borulok a nyakába. Egy hideg kezet érzek az amúgy is hideg bőrömön. Az új gyakornok lány fogta meg a vállam, ő is ugyanúgy elázott, mint én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése