Forró csoki (oneshot~TaeMark)

Cím: Forró csoki
Műfaj: oneshot, yaoi
Szereplők: NCT
Páros: TaeMark
Korhatár: +18




Hirtelen leverte a vihar a biztosítékot, korom sötét lett az egész szobában. Valaki puha ajkai egy pillanatra rátapadtak az enyémre, aztán már vissza is jött az áram, ami megmutatta, ki a lopott csók rablója. Nem kis meglepetésemre TaeYong nézett vissza rám szép, nagy, barna szemeivel. Fogalmam sem volt, mit kéne csinálnom, csak ültem tovább pizsamában, belebugyolálva a puha takarómba. Legszívesebben felvettem volna egy pulcsit, magamra húztam volna a kapucniját és elsüllyedtem volna, úgy nagyon mélyre. Éreztem, arcom szinte lángokban áll, abban a pillanatban a már kihűlt forró csokimat újra lehetett volna rajta forralni.

- Ennyire rossz volt? - ér hozzá hideg kezével az arcomhoz. Nem tudtam, mit kéne válaszolnom, csak bámultam tovább piros arccal.

- Válaszolj..! Ennyire rossz volt? - ismétli meg kedves hangon, de látom rajta, hogy egyre jobban kezd dühös lenni.

- Hát... N-Nem tudom... Mármint, hogy izé... Szóval... - kezdek dadogni. Annyira kínos volt az egész helyzet. Odakint egy őszi vihar, én kissé megfázva, pizsiben és takaróban, TaeYong pedig rajtam ül és akármennyire is tartózkodom egyre közelebb húzódik hozzám. Nem tudtam hova nyúlni, hirtelen csak a bögrém akadt a kezem ügyébe, azt tudtam ajkaink közé emelni. Feljebb ült rajtam, kiverte a kezemből a bögrét és homlokunkat összeérintette. Egy pillanatra még a már a szőnyeget és a pokrócomat ékesítő italom után néztem. Egész héten csak erre a pillanatra vártam, végre kicsit leülni a nagy forgatagban, kikúrálni magam egy adag forró csokival, erre idejön és kiönti mindenhova, amit valószínűleg nekem kell majd feltakarítanom, ő sosem csinálná meg.

- Élvezted? - kérdez ugyanolyan komolysággal és dühvel, mint az előbb. Nézek rá könnyes szemekkel, nem akarom kimondani, hogy igen. Akármennyire is szerettem volna abban a pillanatban visszacsókolni vagy bólintani, ha arra gondolok mennyire nevetségesen nézek ki, csak szégyellni tudom magam. Elkezdem birizgálni az édes folyadékkal leöntött pokrócomat és kerülni a szemkontaktust, de minden próbálkozásom hiába. Mint egy kiskutya elbillenti a fejét, hogy jobban lássa vörös arcomat, aztán megelégeli a várakozást és feláll rólam, kimegy a szobából.

- Mark Lee, te akkora barom vagy, mint ide Európa! - ócsárlom maga felkelve a földről. Kinyitottam az ablakot és kihajoltam rajta. Akkor nem érdekelt milyen szinten vagyok megfázva, és hogy ez így mennyire ronthat még a helyzetemen, csak vissza akartam nyerni az arcom eredeti színét. Kinyújtottam a kezeim a hideg, szakadó esőbe, tenyereimből kis tálkát képeztem, vártam fél percet, míg lesz benne egy kis mennyiségű hideg víz, arcomhoz emeltem kezem és lemostam magamról a pírt. Biztos, hogy egy hülye pisisnek tart, akivel nem fog többé kezdeni. Minden hiába már, ez veszett ügy. Lebiggyesztettem a fejem, és csak néztem, ahogy az ablakpárkányon egyre több esőcsepp jelenik meg. Egy perc után már csak azt vettem észre, hogy könnyeim is a párkányon kopognak.

- Bocsánat... - mondja halkan és derekam mellé, a párkányra letesz egy bögrét, benne a gőzölgő édes itallal, amire én egész héten vártam. De miért kért bocsánatot?

- Hyung... Miért csinálod?

- Mire gondolsz? A forró csokit azért hoztam, hogy kiengeszteljelek az előbbi miatt.

- A-A csók..? - nézek fel rá a padlóról. Nem ad választ. Direkt csinálja, hogy visszakapjam az előzőt? Vagy csak szimplán zavarba tudtam hozni?

- TaeYong..? - kérdem őt újból, akár csak ő engem.

- Ha azt mondom, azért, mert szeretlek, akkor megint megnémulsz és nem szólsz hozzám? Már előre látom, hogy legalább két hétig kussba leszel a társaságomban és még csak rám se fogsz nézni... Utálom, hogy mindig ennyire zavarba jössz... - fordít nekem hátat. Aish, mennyire igaza van! Én meg azt utálom, hogy mindig ennyire morcos lesz!

- Idd meg mielőtt kihűl, és aludj! Beteg vagy, csukd be az ablakot, mielőtt még még jobban megfázol! - adja ki az utasításokat és kimegy a szobából. Már elment a kedvem mindentől... A forró csokitól, a puha takarómtól, az alvástól. Nyitva hagytam az ablakot, leültem a szoba közepére és pityeregve álomba szenderültem.

***

- Hogy lehet ez ekkora hülye? Egy pizsiben, a szoba közepén, takaró nélkül alszik! - hallom TaeYong hangját. Aludhattam úgy két órát, nem többet. Kinyitottam a szemem, őt nekem háttal találtam. Áthozott a szobájába, valószínűleg az enyém egy jégverem lehet. A kedvenc pokrócával bugyolált be. Felültem és csak bámultam széles vállát. Nem szóltam semmit, hallhatta, hogy felkeltem már. Válla felett rám pillantott és egy újabb bögrét nyújtott át nekem.

- Idd meg! - szól rám haragosan. Elvettem némán a harmadik adag forró csokim és belekortyoltam.

- Haragszol..? - kérdem félénken.

- Miért haragudnék?

- Halottam... Amit mondtál... - szégyellem el magam megint.

- Most jöhetnék én is azzal a kérdéssel, hogy miért csináltad... De tudom, hogy miért, mert egy rettenetesen makacs személyiség vagy, és nem szereted, ha az idősebb győz. Te akarsz győzni, mert fiatalabb vagy. Hát oké, nyertél.  Itt vagy nálam, megkaptad a forró csokid.

- De én csak a forró csokimat akartam volna. Az, hogy áthoztál, az a saját győzelmed.

- És neked nem esik jól? - nyakába ugorva mondtam volna, hogy még mennyire hogy jól esik, de nem merem megtenni. Már megint csak csendben ülök, és nem merek neki válaszolni. Utálom magam emiatt!

- Akkor nem válaszolj... Nekem már teljesen mindegy! - most először láttam rajta a csalódottságot. Miért vagyok ennyire fontos neki? Otthagyott az ágyon, és az ablakhoz ment, bámulta a vihart. Megelégeltem a gyávaságom, kikeltem az ágyból és hátulról átkaroltam. Átfontam kezeim derekán, és belehajtottam fejem vállába. Kicsit elpityeredtem, ez valószínűleg attól is lehet, hogy lassan fél egy és két napja nem tudok rendesen aludni.

- Ne sírj! Miattam nem érdemes... - az első gondolatom az volt, hogy mekkora egy egoista barommal van dolgom, aztán csak még szorosabban öleltem magam hozzá.

- Csak egyszer lehetne, hogy teljes fényben, amikor látlak és amikor számítok rá, akkor mutatod ki, mennyire vagyok fontos neked?

- Miért akarod? - fordult meg, így fejem a mellkasára került és úgy néztem fel szemébe.

- Miért nem csinálod? - kérdezek vissza. Láthatóan zavarja, hogy ilyen személyiséggel rendelkezem, és még most is a győzelemre hajtok, de érzem, hogy meglesz!

- Miért szeretlek ennyire? - futnak fel kezei arcomra és úgy csókol meg újra. Teljesen elgyengített, még a karjaim is elengedtek a szorításukból, amivel magamhoz öleltem őt. Pólójába kapaszkodva, szinte már tépve azt, majdnem összerogytam csók közben.

- Miért sikerül neked minden? - válik el tőlem, és homlokainkat összeérintve elvigyorodom. Válaszul csak rápuszilok nyakára, ami szemmel láthatóan jobban esik neki, mint két csókunk bármelyike is.

- Még egyszer!

- Miért?

- Ha nem te kezded, én fogom, de az jobban fog neked fájni! - utasít határozottan, és elhúz az ágyig. Ledobja magát, és engem magára ránt. Megilletődöm, ez lenne az első alkalom, nemcsak fiúval, hanem úgy, amúgy is.

- Hyung, én nem tudom...

- Mit nem tudsz? - förmed rám. Rosszul esik, legalább ezt megérthetné. Felkelek róla és tenyerembe temetve arcom süllyedek megint el. Remélem, most már észreveszi magát, és rájön, hogy nekem nem pont ilyen radikális módszerekkel kell szerelmet vallani.

- Mark... - kel fel ő is - Figyelj rám egy kicsit! - emeli fel tekintetem a tenyeremből - Ha új még a helyzet, márpedig látom, hogy az, lassíthatunk. Kedves leszek és felajánlom, de nem lesz ez mindig így! - fenyeget meg pajkosan, amivel sikerült egy mosolyt csalnia az arcomra - Imádom, amikor mosolyogsz! - csak bámulunk egymás szemébe mélyen, aztán ajkaink újra eggyé forrnak. Észre sem veszi, már reflex szerűen közelít újra az ágy felé. Nem bánom, essünk túl rajta..!

- Bocs... Tényleg nem szándékos... Csak már rég vártam erre... - mondja már felettem, a szemembe nézve.

- Hiszek neked.

- Ajánlom is! - fenyeget meg újból játékosan és egy érzéki munkába kezd nyelvével a nyakamon. Nem hittem volna, hogy pont vele fog megtörténni az első alkalom, de érzem, hogy így lesz a legjobb. Pólóm alá csúsztatja a kezét, és úgy cirógatja meg felsőtestem szép ujjaival. Lágy csókjai nyakamon és mellbimbómat izgató keze már így is felért számomra egy mennyországgal, de ahogy hirtelen levette rólam nadrágom, és alsómon keresztül férfiasságomra markolt, már kiváltott belőlem kéjesebbnél kéjesebb hangokat. Ledobott magáról minden felesleges ruhadarabot, és még egyszer megcsókolt. Mellkasomon végighúzta kezét, és ahogy megéreztem magamban első ujját, úgy haraptam rá alsó ajkára. Fájt neki, de nem szólt semmit, csak még egy ujját kaptam meg. Éreztem, hogy nem fog sokáig tartani ez a tágítás dolog, már nagyon ott tart, ezért próbáltam magam én is bevetni. Amíg ő harmadik ujja érzetét próbálta velem megszoktatni, addig én rákaptam merev férfiasságára, és lassan elkezdtem rajta mozgatni a kezem. Mélyről nyögött fel, és már nem bírta tovább. Kezemet leszedte magáról, kifeszítette azokat, és semmivel sem törődve nyomta bennem fel magát. Észvesztő tempója szétfeszített, minden értelemben. Kezdem érteni, miért is annyira nagyon fontos a tágítás dolog. Szívem dobogásával egy ütemben mozgott bennem, és közben édes ajkai által lett megpecsételve még több helyen a mellkasom. A teljes végkifejlet előtt még lelassított egy kicsit. Mélyen belenézett a szemembe, és kajánul elvigyorodott. Ő győzött, nekem lőttek. Kezével rajtam is elkezdett dolgozni, és egy nagyon erős tempóba kapcsolt, amivel minden ketten, egy kis minimális eltéréssel, élveztünk el. Lehuppant mellém, és szemembe nézve villantotta meg édes mosolyát, amit nagyon kevésszer mutat meg. Örülök, hogy ennek a ritkaságnak is szemtanúja voltam.

***

Másnap reggel az egész szép létszámú csapat együtt ült le reggelizni a kiadónál. A menedzserünk forró csokit kért innivalóként. TaeYong mellém ült, és ahogy meglátta maga előtt az italát, automatikusan átcsúsztatta hozzám.

- Mi a baj TaeYong, nem szereted? - kérdi tőle a velünk szemben ülő TaeIl.

- De, csak Marknak nagyobb szüksége van rá. Elvégre a tegnapi három bögre sem volt elég... - nagy szemekkel nézek rá. Ha kikotyogja a tegnap estét, ráöntöm az összes bögrét!

- Micsoda? - folyik bele kicsit JiSung is.

- Semmi... Majd rájössz te is... - simít végig nyakamon, és elkezd etetni.