Bloody game (oneshot~NamSong)

Cím: Bloody game

Szereplők: Mino, TaeHyun (WINNER)

Műfaj: oneshot, yaoi

Páros: NamSong

Korhatár: +18

Ahogy ajka ajkamra tapadt, és nyelve beljebb furakodott számban, éreztem, hogy ő az, akire mindig is vártam. Keze felcsúszott tarkómra, és ahogy erősebben rászívott alsó ajkamra, úgy húzott egyet szép ujjaival tincseimen. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen férfias kinézetű embernek ilyen édes íze lenne. Mintha egy nyalóka csókolt volna meg! Csak élveztük, amire -feltehetőleg- mindketten nagyon régóta vártunk: egymást. Ha előbb tudom, hogy csak Mino kell a boldogságomhoz, akkor nem várok ennyit. De ez van, gyáva voltam, és hagytam, hogy az ügynökség vezessen, ne az érzelmeim. Lehet, hogy őrült vagyok, de már megvan mindenem Mino személyében. Egy ritka pillanatok egyike, amikor tényleg azt hiszem, hogy fontos vagyok valakinek és én teszem őt boldoggá. Ahogy csak tudtam, feltöltődtem illatával, és úgy, ott tudtam volna vele maradni, karjaiban. Egy apró könnycsepp gördült ki szememből. Nem tudtam, miért sírok, csak jó volt a tudat, hogy végre tartozom valahova. Hogy valakinek számítok végre és nemcsak tengek-lengek a nagy világban egyedül, magányosan.

- TaeHyun, te sírsz? - kérdi kissé megilletődve.

- Köszönöm, hogy vagy nekem. - csak ennyit tudtam mondani, és vállába temetve arcom indultak meg végleg könnyeim. Csak jó volt érezni őt, a lényét, ahogy magamhoz szoríthatom. Imádom a sorsot amiatt, hogy végre megkaphattam őt. Pólóm alá múlva szorított erősebben magához, élvezte ő is, ahogy bőrünk összeér. Hátamat szorította lágyan, miközben újra összeszorította ajkainkat. Egy, arcomon legördülő könnycsepp szakította meg a pillanatot. Kibújtatott a felsőmből, és letörölte utolsó könnycseppemet is. Elmosolyodott vörös szemeim látványán, én pedig kissé elpirulva hajtottam fejem vállára.

- Imádom a tested! - súgja halkan a fülembe és kezével újra végigjárja meztelen felsőtestem. Lágyan csókol rá nyakamra, miközben egyre erőszakosabban ragad magához közelebb. Ajkai finoman szívtak rá fehér, fedetlen bőrömre, ezzel számára értékes hangokat kicsalva belőlem. Végigjárta felsőtestem, és puha arca új érzés volt hasamon. Megilletődve álltam előtte félmeztelenül, hajába túrva, miközben ő újabb és újabb pontokat fedez fel, amiket elérve beleborzongok halk szuszogásába. Végignyal felsőtestemen és egy enyhe fejbillentéssel tudatja velem, hogy igazán csinálhatnánk már. Felvett ölébe és átvitt a szomszéd hálószobába. Ledobott az ágyra és hasra fordított. Lekapta pólóját, felém mászott és fogait belemélyesztette vállamba. Akár egy vámpír, aki a vállamból szeretne vért nyerni, tapad rám, és addig nem nyugszik, míg ténylegesen meg nem érzem fogait bőrömben.

- Minoh... Ez fájh... - nyögdécselem alatta, miközben a világoskék ágyneműn megjelenik a vérem.

- Kellett valami, amivel tudatom a többiekkel, hogy enyém az egész lényed. - súgja fülembe halkan és megpuszil. Visszafordít hátamra és játékosan kezdett el csókolgatni, ahol csak ért.

- Ne Mino! - nevetgélek - Ez csikis! - ficánkolódom alatta, de ő inkább még erősebben szorít le és folytatja ajkainak játékát testemen. Mindaddig játszadozott így, míg egy jól megcélzott mozdulattal meg nem szívta a mellbimbómat, amitől egész testem megfeszül. A könnyed játszadozásból lett hirtelen valami más. Valami teljesen ismeretlen számomra, nem láttam még ilyennek. Mintha színészkedne, de közben tudom, hogy a valódi énje. Hirtelen lever a víz, izmaim megmerevednek és legkéjesebb hangommal nyögök fel. Nem tudtam pontosan, mi is ez az érzés, csak hogy megtaláltam azt, akiért a sors eljuttatott idáig. Lágyan izgatott tovább, miközben kővé vált felsőtestem beletemette a puha ágyneműbe, és megfeszült izmaimon végighúzta mutatóujját. Egyszerre tudott felizgatni és megnyugtatni is egyben.

- Úgy festesz, akár egy műalkotás! - hajolt vissza fülemhez, és újra nyakamra tapadt. Ujjaim felcsúsztak hajába és gyengén kezdtem tépni fürtjeit, ahogy megéreztem ajkát bőrömön. Kezeivel nehezen lerángatta rólam nadrágom, eközben mindvégig rajta maradva nyakamon. Fogalmam sincs, ez hogy sikerült neki, de akkora nyomot hagyott nyakamon, hogy felmerül bennem a kérdés, hogy előző életében nem volt-e porszívó. Hasonló nyomokat hagyott hasamon is, ahogy haladt lefelé rajta. Lefejtette rólam alsómat és könnyedén szájába vett. Először csak finom tempót diktálva tette dolgát, majd egyszer-kétszer fogát is megéreztem. Akármennyire is szisszentem vagy nyögtem fel, nem láttam a lehetőségét, hogy egy kicsit is visszavesz a merészségéből.

- Minooooh..! - nyújtom el az ,,o" betűt, ahogy előváladékom szájába jut. Nem zavarja, csak szop tovább, ahogy eddig is. Könnyed tempójától a felhők közt érzem magam, és ahogy kienged ajkai közül és ráfog péniszemre szinte eltéptem magunk alatt az ágyneműt. Érzékeny férfiasságomon tovább dolgozik, és ahogy ujját számba téve elmosolyodik, látom rajta az elégedettséget. Megnyálaztam ujjait és elkezdett tágítani, miközben keze egy percet sem pihent. Durván kezdte másik kezét is munkába állítani. Hátam kisebb ívbe feszült, ahogy már ujjával is megérinti gyönyörpontomat. Karjába marok és az isteni fájdalomtól elmorzsolok egy könnycseppet is. Fájdalmasan kezd el ollózni bennem, miközben izgató hangommal szinkronban egyre többször nyög fel ő is. Kibújik nadrágjából, és semmire sem várva érzem meg magamban. Akár egy vadállat, aki több éve nem talált prédát és most rajta akarja kiélni minden egyes vágyát. A lüktető melegség, amit éreztem, a nyála, ami az ajkairól tapadt nyakamra, és ahogy beljebb hatolt bennem, hátán végigszántottam körmeimmel. Halkan felszisszent, azt hitte, nem hallom, de most legalább visszakapta a vállamat. Apró csókokat hintett könnyed tempója közben kulcscsontomra, néha-néha meg is szívta a több élvezet érdekében. Imádom minden porcikáját, ahogy hozzámér, minden mozdulatát bennem és rajtam kívül. Lassan gyorsít tempóján, ahogy hallja egyre többször felszínre törő hangom feljebb csúszik. Péniszemre fog, és csendbe eléri a végemet. Hátába eresztem körmeimet, és aztán csak a vérét érzem ujjaim közt. Nem hagyhattam őt ott egyedül, felnyögéseimmel segítettem neki a beteljesedését, aztán csak a meleg élvezetét éreztem magamban. Belém élvezett, pedig több bizalmasabb beszélgetésükben is megemlítettem, hogy ha odakerülne a sor bárkivel is, nem tudnám elviselni. Halkan szuszogtam tovább fájdalmas, mégis a világ legérzékibb és legjobb testmozgása után. Kihúzódott belőlem és mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam, hogy mondani akar-e valamit, vagy arra vár, hogy én mondjak valamit, csak bámult aztán elmosolyodott. Vett a mellettünk lévő éjjeli szekrényről néhány rózsa illatú papírzsebit, és finoman letörölte a vért a vállamról.

- Sajnálom! - vettem én is segédeszközt a kezembe, és szorgosan nekiláttam a saját kreálmányom letisztogatásának.

- Még mindig imádlak! - csókolt meg pajkosan, és ölébe véve folytattunk mindketten a munkánkat.