Fallen leaves ~ 2. rész

- Lehetetlen! Nem bírnám idegekkel! Képtelenség! -üvöltöm a telefonba, aminek másik végén JiMin nyavalyog. Megkért, hogy találjam meg NamJoont, és vele együtt HoSeok esetleges gyilkosát is. Én bízom benne, hogy nem egy személyben.

- De Noona! SeokJin is örülne, ha újra láthatná az öccsét!

- Valószínűleg ezek után még szeretne találkozni NamJoonnnal! JiMin, értsd meg, nem megy!

- Majd segítek!

- Nem értesz te a nyomozáshoz!

- De a rendőrök munkája nagyon lassú! HaeRa, fizetek, csak kérlek, találd meg, aki elintézte HoSeokot! - már öt napja az eseménynek. Nem nagyon mentem ki az irodámból, itt alszom már négy napja. Aznap éjszaka mindenki nálam aludt, azóta sem kötöztek ki a lakásomból. JiMin elkezdte rágni a fülem, hogy nyomozzak, ezért bejöttem és átgondoltam a dolgokat. Arra jutottam, hogy nem lennék rá képes. Túlságosan is érintett vagyok a dologban, ami lehet, hogy a NamJoonnal való beszélgetés és egyebek terén hasznos lehet, de azért mégis csak a mostohatesómat nézegetni, ahogy holtan fekszik előttem egy asztalon, nem szép mulatság.

- JiMin, nem kell se a pénzed, se a segítséged!

- De csak gondolj bele! Ezzel az üggyel adhatsz magadnak egy kis tekintélyt!

- Majd szórólapokat fogok osztogatni, hogy 'Megtaláltam a mostohatesóm gyilkosát, válasszon engem!' ? JiMin, komolyan zárjuk le a témát! Ma beszélni fogok a temetkezési vállalkozóval, elintézzük HoSeok temetését, és vége! Fogd fel, ezen már nem lehet segíteni! És ha elvállalom, és megtalálom NamJoont és a bandáját? Mi fog történni?

- Téged NamJoon mindig is szeretett! Neked beszélni fog!

- JiMin, hallod te magad? Hogy NamJoon engem szeretett?

- Igen, szeret! Ha te beszélsz vele, neked nagyobb eséllyel fog megnyílni, mint egy rendőrnek! Téged ismer, hozzád közelebb áll, mint bármelyikünkhöz!

- Szerintem meg csak szimplán marhaságokat beszélsz! - volt, hogy én is ezt hittem. Nem egy ajándékot találtam már, mikor 17-18 éves voltam, de sosem kérdeztem rá, hogy kitől van. Lehet, NamJoontól, de lehet SeokJintől is. Örök rejtély marad, már nem is érdekel annyira.

- JiMin, leteszem, itt a légkondi szerelő!

- Várj! Legalább gondold át még egyszer alaposabban! SeokJinnek is sokat jelentene! - nem válaszoltam, csak letettem, és beengedtem a szerelőt. Gyorsan lepakoltam a székemről, és máris kezdte a szerelést. Fiatal volt, de megmondták, hogy egy kezdőt fognak küldeni. Azt mondta a nő, akivel telefonáltam, hogy ne ijedjek meg a külsejétől, volt rossz előélete, de már megváltozott, és tisztességes ember szeretne lenni. Ha már az akarat megvan, az félsiker! Nem is értem, nem tűnik ijesztőnek, vagy ilyenek. Ha nem mondják meg, hogy volt dolga a hatósággal, akkor még csak nem is feltételezem róla. Felvettem egy névjegykártyát az asztalra letettekről. A sajátja, és nem a cégé.

- Esetleg van egy magánvállalkozása? Általában az alkalmazottak a cégük névjegykártyáját szokták osztogatni, és nem a sajátjukat.

- Próbálkozom, hátha összejön valami. De örülök, hogy ide felvettek, és van egy normális állásom. A magáncég nem működött valami fényesen. - intéz egy tömör választ, miközben csavaroz valamit a falból - Jaj, nem azért mondom, hogy elbizonytalanítsam! - fordul felém - Egy légkondiszerelő cég, és egy magánnyomozói iroda két teljesen más dolog! Amilyen kis takaros hely ez belülről, és kívülről biztos, hogy sok dolga lesz.

- Köszönöm, rendes magától! - elmosolyodom, mert tényleg jól esik, ahogy egy kicsit bíztat. Kicsit jobban szemügyre vettem az a névjegykártyát. Min YoonGi...

- Engem is Minnek hívnak! - motyogom halkan. Tudom, hogy elég elterjedt név, de mondták nekem, hogy van egy testvérem. Keresték, de még csak a nevére sem bukkantak. Nem, HaeRa állj le! Csak egy légkondiszerelő, nem kérdezhetem meg, hogy 'Figyelj, amúgy nem vagy árva, és teljesen véletlenül nincs egy húgod, akiről semmit nem tudsz..?'. Csak a képzeletem játszik velem, a túlzott aggódás és fájdalom.

Újra csörög a telefonom, valami ismeretlen szám. Eddig sosem vettem fel, de mindig abban a hitben élek, hogy az első megbízásom ügyfele van a vonal túlsó felén.

- Ha nem beszélsz a fejével, őt is elveszíted! - ennyit mondott csak egy eltorzított hang. Mi ez az egész? Ki ez az ember? HoSeok gyilkosa? Tudtam, hogy kellene egy irodai telefon, és nem mindenhova a mobilszámomat kéne kifüggeszteni! Bármelyik sarkon megtalálhatta az az állat, és a hangeltorzításhoz sem kell valami nagy tudomány! De várjunk, nem is engem akar, hanem... ,, Őt is elveszíted..." Kit akar újra elvenni tőlem? SeokJin, vagy JiMin a következő áldozat? Egy nyomozónak ennyi megválaszolatlan kérdés már túlságosan is sok! Bármennyire is visszataszító, és undorodom még csak a gondolatától is, de muszáj lesz megtennem. Nyomoznom kell az ügyben, ha nem akarom a többieket is elveszíteni!

- Minden rendben? Nagyon elsápadt. Nem akar leülni? - szólít meg a szerelő.

- Jaj, dehogy is! Minden rendben! - lépek hozzá közelebb, de hirtelen elvesztem magam felett az uralmat, és ha ő nem szed össze, akkor nagy valószínűséggel betöröm a fejem az asztal sarkába - Köszönöm, hogy ilyen gyors... - mosolygok rá kissé kínosan.

- Nem kellene hívni valakit? Nincs valami élettel teli színe, már ne haragudjon meg.

- Nem, köszönöm, már nem egyszer fordul elő ilyesmi. Talán csak a nagy meleg... - kapaszkodom meg még egyszer a segítő karjaiba, ami most az életemet menti meg.

- Várjon, hozok egy kis vizet! - feltűri a ruhájának ujját, és elindul a mosdó fele. Ahogy feljebb tolta karján a kékes, durva kinézetű anyagot megláttam a tetkóját. Az a tetkó... Annyira ismerős volt. Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben, hol láthattam ezt korábban. Aztán beugrott, NamJoon csináltatott magára egy ugyanilyen tetoválást, amikor elkezdett elzülleni kis felnőtt korában.

- Elnézést, hogy megkérdezem, de esetleg nem ismer egy Kim NamJoon nevű fiút? - erre a kérdésre a kezében lévő műanyag pohár az ujjai szorításától, mint egy citrom kifacsarodott, és a benne lévő hideg víz a földön végezte.

- Nem szeretnék beszélni a NamJoonnal való kapcsolatomról. Ha megbocsát, most megyek, vár a munka. A számlát majd később elintézzük. - letette az összenyomott poharat és sietősen távozott. Szóval ismeri NamJoont. Lehet, hogy az ő bandájából jött? Kérdőjelek tömege, de ha tényleg neki dolgozott, akkor ő lesz az én emberem. Talán tud olyan infókat, amit még én sem. Talán ő az, aki a legjobban tudna nekem segíteni a nyomozásban! De mégis hogy kérjem meg rá?