Itt is lenne HyoJongék harmadik része!~
Jó olvasást! :3
Cím: Firearm in your hip-pocket
Rész: 3. ~ Együtt
Szereplők: Jay Park, WonPil (DAY6), HyoJong (Pentagon), HyunA
Műfaj: akció, yaoi, hetero, romantikus, dráma
Páros: PilJong, HyunJay
~WonPil szemszög~
- HyoJong! Legközelebb, ha megnyitnád a csapot, akkor talán a mosogatógép is elindulna! - üvöltöttem az emeleti fürdőszobát takarító fiúnak.
Rendben van, hogy 23 éves, egyedül van a szülei baromi nagy házában, de legalább egy csapot tudna elfordítani. Aish, ő az én emberem.
- Szóval ezért nem mosott rendesen... - baktatott le az emeletről egy hatalmas ruhakupaccal a karjában.
- Az micsoda?
- Szennyes? - nézett a ruhákra, majd újra rám.
- Mondd csak, mikor takarítottál te utoljára?
- Talán akkor volt tiszta a ház, mikor a szüleim leléptek innen. - mondta, majd egy nagyot sóhajtott. A szüleit még sosem említette nekem, én meg nem mertem rákérdezni, ki tudja, miért nem tartózkodnak a házban.
Kérdőn néztem rá, mire ő ledobta a hatalmas ruhatömeget a kezéből, és erősen magához szorított.
- HyoJong, minden rendben?
- A nagynénémen kívül csak te vagy most nekem, ezt ne felejtsd el! - nyomott egy édes puszit a homlokomra, és ment, folytatta a dolgát a körülbelül négy hónapos szennyesével. - WonPil?
- Igen, majd megcsinálom. Menj, pakold a vendégszobát. - éreztem hangvételéből, hogy még egy mosógép bepakolása is nehézség számára.
Ahogy kész lettem a konyhával, elkezdtem a szennyesével bíbelődni, ő pedig az emeletet kupálta ki. Nem hagyott nyugodni Jay telefonja.
Féltem Jayt, tudom, hogy bármire képes, a cél érdekében. Egyedül biztosan nem tudná megoldani, de mégis kihez tudna fordulni? Velem marha sokra megy, HyoJongot nem merem beavatni. Biztos, hogy kitenne a házból, ha megtudná, kiket hoztam a nyakára. Gazdag család, tudnák őket mivel befolyásolni. Nekem nincs semmim, nem baj ha én odaveszek. Csak HyoJongnak ne legyen baja.
- Hogy haladsz? HyunA hívott, hogy nemsokára itt lesz.
- Rendben, ezek már amúgy is az utolsó simítások. - dobtam vissza a három párnát a kanapéra.
- Biztos, hogy kellenek ezek a párnák erre a kanapéra? - mosolygott rám kajánul.
- Mégis mire célzol? - kuncogtam, és közelebb léptem hozzá. Lágyan megcsókolt, és végigfektetett a kanapén. Finoman felém mászott, a lábaim szétdobta, és egy csókpárbajba invitált.
- HyoJongie~, noona megjött!~ - nyílt az ajtó és egy kellemes női hang üdvözölte dongsaengjét. Még mázlink, hogy nem a nappalira nyílik a bejáratni ajtó.
- Noona? Azt hittem kicsit később jössz... - pattant fel rólam HyoJong, ahogy meghallotta, hogy a nagynénje léptei a nappali felé írányítódnak.
- Azt mondtam, két perc, mi nem volt azon érthető? - lépett be a lány a látókörömbe.
Ha nem tudom, hogy milyen rokoni szálak kötik HyoJonghoz, féltékeny lennék. Velünk korabeli lehet a lány, festett vörös haja van, és feltűnően magas sarkú cipőben mászkált, amit nem sokkal később le is vett. - Oh. Hello. - pillantott meg a lány.
- Jó napot. - hajoltam meg, ahogy illik.
- Noona, ő az én... Barátom... WonPil. WonPil, ő a nagynéném, HyunA. - HyunA? Ismerős ez a név, mintha már hallottam volna.
- Barátod? Mármint barát barát, vagy fiú barát?
- Fiú... Barát... - mondta halkan, mire HyunA felemelte tekintetét.
- Hé, nem az anyád vagyok, nem kell előttem semmit sem szégyellned. Tudod jól, hogy bármilyen is legyél, én itt leszek neked! - mosolygott a fiúra. - Téged pedig üdvözöllek itt! - nyújtotta felém a kezét, amit én fogadtam is. - Nyugodtan szólíts noonának, hogy könnyebb legyen az életünk. - mosolygott rám is. - Megyek, kipakolom a cuccaimat! - sarkon fordult, és elindult a bejáratnál hagyott csomagjaiért.
- HyoJong, ez könnyebben ment, mint gondoltam.
- Túl könnyen. Valamit akar.
- Ezt hogy érted? - kezdtem megilletődni.
- Vagy valami baj van, vagy pénzt akar.
- Ennyire kiszámítható?
- Ne mondd neki, hogy rájöttünk a hátsó szándékára! Viselkedj úgy, ahogy eddig is! - komoly mondanivalójára csak bólintottam. - Noona, segítsünk kipakolni? - mint utána HyoJong.
Még jó, hogy engem nem ismer ilyen jól... Még egy ok, hogy ne fedjem fel előtte az ittlétem fő okát.
Követtem HyoJongot és HyunAt.
- És Noona, mennyire visel meg a szakítás? - vetette fel a hirtelen témát HyoJong.
- Szakítás? - értetlenkedtem.
- Közel három és fél évig jártam a sráccal. Nem egy mintapolgár, de szerettem. Több esélyt is kapott tőlem.
- Szám szerint hármat, szerintem az elsőnél ki kellett volna dobnia. - ejtett el HyoJong egy apró megjegyzést, mire csak egy szúrós tekintetet kapott noonájától. - Elnézést, folytasd csak!
- Igen, kapott három esélyt, de egy negyediket már nem hagytam neki. Hogy megviselt-e? Hát, nem bírtam a saját lakásomban ülni, ezért jöttem ide társaságnak, azt hittem, egyedül vagy, de remélem, hogy nem fogok zavarni. És te, WonPil? Mióta vagytok együtt? - kínosan HyoJongra pillantottam, majd HyunÁra.
- Két napja... - mosolyogtam idiótán.
- Abban a buliban találkoztatok, mikor felhívtalak? - fordul HyoJonghoz.
- Igen, akkor. Közvetlen a hívásod után pillantottam meg.
- HyoJong. - fordultam felé ölni tudóan komoly tekintettel.
- Igen?
- Nem is emlékszel! - erre HyunA hatalmas nevetésben tört ki, majd fokozatosan mindhármunk megnevette a helyzetet.
Délután HyunA és HYoJong kínos családi történeteket meséltek egy másról.
- Aztán ő, mint egy fadarab belezuhant a medencébe! - mutogatta a lány kezével is, hogy unokaöccse hogyan hajtotta végre az esést.
- Akkorát koppant a fejem az aljában, azt hittem ott maradok! - nevettünk mindhárman.
Felálltam, hogy hozzak még az asztalra egy kis nassolni valót, mikor csengettek. Kikukkantottam a konyhai ablakon, ami pont a bejárati ajtóra néz, aztán hirtelen el is tűntem az ablakból.
Nem lehet, hogy annak a fazonnak az emberei már azonnal intézkedtek volna! Meg amúgy is, ha valaki meg akar ölni, vagy túszul ejteni, akkor nem csenget be csak így! Vagy igen?
- WonPil? Ki az? - érdeklődtek a nappaliban lévők.
- Valami fekete ruhás fickó.
- Ki ne nyisd az ajtót! - állt fel HyunA a helyéről, és idegesen az ajtóhoz rohant.
Vajon mitől ijedt meg ennyire?
Újból csengettek.
- Noona, miért ne nyissunk ajtót? - értetlenkedett HyoJong. Az ajtó előtt álló újra megnyomta a csengőt.
- HyoJong, el akartam mondani, de azt hittem, hogy ezek nem lesznek ilyen gyorsak!
- Miről beszélsz?
- HyoJong, hatalmas veszélyben vagy!
Veszély? Talán HyunA is benne volt abban, miben Jay?
Újra kinéztem az ablakon, ekkor a férfi pont levette az arcát takaró maszkot. Jay volt az. Mégis hogy kerül ide? Azt mondtam neki, hogy öt nap!
Újból megnyomta a csengőt, mire én kinyitottam az ajtót.
- WonPil?! Te hogy kerülsz ide?
- Nem Hyung, te hogy kerülsz ide? Azt mondtam, öt nap múlva. De honnan tudod a címet?
- Jay? - HyunA elkiáltotta magát, majd ő is az ajtóhoz merészkedett.
- Noona, ő kicsoda? - követte őt HyoJong, és szorosan magához ölelt, mintha féltene a nagybátyámtól.
Mindenki értetlenül pislogott a másikra. Szóval akkor HyunA Jayjel szakított? Miatta jött el ide? De mégis milyen veszélyről beszélt HyoJongnak? És Jay hogy kerül ide?
- HyunA? Ki vagyok? - nézett Jay HyunÁra
- Az ex pasim... - fintorgott.
- A nagybátyám... - motyogtam halkan, azt hittem, senki sem hallja.
- Hogy kicsoda?! - üvöltötte el magát HyoJong és HyunA egyszerre.
- Aish WonPil, nem pont így kellett volna. - csapta magát arcon Jay.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése