Kiemelném, hogy a csokorban posztolt legtöbb irománynak mögöttes jelentése van, próbáljátok ezt meglátni a történetekben! ;)
Cím: Friendship
Műfaj: yaoi, oneshot
Szereplők: Mark, BamBam, Jackson (GOT7), OC-k
Páros: MarkBam, JackBam
Figyelmeztetés: -
*Mark szemszög*
- Mark! Mark!! - csak a hangját hallottam, alakja eltűnt a hatalmas embertömegben a buszmegállóban. - Mark? - bizonytalanodott el hollétemen, ahogy kiért a tömegből.
- Jackson? - szólítottam meg.
- Te meg hogy nézel ki? - nevetett fel. - Csak minusz nyolc fok van. - bár nem látta a két póló, két pulcsi, a hatalmas fekete kabát, és meleg piros sálamtól arckifejezésem, de egy komoly tekintetet intéztem felé, majd rájöttem, hogy semmi értelme leállni vele veszekedni, ennek a srácnak alapjáraton forr a vére.
- Igen... ,,Csak minusz nyolc". Most mutatnám az idézőjelet, csak lefagynak az ujjaim. - mosolyogtam rá, mintha én lennék a megszokott emberi normával ellentétes.
- Jó, hagyjuk, nem ezért jöttem. - hangneme komolyra fordult, és telefonját kutatta szétcipzározott dzsekijében.
- Baj van?
- Épp ellenkezőleg. - feloldotta képernyőjét, és galériáját megnyitva dugott orrom alá pár képet egy bizonyos emberről.
Kivettem készülékét kezéből, és szinte éreztem, hogy a lassan már kővé fagyott szívem kezd meglágyulni. Egy apró mosoly kúszott arcomra, miközben lapozgattam a szebbnél szebb képeket róla. - Na, tetszenek? - mosolygott rám Jackson.
- Ezeket honnan szerezted? - kérdeztem csillogó szemekkel, miközben visszanyújtottam neki mobilját.
- Ő maga csinálta ezeket a képeket. - ez a bizonyos ,,Ő" az én kiszemeltem.
Kiszemelt... Nagy szavak ezek erre az érzésre. Inkább csak egy ábránd. A személy, akiben az általam hiányolt tulajdonságok megtalálhatóak, szinte már tökéletesen a másikfelem - vagyis csak annak gondolom. Egy thai tanuló, magas, bőre tökéletes, stílusa egyedi, és - lehet elfogult vagyok, mindenesetre számomra - utánozhatatlan. Annyira belehabarodtam a fiúba, hogy még az eredeti nevét sem tudom, csak hogy BamBamnek szólítja a baráti köre, amiben ezek szerint Jackson is benne van.
- Ő maga? Ti találkoztatok?
- Igen, tegnap elmentünk kicsit kocsmázni a srácokkal, és kissé részeg volt. Lőtt magáról egy pár fotót. - nevetve lapozgatta ő is a képeket, miközben láthatóan tértek vissza az emlékei a tegnap estéről.
- És ma akkor átugrasz? - váltottam gyorsan témát. Hallani sem akarom. Jackson és Bam? Ennyire alattomos lenne Jackson, hogy elvinné előlem, holott nagyon jól tudja, hogy érzek?
- Az ma van? Mark nagyon sajnálom, de beígértem tegnap egy másik programot!
- És te inkább azt választod, minthogy engem?
- Mert tudom, hogy te megérted! - titkol valamit. A hanglejtéséből tudom már, mikor milyen szinten hazudik.
Vele egyáltalán nem törődve szálltam fel a pont akkor megérkező buszra. Beálltam a szokásos helyemre, köszöntem a szomszéd néninek és az unokájának, ekkor pillantottam meg Bamet, ahogy rohan a buszhoz. Sietve kutatott valami után a táskájában egy kézzel, a másikkal pedig a kalapját tartotta a fején. Már majdnem felszállt, mikor Jackson odament hozzá, és egymás nyakába nem borultak, úgy, mintha öt éve egyáltalán nem látták volna egymást. Váltottak pár szót, aztán Jackson átkarolta Bamet, és elsétáltak együtt.
- Mark hyung, szomorú vagy? - kérdezte tőlem Yoo néni unokája, akinek minden másnap elmondja a nagymamája a nevét, de én még mindig nem jegyeztem meg.
- Nem vagyok. - hajoltam közelebb a fiúhoz, és megigazítottam a sálját a nyakában. - Csak az időjárás. Olyan borongós, ilyenkor a hangulatom is elromlik, és lehangolt leszek.
- Akkor gondolj szép dolgokra! - válaszolta fél perc gondolkodás után.
- Bárcsak ilyen egyszerű lenne... - sóhajtottam.
- De hisz ez ennyire egyszerű! Nézd! - a fiú kivett a mamája kezéből egy összehengerelt papírt, majd kinyitotta. Egy egyszerű kis festmény volt a papíron. - Ezt én festettem. - mesélte. - Látod, itt is szürke az ég, és hó lep mindent, de én mégis festettem oda egy napot is. Tudod miért, Mark hyung?
- Miért?
- Mert minden rosszban van valami jó, amit csak akkor vehetsz észre, ha képes vagy a rossz mögé nézni. Ha nem nézel fel az égre, miközben esik a hó, akkor nem látod meg a napot. - jelentette ki a kisfiú, és hatalmas szemeivel rám nézett. Elvettem kezéből a papírt, és elkezdtem bámulni a mázolmányt. Elgondolkodtató gondolatai vannak ennek a gyereknek, és még Fogadni is mernék rá, ha felnő komoly ember lesz belőle.
*Jackson szemszög*
Elsétáltunk Bammel a vasútállomásig, és felszálltunk egy vonatra. Ritkán vonatozom, ezért nagyon nem is ismertem a járást. Még szerencse, hogy az új fiúcska már észbe véste a számára haza vezető utat.
- Messze laktok a megállótól? - kérdeztem a fiút, mikor már elindult a vonat.
- Körülbelül öt perc séta, ha nagyon lassú vagy.
- Akkor lesz időnk mindenre. - dőltem hátra a vonat ülésében, és elégedetten összekulcsoltam a kezeimet.
- Mégis mire célzol? - rajzolt egy kaján mosolyt az arcára.
- A fizika képletekre! - húztam ki táskámból a jó öreg és megviselt tankönyvet, mire mindketten hangos nevetésbe törtünk ki.
Azt a kevéske vonatutat is átbeszélgettük. Mesélt nekem a nehézségeiről, a nyelvről, hogy az számára mennyire idegen, és hogy nincs sok barátja, bármennyire is népszerűnek tűnik kívülről. Valahogy át tudom érezni ezt az érzést. Ha akkor nincs Mark, aki nem indít el a beilleszkedés útján, lehet, hogy már átiratkoztam volna egy másik suliba.
Ahogy elértünk hozzájuk, az édesanyja rögtön egy hatalmas mosollyal fogadott, és süteménnyel kínált.
- Köszi anya! - nyomott egy puszit anyukája homlokára Bam. - Fent leszünk. A szobámban. - nyomatékosította hangsúlyával az átadandó üzenetet, majd csuklómnál fogva húzott maga után a lépcsőn. Mondhatni, hogy belökött a szobába, és ránk zárta az ajtót.
- Bam. Mielőtt még bármihez is hozzá kezdenél, had mondjam el, hogy tudom, mire megy ki a játék! - megfogtam csuklóját, aminek ujjai már az ingét gombolták ki. - Nem kell megtenned. Azzal nem bizonyítasz semmit, hogy az első szóra megfekteted magad egy emberrel, aki szembe jön.
- De azt mondták...
- Tudom, mit mondtak. Nekem is azt mondták.
- És te megcsináltad?
- Nem. Mark nem engedte.
- Mark?
- Igen, Mark. A legjobb barátom. Akit, én hülye, képes voltam egyedül hagyni, pedig most lenne rám szüksége igazán.
- És nekem ki a legjobb barátom, aki megvéd az ilyentől? - ahogy szemembe nézett könnyes szemeivel, eszembe jutott valami. Bamnek egy támasz kell, Mark pedig fülig szerelmes a srácba.
Jackson Wang, te egy zseni vagy!
- Gyere, bemutatok neked valakit! - visszagomboltam azt a pár gombját, majd összeszedtem a cuccaim, és felszálltunk az első tömegközlekedési eszközre, ami Markékhoz ment.
Idegesen csengettem be, gondoltam, hogy megutált, hogy inkább Bamet választottam aznap, és nem őt.
Mikor hallottam lépteit az ajtó felé közeledni, elfutottam, ott hagyva a thai fiút az ajtó előtt. Egy nem messzi fa mögött bújtam el. Ugyan semmit nem hallottam, de Mark arca minden gondolatát elárulta. Beengedte Bamet, majd körbenézett a ház körül. Észrevett, majd rám mutatott. Én kiléptem a fa takarásából, jelezve, hogy én voltam a tettes. Kezeiből egy hatalmas szívet formált feje felett, majd besietett a házba. Én csak elmosolyodtam a jeleneten, és elindultam haza felé a szállingózni kezdő hóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése