Elértünk eme kis történet végéhez is. Szeretném megköszönni annak, aki beleolvasott, nekem minden egyfajta visszajelzés.
Az ünnepek a nyakunkon, és mint már megszokhattátok, akármit is ünnepeljünk, azt mi yaoi-csokorral tesszük. Idén se lesz másképp! ;) Erről holnap kaptok bővebb infót, legyetek résen! :3
Cím: Firearm in your hip-pocket
Rész: 6. ~ Hol ismeretség, ott élet
Szereplők: Jay Park, WonPil (DAY6), HyoJong (Pentagon), HyunA
Műfaj: akció, yaoi, hetero, romantikus, dráma
Páros: PilJong, HyunJay
- HyoJong szemszög -
Befogtam a golyó helyét, és fejem mellkasára támasztottam. Vére gyorsan szivárgott ki a sebből. A HyunA mögött álló fiú levette magáról pulcsiját.
- Jae! - mordult rá HyunSeung.
- Én ezt már nem bírom tovább! Itt vagyok, tessék ölj meg! De itt több ember nem fog meghalni! - kezembe nyomta pulcsiját. Rögtön rákötöttem a vér forrására, ami ,,csak" WonPil válla volt.
- Hát jó..! - válaszolta HyunSeung félvállról, és rálőtt Jae lábára. A fiú elviselhetetlen fájdalmak közt esett a földre. - Ha a többi segít neki, meghal! - utasította rendre a többieket is. Ez a HyunSeung fazon egyik pillanatról a másikra lett idegbeteg. Ha valaki nem tesz nagyon gyorsan valamit, akkor itt mindenki meg fog halni.
- Seung! Fejezd be! - állt fel Jay a földről.
- Ott maradj Jay Park, ne gyere közelebb! - akár egy őrült, úgy hadonászott a pisztollyal a kezében. A mögöttem álló fiú - azt hiszem, DoWoonnak hívták - finoman lecsúsztatott nekem egy fegyvert. Amilyen gyorsan csak tudtam, eldugtam WonPil mögé úgy, ha kell, akkor gyorsan és eredményesen tudjam használni.
- HyunSeung, lásd be, beleőrültél. Add ide azt a pisztolyt, mielőtt még valakiben kárt teszel!
- Azt mondtam, maradj ott! - Seung végtagjai remegtek, de még sikerült felhúznia a psztolyt. Mindenkiben megállt a vér. HyunÁn látszott, hogy szíve kihagy egy ütemet. Jay csak tovább közeledett HyunSeung felé.
Szemem sarkából láttam, hogy Brian leguggol Jae mellé, mintha segítene neki, közben HyunAnak csúsztatott egy másik fegyvert.
- Ti ott! - észrevette Brianéket - Nyugton maradni! - Brian visszaállt helyére, de Jae kezét nem engedte el. - Te pedig Jay! Még egy búcsúszót megengedek a kis családod felé, mielőtt lelőnélek! Gyerünk! - lépett hozzá közelebb, és elkezdte pisztolyával felénk noszogatni.
- Legyen, ahogy szeretnéd... - egyezett bele Jay, és felénk fordult.
- Jay... Ne tedd meg! - könyörgött neki HyunA.
- HyunA, emlékszel arra a bizonyos mondatomra?
- M-Melyikre? - törtek ki a könnyek a lányból.
- Ha megijedsz, csak nyúlj a farzsebedbe. Mindig lesz ott lőfegyver a számodra. - egy furcsa vigyort rajzolt arcára, és rám kacsintott. Hirtelen sikerült neki HyunSeungot hatástalanítania, és karjait hátrafeszítve tartotta maga előtt. - Na, most mi lett az erőddel bandavezér?
- Sosem jössz rá, hogy én mindig két lépéssel előtted járok? - rántotta ki Jay farzsebéből fegyverét, és a fiú fejéhez nyomta.
- Te pedig rájöttél volna már, hogy én hárommal! - ahogy elhagyták a szavak az ajkait, rám nézett. Én vettem a célzást, és előkaptam a nekem eljutattott pisztolyt, majd habozás nélkül rálőttem HyunSeungre.
A fiú hangosan felordítva engedte ki a Jay fejéhez szorított pisztolyt ujjai közül, ami aztán nagyot koppant a hideg kövön. Mintha erre az ordításra várt volna mindeki, hirtelen rendőrök és orvosok jelentek meg, akik kicsomagolták WonPilt Jae pulcsijából, és gyorsan a sebesültekhez rohantak. HyunSeungot rendőri kísérettel kísérték el, majd Jay mellém guggolt. - Ügyes voltál kölyök! - simogatta meg a fejem - Most pedig menj, valakinek nagy szüksége van rád! - mutatott a mentőautóhoz bicegő WonPilra.
- Öhm Jay? Segítenél? - fordítottam hátat neki, hogy ki tudja oldani a kezeimet még mindig összetartó csomót. Ahogy éreztem, hogy csuklóim már egymástól függetlenül is tudnak mozogni, utolsó erőmmel WonPilhez rohantam. Nem érdekelt, mennyire fáj neki, amilyen erősen csak tudtam, magamhoz öleltem. Mikor megéreztem, hogy még a megsebzett kezét is vállamra teszi, egyszerűen nem tudtam mást csinálni, csak egy hatalmas csókot nyomni homlokára. Ezzel a fiúval megáldott az Isten, amit ugyan nem tudom, mivel érdemeltem ki, de jobban fogok rá vigyázni, mint a saját életemre.
- Nézd Hyungékat! - mutatott vigyorogva az egymás szájában lévő Jayre és HyunÁra. Megmosolyogtam őket én is, majd WonPil felé fordultam, és mélyen szemébe néztem.
- Annyira büszke vagyok rád! Annyira erős vagy WonPil! - öleltem őt újra magamhoz.
- Ezt inkább én mondhatnám... Belegondolni sem merek, milyen acél idegzet kell egy ravasz meghúzásához.
- Nem volt az olyan nehéz!
- Ezt hogy érted?
- Az a barom meglőtt téged. Miattad húztam meg a ravaszt. Mert amit mondtam, mielőtt te elém vetetted volna magad, nem hazugság volt!
- Jaj már, HyoJong, töröld le a nyálad, már kifolyt a szádon! - nevetett fel.
- Inkább nyald le te! - vigyorogtam rá kajánul, majd egy lágy csókba fojtottuk egymás gondolatait.
*Egy nappal később*
- HyoJong! HyoJong! HyoJong!!! - hallottam, hogy szívem választottja torka szakadtából üvölti a nevem.
-WonPil. Csak a konyhában vagyok. Amit még egy fal sem választ el tőled. Elsőre is hallom, ha szólsz! - nevettem, és letettem a számára elkészített ételt az asztalra.
- Jay! Gyere, eszünk! - hozta be HyunA a többi tányért is. Én kényelmesen leültem a kanpéra, és WonPilt az ölembe húztam. Jay is megjenet, leült ő is közénk.
- Hyung... A tegnapit. Mégis hogy csináltad? - kérdeztem, miközben egy falatot indítottam meg a szám felé, de WonPil gombszemei nem engedték, hogy ajkaimhoz érjen az étel, így őt etettem meg vele.
- Hosszú történet...
- Időnk, mint a tenger! - kortyolt HyunA egyet, majd a poharat az asztalra téve nézett kérdőn Jayre.
- Amikor azt mondtam HyunSeungnak, hogy három lépéssel előtte járok, az részben igaz volt. Mikor eljutottak a házig, és elvittek mindenkit, felismertem az elrablóm hangját. Jae volt az összeköttetés. Megkértem, hogy vigyázzon HyunÁra, de a többiekhez az üzenet nem ért el időben. HyunÁn kívül mindenki gazdagon kapott a pofonokból, és egyéb kínzási eszközökből, aztán Brian is felismert, és máris odafigyelt, kivel hogyan bánik. Tőlük tudtam meg, hogy HyunSeung már a megőrülés szélén állt, így támadt egy ötletem; végleg az őrületbe kergetem. A terveim sikerültek, akihez kellett eljutott a pisztoly, és akinek kellett, lőtt a megfelelő pillanatban. Kisebb-nagyobb sérülésekkel, de megúsztuk. És szerintem sokkal többet nyertem ezzel az egésszel, mint amennyit vártam. - nézet HyunÁra, és egy csókot nyomott ajkaira.
WonPil erre mélyen a szemebe nézett, és szorosan ölembe bújt. Tőlük többet, nem is adhatott az ég. Ez a három ember lett a családom, akiket bármi áron megvédenék.
Hisz az a bizonyos lőfegyver mindig ott van zsebemben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése