Itt az utolsó előtti rész! :3
Várhatóan délután hozom a folytatást, és holnap pedig egy meglepit! ;)
Cím: Firearm in your hip-pocket
Rész: 5. ~ Ez már a vég?
Szereplők: Jay Park, WonPil (DAY6), HyoJong (Pentagon), HyunA
Műfaj: akció, yaoi, hetero, romantikus, dráma
Páros: PilJong, HyunJay
- HyunA szemszög -
Mikor magamhoz tértem eszméletlenül fájt a fejem. Próbáltam mozgatni végtagjaimat, de csak a lábaimat tudtam arrébb tenni két centivel. Kinyitottam a szemem, de alig láttam valamit. Valami hűvös, nyirkos szobába hoztak, a kövön feküdtem. Egy kéz érintette meg a vállamat, mire én halkan ugyan, de felsikítottam.
- Sss... - egy kellemes hang szólt hozzám. - Nem lesz baj, csak ne ellenkezz! - súgta halkan, majd valamivel bekötözte a szemem, így újra elszigetelve a külvilágtól.
- Jae, nem meg mondtam, hogy nincs társalgás a foglyokkal! - valami keményebb hang mordult rá a szememet bekötöző fiúra. - Inkább hozd! - éreztem, hogy elsétál előttem, majd WonPil nyöszörgésére lettem figyelmes.
Tudtam, hogy nem lesz jó vége! Mégis hogy bízhattam meg újra Jayben, hogyan? És most már HyoJong is vele van...
- Nem foglak bántani... - a Jae nevű fiú szólt hozzám újra. - Most segítek felállni, és a főnök elé kell vigyelek. Nem lesz semmi baj... Remélhetőleg.
- D-De te mégis ki vagy..? - remegett meg hangom, ahogy szóra bírtam hangszálaimat.
- Hamarosan megtudod... - állított fel a hideg kőről, és elindultunk egy irányba. A lábaimat alig tudtam egymás után rakni, nagyon fájtak. Több pocsolyán is végiggázoltam menet közben.
Több fegyver lövést is hallottam, mikre riadtan meghőköltem.
- Senkinek semmi baja. Ezt garantálhatom. - Jaenek is ugyanúgy remegett a hangja, ahogy nekem. Éreztem, hogy ő is ugyanannyira retteg a helyzettől, akárcsak én.
Sétálhattunk vagy tizenöt percet, mire valami kellemesebb hőmérsékletű helyiségbe értünk. Itt újra hallottam WonPil nyöszörgését.
- Hagyd itt őket! Hozzuk be a másik kettőt! - megint az a kemény hang szólalt meg. Idegesített, hogy nem láthattam semmit. WonPil nyöszörgését azonban még mindig hallottam. Mintha engem hívott volna. Sokáig nem mertem megszólalni, aztán eszembe jutott; lehet, hogy nincs itt senki.
- WonPil? Te vagy az? - semmiféle idegen hang nem próbált csendre kényszeríteni, azonban WonPil sírása erősebb lett. Mégis minek hoztak ide minket egyszerre? És miért hagytak őrizetlenül? Ahhoz képest, hogy az alvilág egyik, ha nem a legbefolyásosabb bandája, eléggé amatőren csinálják... - WonPil, ha ide tudsz jönni, valahogy tedd meg, és próbáld meg levenni ezt az izét a szemem elől! - két másodperc múlva már ott is teremt mellettem, és a fejével sikerült levakarnia szemem elől az idegen anyagot.
Egy borzasztó hely tárult elém. Egy hatalmas, fedetlen tér, csak kőfalak vették körül. A kő, amin mindketten térdeltünk véres volt, és nem, nem odaszáradt vér volt, hanem még friss.
Tekintetem a segítő fiúra vezettem, aki rosszabbul nézett ki, mint valaha. Egy hatalmas monokli színezte bőrét szeme körül, száját befogták valamivel, de azon a sárgás anyagon is átütött vére. Ruhái szakadtak és vörösek voltak a vértől. Haja kócos, szeme könnyes, tekintetében pedig a rémültséget, és a segélykiáltást láttam.
- Jay? HyoJong? - csak idegesen csóválta fejét, ő sem tudott róluk semmit.
- Hé', ti ott! - nyílt egy hatalmas vasajtó, amin az a kemény hangú fiú jött be, valószínűleg Jae kíséretében. - Ha mindkettő veszteg marad, talán nem hal meg... - lépett elénk, majd mindkettőnkre egy-egy fegyvert szegezett.
- Brian. Tudod, hogy nem csinálhatsz velük semmit, még nincs rá parancs kiadva.
- Én a te helyedben mélységes csendben lennék! Nem én folytattam bájcsevejt a foglyokkal! - mászott bele egyik fiú a másik képébe.
Ezek még egymást sem tisztelik... Mi lesz itt?
- Brian, Jae! Hagyjátok abba! - egy újabb fiú lépett elő, mögötte még két fiú, akik Jayt és HyoJongot vezették be. Ahogy elhaladt mellettem az elől menő fiú, alaposan végigmért. Mintha ismerős lett volna nekem, de lehet, hogy már csak a vízhiány játszott az elmémmel. - Hozzátok őket is ide! - szólt a Jayt és HyoJongot fogó fiúnak.
Mind a négyen ott térdeltünk a vérben, még az is lehet, hogy egymás vérében. A három mellettem térdelő fiú mind összeverve, szakadt ruhákban. Mindenki mögött állt egy felügyelő, mögöttem Jae, WonPil mögött Brian, a másik két fiú teljesen ismeretlen volt számomra.
- Lám, lám, lám, milyen szépen össze tudtuk hozni a kis brigádot! - kezdett bele az előttünk alló a mondandójába.
- HyunSeung, engedd el őket! Itt van, amit akartál, én kellek neked, nem ők! - HyunSeung..? Ismerősen csengett a név.
- Nem, nem, Jay. Nekem az kell, ami számodra a legfontosabb, ami nem a pénz, nem az anyag, hanem a családod. DoWoon, SungJin! Jó munkát végeztetek! Brian és Jae pedig legközelebb kevesebbet vitatkozzon, akkor talán eredményesebb lesz a munkájuk! - szólt a mögöttünk állókhoz. - Nos, Jay, és a többiek, térjünk a tárgyra! Nekem kellett volna a pénz, de mivel nem kaptam, más eszközökhöz kellett folyamodnom. Minden lépesd figyeltük Jay Park, és mindenkiét, aki most itt térdel előttem. HyunA is nagyon aranyosan próbálta a kis unokaöccsét megvédeni a bajtól, de mi gyorsabbak voltunk. Sokkal. És be is hajtanám a tartozásom, ha nem bánjátok! - vette ki farzsebéből fegyverét, és elgondolkozva nézett ránk, mégis ki legyen a célpont.
- HyunSeung, meg ne próbád!
- Mert? Mi lesz? - nevetett Jay arcába. - Nézzük csak, ha HyJonggal végzek, akkor WonPil összeomlik, amivel neked elég nagy fájdalmat tudok okozni, nem is beszélve HyunAról. Mindenki szenved. Tökéletes! - egy sátáni vigyorral HyoJongra szegezte a fegyvert.
- Itt vagyok én, lőj le engem! - szólalt meg újra Jay.
- Megadjam neked azt a megkönnyebbülést, hogy meghalj? Dehogy is, az rád nézve túl nagy kegyelem lenne! - újra HyoJong felé fordult, és ujját a ravaszra tette. - Utolsó szó, HyoJong? - a szőke fiú WonPil felé fordult.
- Szeretlek... - hagyta el a szó remegő ajkait, majd elsült a fegyver.
Minden egy másodperc alatt történt.
WonPil gyorsabb volt, mint a golyó, szinte megállította az időt, és HyoJong elé vetette magát. Ő kapta a lövést.
Még felnézett HyoJongra a földről, aztán feje toppán koppant a kövön.
- WonPil... - HyoJong sírva rogyott a szerelmére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése