Egy kis kényszerszünet után itt vagyok újra!:3
Cím: Firearm in your hip-pocket
Rész: 2. ~ A gordiuszi csomó
Szereplők: Jay Park, WonPil (DAY6), HyoJong (Pentagon), HyunA, OC-k
Műfaj: akció, yaoi, romantikus, dráma
Páros: PilJong
~Jay szemszög~
Ha baja lesz én kinyírom azt nem normális barmot, de az egész bandáját is! Alattomos kígyó... Azt mondta, hogy nem lesz semmi gáz, ha később viszem a lóvét, erre tessék! Megfenyeget engem és az unokaöcsémet is... Csak egyszer kerüljön a kezem közé az a fickó, csak egyszer!
- Hyung, mégis mennyi pénz kell?
- Rengeteg... Ez még egy elég nagy összegű uzsorakamatot is rászámolt, szóval az eredeti összeg vagy háromszorosa.
- És mégis mit fogunk csinálni?
- Azt mondtad, hogy nem otthon vagy, ugye?
- Nem, egy kedves barátomnál vagyok... - kuncogott bele halkan a telefonba. Na, marha jó, ez meg szerelmes...
- WonPil, kérlek, legyél kicsit komolyabb! Itt az életedről van szó! És ha nem vigyázunk, akkor a kis barátod is veszélybe kerül! - nem válaszolt semmit. - Elmondtad neki?
- Mi?! Hyung, te megörültél! Mégis mit mondanék neki? ,,Figyi, bocs, de amúgy a maffia világ legbefolyásosabb bandája üldöz, de azért még maradnék pár napot"? Jay, ne nézz teljesen hülyének! Így is ki akart dobni, már ahogy felkelt, hát ha még ezt is megtudná!
- WonPil, tudom, hogy fáj, hogy eddig minden pasid csak úgy az utcára tett, de ha nem mondod el ezt neki, akkor lehet, hogy pont abban a pillanatban fog elpártolni mellőled, amikor tényleg szükség lenne rá!
- Ő teljesen más!
- De most mondtad, hogy ki akart tenni már az első pillanattól kezdve.
- Szeret. Érzem. Olyanokat mondott nekem, amikor azt hitte, alszom, hogy cukiság, meg hogy biztos megérdemeltem, amit éjjel kaptam tőle.
- Ugye nem akarod az egész éjjeleteket elmesélni?
- Jay!
- Bocsánat.
- Csak azt akarom ezzel mondani, hogy nem zavarna el, de ha megtudná, hogy mi van, akkor megijedne.
-És akkor mégis mit csináljunk? Te veszélyben, nekem kell a lóvé.
- Megvan már, hogy honnan fogod összeszedni a pénzt?
- Mondjuk... Megoldom... - HyunA még nem tudja, de számítok a segítségére.
- Jay, ez is így kezdődött!
- Nyugalom, elintézem!
- Akkor hagyd, hagy intézzem el én is a saját helyzetem! - okos gyerek, és ahogy látom, ez az új fiúcskája még valamennyi bátorságot is öntött bele. - Gyere el öt nap múlva ide, és megbeszéljük, hogy hol tartunk. A címet majd akkor elküldöm, ki tudja, mi lesz még addig...
- Vigyázz magadra kölyök!
- Szerintem kettőnk közül elsősorban neked kell vigyáznod magadra... - kissé flegma válasza után letette a telefont.
Akkor nézzük; WonPil rendben van, ő, mondhatni, biztonságban, már csak a pénzt kell előkaparnom valahonnan...
De ki segíthetne?
Ha HyunAhoz beállítok, kikaparja a szemem!
Aish, pedig meg kell kockáztatnom...
*Két nap múlva*
Talpig feketében, maszkban és sapkában indultam el HyunA lakásához. Már az utca sarkán feltűnt, hogy a környék feltűnően csendes. Reménykedtem benne, hogy ez csak azért van, mert vasárnap volt, de ahogy egyre közelebb értem a lakáshoz, láttam, hogy két kigyúrt izomagy ott tanyázik a ház előtt.
Marha jó, HyunAt megtalálták...
Félve mentem fel a lakásához vezető lépcsőn. Kopogtam, csengettem, de semmi válasz.
- A kis cicababát keresed? - szólt oda nekem az egyik. Látszott rajta, hogy nem valami eszes egyén, úgyhogy megpróbáltam belőle kihúzni a dolgokat. Még engem sem ismert fel.
- Igen. Esetleg látta a lányt?
- Vagy két órája ment el hatalmas csomagokkal. Nem tudtunk utána menni, mert a parancs csak erre a lakótelepre van kiadva... - hát jó, ez könnyebben beszél, mint azt hittem.
- És az urak mit csinálnak errefelé? Még nem igazán láttam önöket erre.
- Megfigyeljük a kis csajt. Még valami srácot is meg kellene, de fogalmam sincs, hogy ki az.
- Ah, értem... - elfordultam, és rögtön valami fém tárgy után néztem; az én családomat ugyan senki sem fogja megcsonkítani - elég csonka már amúgy is!
Egy elég vastag vasrúd volt a legközelebb, hát azt vettem a kezembe. A férfi, aki szépen mindent kikotyogott már visszaült a helyére, és szívta tovább azt a büdös cigarettáját. - És tudja uram... - mentem le, immár magabiztosan a lépcsőn, és a fazon elé álltam. - Mit csinálna, ha azt mondanám, én vagyok az a srác, akit figyelniük kellene? - a férfi előkapta a fegyverét a zsebéből, de én gyorsabb voltam, és ki tudtam ütni a kezéből. A fegyver ugyan elsült, de egyikünket sem sebezte meg. Viszont az izomagy párja megjelent, és ő is fegyverrel indult felém. A másik megpróbált lefogni, de egy jól megcélzott ütéssel sikerült őt hatástalanítanom. Felvettem a földről a fegyverét és a másiknak szegeztem.
- Figyelj haver, nem akarok bajt! - próbált nyugtatni.
- A te fajtád mindig azt akarja! - ordítottam el magam. - Dobd el! - a férfi a földön fekvő társára pillantott, amivel elárulta magát. Lelőttem a földön fekvő férfit. - Azt mondtam, dobd el!
- Nyugalom. Mi nem akartunk bántani... - lassan leeresztette a pisztolyt a földre, majd feltett kézzel felegyenesedett.
- Én viszont igen. - teljes könnyedséggel meghúztam a ravaszt, és a férfi, akár egy karton darab, összeesett.
Mindkét fegyvert eltettem, ki tudja, biztos jól jönnek még.
Betörtem HyunA lakásának az ajtaját. Sehol semmi. Se ő, se a cuccai. Nem lehet, hogy gyorsabbak voltak! Kizárt dolog!
Egy cím volt a konyhapulton hagyva; felvettem a cetlit, és rohanva elindultam a címre. Nem volt annyira messze, mint az gondoltam, de azért elfáradtam.
Egy gazdag negyedbe értem. Mindenhol nagy házak, hatalmas udvarokkal és medencékkel. Megtaláltam azt a házat, ami a papírra volt felírva.
Félőn csengettem. Majd újra. És megint. Negyedjére már nyílt az ajtó.
- WonPil?! Te hogy kerülsz ide?
- Nem Hyung, te hogy kerülsz ide? Azt mondtam, hogy öt nap múlva. De honnan tudod a címet?
- Jay? - HyunA hangja ütötte meg a fülem, majd fel is tűnt ő is az ajtóban.
- Noona, ő kicsoda? - egy szöszke fiú lépett még be a képbe, és szorosan magához ölelte WonPilt.
Na, álljunk meg egy szóra!
Mi a jó ég folyik itt?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése