-Nem lehet igaz!!-anyum már majdnem kiszállt a kocsiból, mikor ezek a szavak elhagyták a száját. A sztori a következő: nyugisan haladtunk az autópályán, amikor észrevettük, hogy szemből elég kevés kocsi jön. Apum azt mondta, reménykedjünk, hogy nem baleset. Hát ez a reménykedés most nem segítetett. Egy totális nagy dugóban találtuk magunkat 2 percen belül.
-Nem lenne jobb, ha inkább kiállnánk mi is arra a pihenőhelyre ott, mint a többi autós?- kérdezte Zaza az előttünk lévő parkoló fele mutatva.
-Azt hiszem ez a legjobb megoldás! Addig kiállunk még el nem indul a sor és mindenki szépen megnyugszik!-fordította apum a fejét anyukám felé, aki idegesen a szálló számát pötyögte be a tárcsázóba.
-Csak, hogy tisztába lehessek én is vele, miért is olyan fontos, hogy ott legyünk 9-re?- kérdeztem anyumtól.
-A nő, akinél lefoglaltam a szállást a lelkemre kötötte, hogy pont 9-kor legyünk ott... Az okát nem árulta el, csak azt mondta, hogy fontos vendégeket is várnak és nem akar nagy felhajtást körülöttük.-mondta és máris hívta a szállót. Mégis milyen fontos vendég lehet az, akik miatt még mi is úgy sietünk... Khm, sietnénk, mint az őrültek?
-Nagyon szépen köszönöm a megértését és rögtön telefonálok, mikor elértük a város határát!-anyum, mintha a haláltól menekült volna meg, úgy mondta ki ezeket a szavakat.
-Szóval..?-kérdem anyumtól, aki lehuppan velem szemben a padra.
-Azt mondták semmi probléma, csak telefonáljunk, mikor elértük a város szélet.
-De mégis kik azok, akikkel nem találkozhaunk??-értetlenkedtem- Hét napig leszünk ott! Addig nem tudjuk azokat a bizonyos fontos vendégeket elkerülni!!- már épp a kiborulás szélén álltam, mikor beérkezett egy másik autó is a pihenőhelyre. Az autó a hátam mögött állt meg, így én nem lehettem felkészülve a rám leselkedő "veszélyre". Egy lány szállt ki a kocsiból és ölelt meg, mint valami rég látott barátnőjét. Tanácstlanul bámultam, mikor is leesett, ha nem fordulok meg, akkor sose tudom meg, ki az. Láttam, hogy az a bizonyos "veszély" nem más, mint egy A.R.M.Y társam. A lány vadidegen számora, gondolom én is neki, de a pólónk mindent elárul. Rajta is ugyanaz a fajta, virágos feliratú BTS-es póló van, mint rajtam, csak az ő hátára nem Suga, hanem JiMin van írva. Azt is láttam, hogy valószinűleg fiatalabb nálam, úgyhogy én kezdtem el a társalgást.
-Öööhhh... Hát én is örvendek a szerencsének!-kimondva még inkább kínosabb volt, mint ahogy gondoltam.
-Jaj, bocsi, bocsi! Nem akartam rád ijeszteni, csak tudod a pólód és maga a testtartásod is megmutatta, hogy milyen zenét hallgatsz és én annyira örülök, hogy találkoztunk!!-hámozta le magát rólam a kiscsaj, és örömében szinte ugrándozott. Ha egy pozíciót kellene neki adni egy bandában, tuti rapper lenne! Az alábbi mondatot alig 10 másodperc alatt hadarta el nekem.
-Jó,jó, nyugi!!-mosolyodtam el rajta. Olyan kis szeszélyes volt. Mindegyik barátnőm ilyen, azt hiszem vele is jól ki fogok jönni ez alatt a pár-gondolom én, hogy pár-perc alatt.
-Nana vagyok.-mutatkozok be először. Látom az arcán, hogy neki is leesett, hogy milyen kínos dolgot művelt az imént.
-Szia, Dorina! De mindenki Rinának hív. Bocs az előbbiért, tényleg, nem vagyok az a fajta, aki csak úgy vadidegen emberek nyakába ugrik!-kezdte egyre kínosabbnak érezni tetteit.
-Ugyan...-ültem le mellé, hogy végre észrevegye, hogy tényleg semmi halálos dolgot nem tett.
-Honnan jöttetek?-próbáltam oldani a feszültségét.
-Gödöllőről... Tudod, merre van?-akkor rögtön nagy mosolyra nyitottam szám.
-Persze, hogy tudom! Ott lakom mellette!
-Végree!! Egy ember, aki k-popper és még elérhető közelségben is van!!-ordította, elég hangosan-Ööö... Nem kell félreérteni!!-mosolygott kínosan-Csak egy k-popper ismerősöm sincs, és most...!! Na jó, nem égetlek itt tovább...-ült volna vissza a kocsiba.
-Ne érezd magad kínosan! Én is ilyen vagyok ám, csak már tudom kontrolálni!!-nézett rám vissza és zárta be a kocsi ajtaját.
-És, hány éves vagy?
-15.-válaszoltam kicsit büszkén, mert láttam, nagyon azt hiszi, hogy idősebb nálam.
-Én csak 13... És mióta hallgatsz k-poppot?
-Már kicsit több, mint 1 éve. Gondolom, te még eléggé friss husi vagy az iparban!-próbáltam oldani a még mindig látható idegességét.
-Ennyire látszik?-mosolydott el ő is.
-Háát... Én is dettó ugyanígy gondolkodtam még az elején.
-Ezt meg, hogy érted?
-Én is ugrottam vadidegen emberek nyakába, pont úgy, ahogy te az imént.-fordítottam el a fejem a kocsisor irányába, mintha akkora nagy probléma lett volna.
-Annyira ciki volt?- biggyesztette le a tekintetét.
-Nehogy már komolyan vegyél!-löktem finoman oldalba- Csak hülyéskedek!- nevettet vissza rám.
-És nem tudod, hol lehetnek?-nézett rám, mintha a megváltást várná.Ebből a félkérdésből is értettem, hogy kikre érti, és éreztem benne azt az idegességet, ami reggel rajtam is uralkodott.
-Na ez az, amit én is nagyon szeretnék tudni!-válaszoltam a telómra pillantva-Már fél 10 és még sehol se vagyunk!-álltam fel kissé idegesen. Szegény Rina, azt se tudta,mit kérdezzen.
-Merre mentek? Szerintem mindjárt elindul a sor, ne aggódj!-próbált megnyugtatni és ő is felállt, és bámulta az álló kocsisort, mint én.
-Debrecenbe mennénk. Már 9-kor ott kellett volna lennünk...-most én bámultam a földet.
-Olyan korán?-nyitotta a szemeit akkorára, mint KyungSoo-é.
-Valami fontos vendég is érkezik, akkor, mint mi és nem akarnak felhajtást.-magyarázkodtam.
-Gyere Dorina, megindult a sor!-szaladt oda hozzánk egy kislány. Gondolom a huga lehetett.
-Hát, úgylátszik már megyünk is! Majd találkozunk még!-köszönt el barátságosan Rina. Azzal a lendülettel én is visszahelyezkedtem a kocsinkba.
-Na,indulhatunk bébicsősz?
-Haha, nagyon vicces vagy!-válaszoltam ugyanazzal a hanglejtéssel a tesómnak-Végül is, csak háromnegyed 10!-mondtam, mire mindenki újra azzal a 'mindjártmegöllek' tekintetével nézett rám.-Jól van, befogom, csak menjünk már!-ezekre a szavakra máris a lassan,ugyan, de a haladó kocsisorban forogtak a kocsi kerekei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése