Szereplők: Exo
Műfaj: Yaoi, oneshot
Páros: ChenHun, XiuChen
Figyelmeztetés: Erotikus tartalom, 18+
Író: HyeNim
Az EXO dormja ezen a szép tavaszi napon is egy kicsit unott. Ennek a kiváltó oka a maknae szomorúsága. SeHun, bár a születésnapja nem rég volt, mégis amit akart, nem kaphatta meg. A legszebb ajándékának az egyik volt tagot, LuHant szerette volna. Mivel neki is most lesz a szülinapja, tervbe vette, hogy el fog utazni Kínába, hogy felköszöntse rég látott Hyungját:(SeHun)
Eddig mindig imádtam az áprilist, de Lu távozása óta csak átkozom. Már lassan 2 éve hogy elment, de nekem csak egyre jobban hiányzik. Most nincs beosztásunk, el akarom menni hozzá! De nem hiszem, hogy JunMyeon elengedne egyedül... Abban sem reménykedem, hogy bárki is eljönne velem...
-Mi van Sehunie? Min gondolkodsz ennyire?-jött be JongDae a szobába.
-Áh... Semmi... Nem lényeges...-válaszolom kedvetlenül. Pont JongDaenak fogom elmondani. Körberöhög!
-SeHun, moat volt a szülinapod és úgy nézel ki, mint a mosott rongy.-zárta be a szoba ajtaját-Mondd, mi a probléma?
-Mondom, hogy lényegtelen...
-Persze, én meg mindjárt Európában leszek egy koncerten! SeHun, vagy nekem mondod el, vagy JunMyeonnak szólók, de ő nem fogja ezt az ügyet csak úgy a szőnyeg alá söpörni!
-Ne, ne, ne! Ne szólj neki! Akkor inkább elmondom neked...
-Igen, hallgatom!-dőlt hátra a fotelban.
-LuHan...
-Gondolhattam volna!-jelent meg a tipikus mosolya, de el is tűnt, mikor észrevette, hogy ezzel megbánt-Részletezd!
-El akarok menni hozzá! Szeretnék vele találkozni, és felköszönteni őt.
-És mi tart vissza?
-Igazából JunMeon... És az, hogy nem jönne el velem senki... Meghát, mit szólna hooozám? Csak úgy betoppannék az ő tökéletes szóló karrierjébe.-sütöttem le tekintetem.
-Megkérdeztél bárkit is?
-Eljössz velem?-néztem nagy kerek szemekkel az övéibe.
-Nem pont így gondoltam!-állt fel-Nem is tudom...
-Majd azt mondjuk, hogy elutazunk! Légyszives Hyung! Ha ketten megyünk, nagyobb a valószínűsége, hogy elengednek! Nagyon szépen kérlek!~
-De ha elkapnak, rád kenem az egészet!
-Köszönöm, nagyon köszönöm Hyung!~-ugrottam nyakába örömömben. Végre! Végre találkozhatok LuHannal!
***
-Biztos, hogy jól meglesztek ketten?-kérdezte MinSeok miközben felszálltunk a gépre.
-Hyung, majd én gondját viselem a mi kis maknaenknak!-tette kezét vállamra JongDae. Tényleg nagyon hálás vagyok neki, amiért eljön velem. Nem gondoltam volna, hogy rászánja magát.
-És mit fogtok odakinnt csinálni?-érdeklődött JongIn.
-Kína tele van meglepetésekkel,-oktatja ki a kisebbet YiXing-és ti ezeket még nem láttátok. Valakiknek muszáj felfedezni!-ha tudnák az igazi célomat. Kínosan éreztem magam, amiért mást kell kirángatnom magammal, ezzel mindketten hazudva a többieknek.
-SeHunie~,indulnunk kéne, nem gondolod?-lökött oldalba JongDae mikor észrevette, hogy majdnem elszóltam magam.
-Igen, igen... Indulnunk...-sütöttem le szemem. A lelkiismeret furdalásom jelen pillanatban volt, mint LuHan iránti szeretetem. Olyan érzésem van, hogy elárulom az egész EXO-t. Elrontom az idáig megmaradt 'We are one'-t is... Nehéz léptekkel szállok fel a repülőre.
-SeHunah, jól vagy? Olyan képet vágsz, mintha most tört volna ki a 3. világháború.
-Szerinted is egy barom vagyok, amiért eltitkolom ezt a többike elől?
-Szeretnél LuHannal találkozni? Mert ha nem, leszállhatunk a gépről!
-Ne! El akarok menni hozzá, de...
-Nyugodj meg!-fúrta ujjait barna tincseim közé-Nem lesz semmi baj!-kínosan éltem meg ezt a pillanatot. Csak JongIn tudja, hogy igazából én a férfi nem közeledését is szívesen fogadom, de JongDaet nem lehet komolyan venni!
Otthon, a ChenHun páros távozása után, MinSeok, mint a legidősebb, próbálta kiönteni valakinek a szívét:(MinSeok)
Istenem, ha JongDae csinál valamit SeHunnal! Egy nagy titkát őrzöm, de ez az utazás mindent megváltoztat. Több napig lesznek összezárva. KETTESBEN! Nem tudok belegondolni, mit fog vele csinálni, ha elszabadulnak érzelmei. Ha megrontja a maknaet, nem lesz jó vége. Garantálom, hogy azt fogja tőlem kapni, amit SeHunnal csinált!
-MinSeok hyung, jól érzed magad?-vette észre KyungSoo, hogy nagyon magamba vagyok merülve.
-Persze... Csak gondolkodom...
-És mégis min?-huppant le velem szemben BaekHyun-Végre kaptunk egy kis szabadságot, JongIn Krystallal mulatja az időt, SeHunék Kínában, úgyhogy nem is vagyunk itthon annyian. Mégis mi az, amin még ilyenkor is gondolkodni tud a mi nagy Hyungunk?
-Ah... Nem is fontos... Hagyjuk...-álltam fel és mentem be a szobámba.
-JongDae, igaz?-fogad ölbe tett kézzel ajtóm előtt YiXing. Nem válaszoltam, csak kerültem a szemkontaktust.
-Valahogy éreztem!-csóválta meg a fejét és betessékelt a szobámba-JunMyeon tudja már?
-Mi?! Dehogy is!-lepődtem meg kérdésén.
-JongDae?-erre ismét nem adtam választ, csak a padlót bámultam.
-Hát ezt nem hiszem el!-röhög ki-Úgy tetszik neked, hogy nem is tud róla?
-Nem lehetne egy kicsit halkabban? Még a végén...
-Hyung, legszívesebben lemennék, és kiordítanám a dorm kellős közepén!
-Most miért gúnyolódsz?!
-Talán mert legidősebbként félsz felvállalni az érzelmeidet? BaekHyunt miért tudta megtenni?
-Dehát..!
-Hyung, lásd be, itt már semmi értelme a magyarázkodásnak!
-Akkor sem hiszem, hogy bárki is örülne egy XiuChen párosnak bárhol is.
-A BaekYeolt is elég jól fogadták!
-Mert ők BaekYeol!
-Fejezd már be ezt a folytonos bizonytalanságot!
-YiXing, mégis mit vársz tőlem? Ahogy hazajönnek a hétvége után vigyem el vacsorázni, itassam le és fektessem meg?
-Nem is rossz ötlet!-csillant meg szeme a gondolat hallatán- Nem akartam, hogy lefeküdjetek, de ha te azt is szeretnéd! Már csak a többieket kell beavatni a dologba!
-Ha megpróbálod, JongDae helyett téged viszlek ágyba, de utánna 1 hétig nem fogsz tudni járni!-fenyegetm meg és rántom vissza a távozni akaró fiatalabbat.
-Isten ments!-rántja ki kezét szorításomból-Az kellene még nekem! Elég ide a BaekYeol, meg a XiuChen.-fordult ki az ajtón.
Eközben a ChenHun páros megérkezett Kínába. Még ki sem pakoltak, de SeHun máris LuHan után kutakodik. Munkája meghozta gyümölcsét: kiderítette, hogy este tart egy titkos fanmeetinget. Terve az, hogy elmegy, és az esemény után beszél vele:(SeHun)
-Biztos vagy benne?-kételkedik bennem JongDae.
-Elrepültünk egészen Kínáig, eljöttünk a fanmeetingjére és ne találkozzak vele? Mondd, te teljesen hülyének nézel?-akadtam ki. Persze, idetolom a képem, és nem mennék be hozzá! Azért nem őrültem meg ennyire!
-De én nem szeretnék bemenni! Majd őrködöm az ajtó előtt. Már jönnek is ki a fanok, szóval lassan beszállingózhatunk.
-Oké, jó terv!-veszem fel kapucnimat. Így teljesen úgy nézek ki, mint egy staffos, simán bejutottam. Láttam Lut bemenni egy szobába. Elég fáradtnak látszik. Remélem, azért engem még felismer...
-Hogy lehettek ilyen sokan?-hallom a tompa hangokat a szobából-De már csak ketten vagyunk!-micsoda? Kivel vannak bent? Nem! Nem lehet, hogy elfelejtett! Berontottam a szobába, ahol LuHant egy, számomra vadidegen nő felett találtam.
-SeHun? Te mégis hogy?-lepődött meg, miközben felsőjét meztelen felsőteste elé kapta.
-Már teljesen lényegtelen!-tört el a mécses. Kirohantam a nagyterembe, ahol a meeting folyt. Ott utólért és visszarántott magához.
-SeHun! Hogy? Miért?
-Már teljesen mindegy!-rángattam ki karomat az övéből.
-Eljöttél idáig... Miattam..?-gyűltek könnycseppek szemeibe, mikor leesett neki a dolog.
-Igen... De ahogy látom, megvagy nélkülem is...-indultam az ajtó felé.
-SeHunah, ne menj el így!
-Várnak téged a szomszéd szobában...-szívszakadva lépek ki az ajtón.
-SeHun, mi történt?-lépett oda hozzám JongDae.
-Menjünk... Csak menjünk innen..!-rántom magammal sírva a Hyungomat.
***
A szállodába visszaérve az érzelmektől hevesen dőlök le az ágyra. Kishijján rácsaptam az ajtót JongDaera, akinek fogalma sincs az egészről.
-SeHun, nyugodj már le! Mi történt odabent? Találkoztál vele? Mondott valamit?
-Igen...-mormogtam a párnába, amiből ő egy mukkot sem hall.
-Nem értek semmit! Talán, ha nem a párnába beszélnél...
-Igen, találkoztam vele...-fordulok át a hátamra.
-És..?
-Bementem utánna a szobájába a falak mögé... És hát...
-Miért ilyen kínos erről beszélned?
-Egy lánnyal volt bent, és...
-Pont akkor?
-Igen...-könnyzetem bele az emlékbe.
-SeHun sajnálom!-láttam arcán, hogy komolyan gondolja-Valamivel fel tudlak vidítani?-csúsztatta kezét végig karomon.
-Ha rendelsz nekem kaját...-nézek rá nagy szemekkel.
-Te zugevő!-mosolyodott el-Csirke jó lesz?
-Tökéletes!-fogom meg a kezét. Jó érzés, hogy van itt valaki, akire számíthatok.
***
-Ez jólesett!-dőlt le mellém az ágyra miután mindketten megkajáltunk. Én is közelebb bújtam hozzá, jó érzés volt a társaság.
-A többieknek elmondjuk?
-Teljesen meg vagy huzatva? Dehogy mondjuk mondjuk el!-ütöttem meg az ötlet hallatán. Az kellene még nekem, hogy minden Hyungom ezzel szivasson!
-Jól van na! Csak ötlet volt! Nem kell egyből nekem esni!
-Bocsánat, csak...-bújtam vissza hozzá.
-Olyan vagy, mint egy hisztis kiscsaj, akinek megvan!-kezdett gúyolódni hangulatváltozásaimon.
-Ha MinSeok ezt csinálná, te mégis hogy reagálnál?
-Na MinSeokról ne is beszéljünk!
-Ugyanmár~... Tudom, hogy..!
-Miről tudsz te?-lökött el magától.
-Hát, hogy te meg Minie Hyung!~-másztam fölé.
-Én meg MinSeok, hogyne...-forgatta meg szemeit.
-Akkor ki?~-húztam végig mutatóujjam felsőtestén.
-Mit akarsz hallani? Azt, hogy te~..?-mosolygott rám kajánul. Várjunk csak, JongDae meleg?! Azt tudtam, hogy Xiu szerelmes belé, de hogy ő is?
-Te, te is?-dadogom értelmetlenül miközben testem elgyengül.
-Probléma?-fordít hátamra, amitől ő egyre jobban érezte magát. Szeret írányítani.
-Egytalán nem, csak...-mondatom végét azonban elharapta csókja. Te jóságos ég! Még Lulunál is jobban csinálja a dolgot! Mintha egy istennel smárolnék!
-Itt már nincs semmi 'csak'!-vált el tőlem, amég mindkettőnkről lerángatta a pólót, és nyelveink újra egymásba tekeredtek. Már rég vártam, hogy valaki így nyúljon hozzám, és íg nézzen rám. Ez a csók volt az, amitől az egész átment egy csókpartiból a komolyabb kapcsolatba. Abba a komolyabb kapcsolatba, amit én már debüt óta várok bármelyik Hyungomtól. Az, hogy bőrünk összeért olyan helyeken, ahol eddig sose, eszméletlen volt. Mint valami kábítószer, magába habarított és nem tudtam semmit tenni. Amikor ajka bőrömhöz ért, a nyögdécselések és sóhajok mutatták ki, mennyire élvezem a helyzetet. Mikor teljes hosszával bennem volt, testem ívbe feszült az élvezettől. Fájdalmas volt így elsőre, de minden szenvedést megért. Megérezve magamban meleg élvezetét, már én sem tudtam visszafogni magam. Hátát végigkarmolva élveztem el én is.
-Xiuh ezérth kih fogh minketh nyirnih...!-szuszogom alatta miközben kisöpröm szeméből haját.
-Chhh... Nemh izgath... Mosth a lényegh... Cakh teh... Megh énh...
A ChenHun páros tökéletes hétvégéje után haza tértek. Semmi különlegeset nem sugároztak a többiek fele. Ahogy a dormba beléptek, YiXing tekintete egyből MinSeokra tévedt, odalépett hozzá, oldalba bögte és a fülébe súgta, hogy itt az idő:(MinSeok)
Kínosan léptem közelebb JoongDaehoz. Láttam, hogy fáradt, ezért elvettem tőle a csomagjait.
-Felvigyem?-kérdeztem, miközben elindultam a lépcső felé.
-Hát, ööö... Köszi...-lepődött meg ajánlatomon. Magam elé engedtem a lépcsőn.
-Hajrá MinSeok Hyung!-gúnyolódótt rajtam ChanYeol, miközben hátulról átkarolta BaekHyunt. JongDae csak menetelt előttem, akár egy katona. Kedvetlenül és mintha bánna valamit. Beérve szobájába ránk zárta az ajtót.
-Valami baj van?-kérdezem tőle csomagját letéve.
-SeHun egész út alatt veled piszkált... Hogy én nem engedlek magamhoz közelebb és a többi... Szerinted ez így van?
-Hát, a BaekYeol megszületése után tényleg kicsit távolságtartóbb lettél...-dőltem neki a falnak, vele szemben.
-Mielőtt bármi mást mondanék rólunk, tudnod kell, hogy volt köztünk SeHunnal egy...-vakarta meg tarkóját vallomástétel közben.
-Éjszaka?-nézek rá félszemmel.
-MinSeok, én...
-Sajnálod?-forgattam meg szemeim.
-Ne fejezd már be mindig a mondataim!-lépett hozzám közelebb-Komolyan bánom a dolgot... De ő szomorú volt LuHan miatt, én meg próbáltam rajta segíteni..!
-LuHan? Ti LuHan miatt mentetek ki? Mindegy is, nem akarom tudni..! De akkor is csak a kifogásokat keresed!-estem neki. Eléggé felhúz a dolog, mert nekem többet jelent JongDae annál, hogy megcsalja egy bánatos emberkével. Hogyne, megcsalni... Még csak nem is vagyunk együtt.
-Hyung...
-Hiába kérsz!-bújt hozzám közelebb, miközben én újra végeztem mondatával. Jó érzés volt, de még így sem tudtam elfeledni tetteit.
-Megígérem, hogy többé nem teszek ilyet! Bármit megteszek, csak bocsáss meg!-kezdett el sírni.
-Vetkőzz!-utasítottam határozottan.
-Mi?
-Vetkőzz!-döntöttem le az ágyára. Elég szép hangja volt, ahogy lepuffant oda.
-Na végre!-hallom az ajtó másik oldaláról az örömteli kiáltásokat a többiek torkából. Én eközbe életem leggyönyörűbb pillanatait élhettem át egyetlen szerelmemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése