Prológus Az álommunka

,,Megbízható, felelősségteljes, erősidegzetű, alapszintű nyelv tudással remdelkező személyt keresek 7 idősebb gyerek mellé. Egy 8 személyes lakásba, 24 órás munkaidővel, rezsi költség nélkül, magas fizetés mellett. A munkakörbe beletartozik: takarítás; főzés; mosás; bevásárlás; a gyerekek fuvarozása és felügyelete. Szabadnap:nincs fix időpont, amikor a főnök ad.

Érdeklődni a lenti e-mail címen lehet."
Amikor megláttam ezt a hírdetést, tudtam, hogy nekem kell ez a munka. Igaz, hogy a 7 gyerek azért elég sok, de mivel rezsit nem kellene fizetnem ezért írtam is az e-mail címre. Izgatottan csuktam le a laptopom tetejét, leoltottam a lámpát és elaludtam.

Másnap reggel már várt is a válasz: örömmel fogadnának egy hét múlva...MICSODA??? KOREÁBA?...ezt nem hiszem el!
Azonnal tárcsáztam legjobb barátnőm számat:
-Mit akarsz ilyen korán?-hangzott a kedves kérdés Petrától.
-Kaptam végre munkát! Egy hét múlva kezdek. Annyira boldog vagyok!
-És hova kell menned?
-Hát...izé..Koreába...-mondtam ki nagyon halkan.
-Te megőrültél? Hogy gondoltad mégis azt, hogy elmész egy másik kontinensre? És a szüleid? Tudják már?- zúdította rám a szokásos mennyiségű kérdés tengerét.
-Hát...
-Várj, ne is válaszolj, biztosan nem szoltál még nekik, ismerlek-vág szavamba.
-Hogyan mondja el nekik?- ha valami olyan dolgot kellett tálalnom a szüleimnek aminek tudtam, hogy nem örülnének, Petrára és a tanácsaira mindig számíthattam.
-5 perc és ott vagyok-ezzel lecsapta a telefont.
Tudom, hogy Korea messze van, de nagyon kell a pénz, és imádok világot látni, utazni. Szóval, nem kérdés, hogy elvállalom a munkát.