2. Rész Az álommunka

2.rész

,,Tisztelt utasaink, egy kis komplikáció lépett fel, kérjük mindenki maradjon a helyén és senki ne pánikoljon"-mondta be a légiutas kísérő a hangosbemondóba. A mellettem ülő idős pasas halál nyugodtan aludt tovább, a többi utas is folytatta azt amit eddig csinált. 

Sikerült elaludni, de amikor a gép nagyot rázkódott, hirtelen felriadtam. Körülöttem emberek futkostak és kiabáltak, őket a stewardessek nyugtatták, a többi utas elővette a vészhelyzet csomagját a szék alól, csak én ültem ledermedve. Mondanám, hogy lepergett előttem az életem, de még lélegezni sem tudtam. Hirtelen egy kemény és nehéz tárgy zuhant a fejemre, amitől azonnal észhez tértem....

-Pardon, pardon-kért bocsánatot az engem fejbe vágó (minden bizonnyal francia származású) idős hölgy. Ezek szerint csak álmodtam...huhh...

Nagy rázkódással ért földet a gép. Lerángattam a tartóról a kézipoggyászom és lassan, araszolva eljutottam az ajtóig. 

A szöuli reptér nyüzsgött az emberektől. Átverekedtem magam a tömegen és a bőröndömért mentem.

Viszonylag könnyen megtaláltam a csomagomat, de a kiírásokból semmit nem értettem. Kevésnek bizonyult az egy hét alatt szerzett nyelv tudásom.

Taxival jutottam el a központba, onnan pedig busszal és gyalog kerestem meg a címet.

Egy hatalmas ház előtt álltam egy felismerhetetlenségig gyűrt térképpel. Megnyomtam a csengőt...semmi. Tárcsáztam a megadott számot. A negyedik sípolás után fel is vették.

-Halló?-szólt bele angolul egy férfi.

-Jó napot kívánok Zoé vagyok, velem e-mailezett a munkáról. Itt vagyok a megadott címen, de senki nincs itt-mondtam én is angolul.

-Áh, igen tudom ki maga. Öt perc múlva ott vagyok-ezzel le is rakta. 

Leültem a közeli padra és vártam.

Hosszú percek múlva megérkezett a munkaadóm. Az öt percből 15 perc lett, de mindegy.

Felkeltem a padról és kezembe vettem a csomagjaim.

-Üdvözlöm!-jött elém.

Gyorsan bemutatkoztunk egymásnak.

-Jöjjön bemutatom a srácokat is-elővett egy kulcsot és kinyitotta a tömör vaskaput amitől csak a ház negyedét lehetett látni.

Végig mentünk a kis beton járdán, ami a bejárathoz vezetett.

Beléptünk az ajtón és csodás látvány fogadott. A ház gyönyörű volt! Kellemes színek és visszafogott stílus jellemezte.

Hirtelen elszáguldott előttünk valaki, majd követte őt egy másik személy is. Valószínűleg fogócskáztak, de, hogy miért, azt nem tudom.

-Hé srácok, ne rohangáljatok idebent!-szólt rá a férfi két kb. velem egy korú srácra.

-Bocsánat-nézett bűn bánóan az egyik. Engem észre se vettek.

-Szóljatok a többieknek, hogy jöjjenek le-utasította őket.

A két fiú felszaladt és öt, 20 körüli tag társaságában tértek vissza. Egymás mellé álltak és kíváncsian fürkészték döbbent fejem.

-Fiúk, ő itt Zoé. Ő lesz a ,,bébi szitteretek"-mutatott be. A fiúk olyan fejet vághattak mint én. Éreztem, hogy valamit elfelejtettem. A ,,gyerekek" koráról nem beszéltünk...nagy hiba. Ha tudom, hogy 7, kb. velem egykorú sráccal kell együtt élnem....

-Zoé, ők a Bangtang boys! Bővebben: V, SUGA, Jin, Jungkook, Jimin, J-hope és a leader, Rap Monster-mindannyian meghajoltak.

Értetlenül kapkodtam a fejem a fiúk között. 

Erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne káromkodjak. Lesz mit megmagyaráznia a pasasnak...