Készülődj!-hallatszott anyum egy hangos szava a konyhából-Már rég az autópályán kellene lennünk!
-Jó,jó, fent vagyok!-vergődtem ki az ágyból. Az még úgy oké, hogy nyaralni megyünk, az is, hogy az ország másik végébe, de mégis minek kell ott lennünk reggel 9-re? Végre összeszedtem magam annyira, hogy kivánszorogjak a konyháig, ahol már mindenki rám várt.
-Most is ugyan olyan csúnya vagy, mint minden reggel!-vágta a fejemhez az én édes bátyám, aki épp a barátnőjét ölelgette.
-Jaj, hagyjad már őt,-védett meg Zaza- én sem tudnék felkelni, ha akkor feküdtem volna le, mint ő! Tudhatnád már, hogy a nyaralás előtti utolsó nap is meg kell nézni, hogy mit csinálnak azok a kis éneklő emberkék, akiket annyira bír!
-Köszönöm az együtt érzést emberek, igazán jól esik! És amúgy is, pont a SEVENTEEN és a BTS után kutakodtam kicsit... Tudod Zaza,akiket ugyanúgy BÍRSZ, mint én!!-üvöltöttem ki a fürdőszobából. Már kezd igazán idegesíteni, hogy nem tudják abbahagyni a szekálásomat! Igen, fent maradtam hajnali 1-ig, hogy meg tudjam, hogy hol vannak, mert már jóideje nincs felőlük hír... Őszintén, azok az A.R.M.Y.-k és CARAT-ok, akiket kicsikét is foglalkoztat a dolog, mind ezt csinálták. A másik, miért szólnak bele a zenei izlésembe?! Már több, mint egy éve hallgatok k-poppot, de még mindig nem tudták megszokni.
-Gyere máár!!!-a fürdő ajtaja majdnem betört,úgy dörömböltek már rajta.
-Jól van, jól van, itt vagyok!-lépek ki a BTS-es felsőmben a fürdőből.
-Most, hogy itt vagy vedd le azt a rondaságot magadról! Még a klozet ajtó is jobban állna rajtad,mint... Ez!-nyúlt a pólóm felé undorral a tesóm. Én, mint egy nindzsa, reflexből tettem ki a kezem az ő kezének útjába.
-Hozzá ne érj!!-mondtam a dühtől,fáradságtól és idegességtől fűtve- Nem mindegy neked mi van rajtam?? Inkább Zazával foglalkoznál, ha már egyszer elhívtad őt!- félre értés ne essék, nagyon megkedveltem Zazát, olyan nekem, mint a nővérem. Sokszor inkább hozzá fordulok a problémáimmal, és nem a szüleimhez. Olyan , mint egy terapeuta... Vagy, mint egy pszihológus, meghallgat és mindig olyan tanácsokat ad, amilyeneket egy 17 éves lányból nem néznék ki. Amit még nagyon szeretek benne, hogy állandóan az én pártomat fogja, mikor a tesómmal összekapunk. Mindig magához szorít és azt mondja, hogy lehet ilyen kis aranyos lánnyal összeveszni? Én persze ilyenkor úgy nézek ki, mint egy kisbaba, aki élvezi azt,hogy a cukiságával hódítja meg a felnőttek szívét. Ezt is csak neki engedem meg. A cuki imidzs a sportomban valahogy nem szerencsés. A kosárlabda pályán ki örülne egy kis bogyónak, aki fel-le ugrál a labdáért? Olyankor mindig átmegyek egy-ahogy a szintén k-popper csapattársam nevezi- Warrior stillbe...B.A.P forever!! Szóval, igen... Őket is bírom... Mint, ahogy még az EXO-t, a GOT7-t, a MONSTA X-et és még sorolhatnám. Pont ők szóltak a fülesemben, mikor végre-nekem köszönhetően háromnegyed óra késessel- kifordoltunk az utcánkból. Hát akkor kezdődjön a három órás út az ország másik felébe, ami most Debrecent jelenti. Anyum, ahogy beült a kocsiba felhívta a szállót, hogy késünk. Nem is tudom, eddig sosem volt ennyire fontos, hogy időben odaérjünk bárhova is! Mikor letette a telefont, láttam, hogy sóhajt egyet és megnyugszik.
-Naa, mit mondtak?-kérdeztem kicsit fellélegezve, hisz miattam késünk.
-Azt mondták semmi probléma. Az előző turnus is csak most reggelizik, úgyhogy nem kell sietnünk!-ezzel a válasszal letudott engem is és apumat is, aki épp egy 50-es tábla mellett száguldott el vagy 80-nal.
-Látod,még jó is, hogy ilyenkor indultunk el. Ott kellett volna várnunk a szobánkra,amiből még éppen,hogy most pakoltak volna ki!-mondtam kicsit elégedetten. Akkor egy nagy satufék, és mindenki rám szegezi a tekintetét, mintha meg akarnának ölni.
-Ideje lenne inkább visszavenni az arcodból, mert nem fogod elvezni ezt a nyaralást!-mondta...Inkább oktatott ki a tesóm. Én a pulcsim kapucniát a fejemre húzva néztem ki kínomban a kocsi ablakán. A gondolataim nagyon másfele jártak. Nem, most kivételesen nem azon gondolkodtam, hogy hova tüntetthette el a Big Hit és a Pledis a BTS-t és a SEVENTEEN-t és még sok más kiadó az alattuk dolgozó csapatokat. Most azt a problémát gondoltam át, amit nemrég beszéltem meg Zazával. Egy fiú van az ügyben, aki igazán kedves volt velem az utóbbi időmben és sokszor bókolt is nekem. Mások már azt hittek, járunk, de ez közel sem volt igaz. Vagyis hát, ő járt, csak nem velem. Ez, hogy értsétek,azért volt nekem ilyen megrázkodtató, mert a fiú felém azt sugalta, hogy szeret. Már én is kezdtem elhinni, mert már az utcára is kézem fogva léptünk ki, csak hogy egyszer mikor így sétálgattunk meglátta a volt barátnőjét, aki ott sírdogált. Gyorsan odaszaladt hozzá. Én nem tudtam, hogy mi történt vele, én ott maradtam ahonnan a "barátom" elfutott. Fogta a lányt és elmentek. Akkor már, mint valami filmben, az eső is esett, és én ott álltam,mint egy idióta az esőben! A szomszéd bácsi kísért haza, mert látta, hogy nem igazán jutott el a tudatomig, hogy egy sortban és egy toppban áztatom magam az ég alatt, ami, nyári zivatarhoz képest, igazán hideg cseppeket potyogtatott magából. Ezután az eset után a megfázás volt a legkisebb bajom... A fiút azóta sem láttam... Erre visszagondolva, újra könnycseppek gyűltek össze a szememben. Észre sem vettem, hogy a mellettem ülő pár mindvégig figyelt engem, miközben ezen agyaltam.
-Te már megint miért bömbölsz?- áradt a szeretet az én kedves bátyámból! Persze, amikor Zaza felé fordultam rögtön tudta, hogy mégis miért itatom az egereket, és megint úgy ölelt magához,mint mindig. Már Pest valamelyik külső kerületében járhattunk, egy piros lámpánál álltunk, mikor én megint átmentem cuki maknaeba Zaza karjai között.
-Befejeznétek ezt az egészet!- parancsolt ránk anyum.
-Dehát nézz rá! Szüksége van most egy ilyen ölelésre!- vágott vissza Zaza, és azzal csak még erősebben szorított magához.
-Persze, persze elhiszem, és örülök is, hogy ilyen jóba vagytok, csak a másik kocsiból néznek rátok ferde szemmel!-mondta anyum. Akkor én hirtelen újra az ablak felé kaptam a tekintetem. A szomszéd kocsi üvege jól el volt sötétítve, de még így is kivettem azt a napszemcsis alakot az üveg mögül, aki épp rajtam röhög. Hát ez is jól kezdődik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése