2. Rész Egy valóra vált álom, avagy szerelmek a végzetekig

-Nem lehet igaz!!-anyum már majdnem kiszállt a kocsiból, mikor ezek a szavak elhagyták a száját. A sztori a következő: nyugisan haladtunk az autópályán, amikor észrevettük, hogy szemből elég kevés kocsi jön. Apum azt mondta, reménykedjünk, hogy nem baleset. Hát ez a reménykedés most nem segítetett. Egy totális nagy dugóban találtuk magunkat 2 percen belül.
-Nem lenne jobb, ha inkább kiállnánk mi is arra a pihenőhelyre ott, mint a többi autós?- kérdezte Zaza az előttünk lévő parkoló fele mutatva.
-Azt hiszem ez a legjobb megoldás! Addig kiállunk még el nem indul a sor és mindenki szépen megnyugszik!-fordította apum a fejét anyukám felé, aki idegesen a szálló számát pötyögte be a tárcsázóba.
-Csak, hogy tisztába lehessek én is vele, miért is olyan fontos, hogy ott legyünk 9-re?- kérdeztem anyumtól.
-A nő, akinél lefoglaltam a szállást a lelkemre kötötte, hogy pont 9-kor legyünk ott... Az okát nem árulta el, csak azt mondta, hogy fontos vendégeket is várnak és nem akar nagy felhajtást körülöttük.-mondta és máris hívta a szállót. Mégis milyen fontos vendég lehet az, akik miatt még mi is úgy sietünk... Khm, sietnénk, mint az őrültek?
-Nagyon szépen köszönöm a megértését és rögtön telefonálok, mikor elértük a város határát!-anyum, mintha a haláltól menekült volna meg, úgy mondta ki ezeket a szavakat.
-Szóval..?-kérdem anyumtól, aki lehuppan velem szemben a padra.
-Azt mondták semmi probléma, csak telefonáljunk, mikor elértük a város szélet.
-De mégis kik azok, akikkel nem találkozhaunk??-értetlenkedtem- Hét napig leszünk ott! Addig nem tudjuk azokat a bizonyos fontos vendégeket elkerülni!!- már épp a kiborulás szélén álltam, mikor beérkezett egy másik autó is a pihenőhelyre. Az autó a hátam mögött állt meg, így én nem lehettem felkészülve a rám leselkedő "veszélyre". Egy lány szállt ki a kocsiból és ölelt meg, mint valami rég látott barátnőjét. Tanácstlanul bámultam, mikor is leesett, ha nem fordulok meg, akkor sose tudom meg, ki az. Láttam, hogy az a bizonyos "veszély" nem más, mint egy A.R.M.Y társam. A lány vadidegen számora, gondolom én is neki, de a pólónk mindent elárul. Rajta is ugyanaz a fajta, virágos feliratú BTS-es póló van, mint rajtam, csak az ő hátára nem Suga, hanem JiMin van írva. Azt is láttam, hogy valószinűleg fiatalabb nálam, úgyhogy én kezdtem el a társalgást.
-Öööhhh... Hát én is örvendek a szerencsének!-kimondva még inkább kínosabb volt, mint ahogy gondoltam.
-Jaj, bocsi, bocsi! Nem akartam rád ijeszteni, csak tudod a pólód és maga a testtartásod is megmutatta, hogy milyen zenét hallgatsz és én annyira örülök, hogy találkoztunk!!-hámozta le magát rólam a kiscsaj, és örömében szinte ugrándozott. Ha egy pozíciót kellene neki adni egy bandában, tuti rapper lenne! Az alábbi mondatot alig 10 másodperc alatt hadarta el nekem.
-Jó,jó, nyugi!!-mosolyodtam el rajta. Olyan kis szeszélyes volt. Mindegyik barátnőm ilyen, azt hiszem vele is jól ki fogok jönni ez alatt a pár-gondolom én, hogy pár-perc alatt.
-Nana vagyok.-mutatkozok be először. Látom az arcán, hogy neki is leesett, hogy milyen kínos dolgot művelt az imént.
-Szia, Dorina! De mindenki Rinának hív. Bocs az előbbiért, tényleg, nem vagyok az a fajta, aki csak úgy vadidegen emberek nyakába ugrik!-kezdte egyre kínosabbnak érezni tetteit.
-Ugyan...-ültem le mellé, hogy végre észrevegye, hogy tényleg semmi halálos dolgot nem tett.
-Honnan jöttetek?-próbáltam oldani a feszültségét.
-Gödöllőről... Tudod, merre van?-akkor rögtön nagy mosolyra nyitottam szám.
-Persze, hogy tudom! Ott lakom mellette!
-Végree!! Egy ember, aki k-popper és még elérhető közelségben is van!!-ordította, elég hangosan-Ööö... Nem kell félreérteni!!-mosolygott kínosan-Csak egy k-popper ismerősöm sincs, és most...!! Na jó, nem égetlek itt tovább...-ült volna vissza a kocsiba.
-Ne érezd magad kínosan! Én is ilyen vagyok ám, csak már tudom kontrolálni!!-nézett rám vissza és zárta be a kocsi ajtaját.
-És, hány éves vagy?
-15.-válaszoltam kicsit büszkén, mert láttam, nagyon azt hiszi, hogy idősebb nálam.
-Én csak 13... És mióta hallgatsz k-poppot?
-Már kicsit több, mint 1 éve. Gondolom, te még eléggé friss husi vagy az iparban!-próbáltam oldani a még mindig látható idegességét.
-Ennyire látszik?-mosolydott el ő is.
-Háát... Én is dettó ugyanígy gondolkodtam még az elején.
-Ezt meg, hogy érted?
-Én is ugrottam vadidegen emberek nyakába, pont úgy, ahogy te az imént.-fordítottam el a fejem a kocsisor irányába, mintha akkora nagy probléma lett volna.
-Annyira ciki volt?- biggyesztette le a tekintetét.
-Nehogy már komolyan vegyél!-löktem finoman oldalba- Csak hülyéskedek!- nevettet vissza rám.
-És nem tudod, hol lehetnek?-nézett rám, mintha a megváltást várná.Ebből a félkérdésből is értettem, hogy kikre érti, és éreztem benne azt az idegességet, ami reggel rajtam is uralkodott.
-Na ez az, amit én is nagyon szeretnék tudni!-válaszoltam a telómra pillantva-Már fél 10 és még sehol se vagyunk!-álltam fel kissé idegesen. Szegény Rina, azt se tudta,mit kérdezzen.
-Merre mentek? Szerintem mindjárt elindul a sor, ne aggódj!-próbált megnyugtatni és ő is felállt, és bámulta az álló kocsisort, mint én.
-Debrecenbe mennénk. Már 9-kor ott kellett volna lennünk...-most én bámultam a földet.
-Olyan korán?-nyitotta a szemeit akkorára, mint KyungSoo-é.
-Valami fontos vendég is érkezik, akkor, mint mi és nem akarnak felhajtást.-magyarázkodtam.
-Gyere Dorina, megindult a sor!-szaladt oda hozzánk egy kislány. Gondolom a huga lehetett.
-Hát, úgylátszik már megyünk is! Majd találkozunk még!-köszönt el barátságosan Rina. Azzal a lendülettel én is visszahelyezkedtem a kocsinkba.
-Na,indulhatunk bébicsősz?
-Haha, nagyon vicces vagy!-válaszoltam ugyanazzal a hanglejtéssel a tesómnak-Végül is, csak háromnegyed 10!-mondtam, mire mindenki újra azzal a 'mindjártmegöllek' tekintetével nézett rám.-Jól van, befogom, csak menjünk már!-ezekre a szavakra máris a lassan,ugyan, de a haladó kocsisorban forogtak a kocsi kerekei.

2. Rész Az álommunka

2.rész

,,Tisztelt utasaink, egy kis komplikáció lépett fel, kérjük mindenki maradjon a helyén és senki ne pánikoljon"-mondta be a légiutas kísérő a hangosbemondóba. A mellettem ülő idős pasas halál nyugodtan aludt tovább, a többi utas is folytatta azt amit eddig csinált. 

Sikerült elaludni, de amikor a gép nagyot rázkódott, hirtelen felriadtam. Körülöttem emberek futkostak és kiabáltak, őket a stewardessek nyugtatták, a többi utas elővette a vészhelyzet csomagját a szék alól, csak én ültem ledermedve. Mondanám, hogy lepergett előttem az életem, de még lélegezni sem tudtam. Hirtelen egy kemény és nehéz tárgy zuhant a fejemre, amitől azonnal észhez tértem....

-Pardon, pardon-kért bocsánatot az engem fejbe vágó (minden bizonnyal francia származású) idős hölgy. Ezek szerint csak álmodtam...huhh...

Nagy rázkódással ért földet a gép. Lerángattam a tartóról a kézipoggyászom és lassan, araszolva eljutottam az ajtóig. 

A szöuli reptér nyüzsgött az emberektől. Átverekedtem magam a tömegen és a bőröndömért mentem.

Viszonylag könnyen megtaláltam a csomagomat, de a kiírásokból semmit nem értettem. Kevésnek bizonyult az egy hét alatt szerzett nyelv tudásom.

Taxival jutottam el a központba, onnan pedig busszal és gyalog kerestem meg a címet.

Egy hatalmas ház előtt álltam egy felismerhetetlenségig gyűrt térképpel. Megnyomtam a csengőt...semmi. Tárcsáztam a megadott számot. A negyedik sípolás után fel is vették.

-Halló?-szólt bele angolul egy férfi.

-Jó napot kívánok Zoé vagyok, velem e-mailezett a munkáról. Itt vagyok a megadott címen, de senki nincs itt-mondtam én is angolul.

-Áh, igen tudom ki maga. Öt perc múlva ott vagyok-ezzel le is rakta. 

Leültem a közeli padra és vártam.

Hosszú percek múlva megérkezett a munkaadóm. Az öt percből 15 perc lett, de mindegy.

Felkeltem a padról és kezembe vettem a csomagjaim.

-Üdvözlöm!-jött elém.

Gyorsan bemutatkoztunk egymásnak.

-Jöjjön bemutatom a srácokat is-elővett egy kulcsot és kinyitotta a tömör vaskaput amitől csak a ház negyedét lehetett látni.

Végig mentünk a kis beton járdán, ami a bejárathoz vezetett.

Beléptünk az ajtón és csodás látvány fogadott. A ház gyönyörű volt! Kellemes színek és visszafogott stílus jellemezte.

Hirtelen elszáguldott előttünk valaki, majd követte őt egy másik személy is. Valószínűleg fogócskáztak, de, hogy miért, azt nem tudom.

-Hé srácok, ne rohangáljatok idebent!-szólt rá a férfi két kb. velem egy korú srácra.

-Bocsánat-nézett bűn bánóan az egyik. Engem észre se vettek.

-Szóljatok a többieknek, hogy jöjjenek le-utasította őket.

A két fiú felszaladt és öt, 20 körüli tag társaságában tértek vissza. Egymás mellé álltak és kíváncsian fürkészték döbbent fejem.

-Fiúk, ő itt Zoé. Ő lesz a ,,bébi szitteretek"-mutatott be. A fiúk olyan fejet vághattak mint én. Éreztem, hogy valamit elfelejtettem. A ,,gyerekek" koráról nem beszéltünk...nagy hiba. Ha tudom, hogy 7, kb. velem egykorú sráccal kell együtt élnem....

-Zoé, ők a Bangtang boys! Bővebben: V, SUGA, Jin, Jungkook, Jimin, J-hope és a leader, Rap Monster-mindannyian meghajoltak.

Értetlenül kapkodtam a fejem a fiúk között. 

Erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne káromkodjak. Lesz mit megmagyaráznia a pasasnak...  

1. Rész Egy valóra vált álom, avagy szerelmek a végzetekig

Készülődj!-hallatszott anyum egy hangos szava a konyhából-Már rég az autópályán kellene lennünk!
-Jó,jó, fent vagyok!-vergődtem ki az ágyból. Az még úgy oké, hogy nyaralni megyünk, az is, hogy az ország másik végébe, de mégis minek kell ott lennünk reggel 9-re? Végre összeszedtem magam annyira, hogy kivánszorogjak a konyháig, ahol már mindenki rám várt.
-Most is ugyan olyan csúnya vagy, mint minden reggel!-vágta a fejemhez az én édes bátyám, aki épp a barátnőjét ölelgette.
-Jaj, hagyjad már őt,-védett meg Zaza- én sem tudnék felkelni, ha akkor feküdtem volna le, mint ő! Tudhatnád már, hogy a nyaralás előtti utolsó nap is meg kell nézni, hogy mit csinálnak azok a kis éneklő emberkék, akiket annyira bír!
-Köszönöm az együtt érzést emberek, igazán jól esik! És amúgy is, pont a SEVENTEEN és a BTS után kutakodtam kicsit... Tudod Zaza,akiket ugyanúgy BÍRSZ, mint én!!-üvöltöttem ki a fürdőszobából. Már kezd igazán idegesíteni, hogy nem tudják abbahagyni a szekálásomat! Igen, fent maradtam hajnali 1-ig, hogy meg tudjam, hogy hol vannak, mert már jóideje nincs felőlük hír... Őszintén, azok az A.R.M.Y.-k és CARAT-ok, akiket kicsikét is foglalkoztat a dolog, mind ezt csinálták. A másik, miért szólnak bele a zenei izlésembe?! Már több, mint egy éve hallgatok k-poppot, de még mindig nem tudták megszokni.
-Gyere máár!!!-a fürdő ajtaja majdnem betört,úgy dörömböltek már rajta.
-Jól van, jól van, itt vagyok!-lépek ki a BTS-es felsőmben a fürdőből.
-Most, hogy itt vagy vedd le azt a rondaságot magadról! Még a klozet ajtó is jobban állna rajtad,mint... Ez!-nyúlt a pólóm felé undorral a tesóm. Én, mint egy nindzsa, reflexből tettem ki a kezem az ő kezének útjába.
-Hozzá ne érj!!-mondtam a dühtől,fáradságtól és idegességtől fűtve- Nem mindegy neked mi van rajtam?? Inkább Zazával foglalkoznál, ha már egyszer elhívtad őt!- félre értés ne essék, nagyon megkedveltem Zazát, olyan nekem, mint a nővérem. Sokszor inkább hozzá fordulok a problémáimmal, és nem a szüleimhez. Olyan , mint egy terapeuta... Vagy, mint egy pszihológus, meghallgat és mindig olyan tanácsokat ad, amilyeneket egy 17 éves lányból nem néznék ki. Amit még nagyon szeretek benne, hogy állandóan az én pártomat fogja, mikor a tesómmal összekapunk. Mindig magához szorít és azt mondja, hogy lehet ilyen kis aranyos lánnyal összeveszni? Én persze ilyenkor úgy nézek ki, mint egy kisbaba, aki élvezi azt,hogy a cukiságával hódítja meg a felnőttek szívét. Ezt is csak neki engedem meg. A cuki imidzs a sportomban valahogy nem szerencsés. A kosárlabda pályán ki örülne egy kis bogyónak, aki fel-le ugrál a labdáért? Olyankor mindig átmegyek egy-ahogy a szintén k-popper csapattársam nevezi- Warrior stillbe...B.A.P forever!! Szóval, igen... Őket is bírom... Mint, ahogy még az EXO-t, a GOT7-t, a MONSTA X-et és még sorolhatnám. Pont ők szóltak a fülesemben, mikor végre-nekem köszönhetően háromnegyed óra késessel- kifordoltunk az utcánkból. Hát akkor kezdődjön a három órás út az ország másik felébe, ami most Debrecent jelenti. Anyum, ahogy beült a kocsiba felhívta a szállót, hogy késünk. Nem is tudom, eddig sosem volt ennyire fontos, hogy időben odaérjünk bárhova is! Mikor letette a telefont, láttam, hogy sóhajt egyet és megnyugszik.
-Naa, mit mondtak?-kérdeztem kicsit fellélegezve, hisz miattam késünk.
-Azt mondták semmi probléma. Az előző turnus is csak most reggelizik, úgyhogy nem kell sietnünk!-ezzel a válasszal letudott engem is és apumat is, aki épp egy 50-es tábla mellett száguldott el vagy 80-nal.
-Látod,még jó is, hogy ilyenkor indultunk el. Ott kellett volna várnunk a szobánkra,amiből még éppen,hogy most pakoltak volna ki!-mondtam kicsit elégedetten. Akkor egy nagy satufék, és mindenki rám szegezi a tekintetét, mintha meg akarnának ölni.
-Ideje lenne inkább visszavenni az arcodból, mert nem fogod elvezni ezt a nyaralást!-mondta...Inkább oktatott ki a tesóm. Én a pulcsim kapucniát a fejemre húzva néztem ki kínomban a kocsi ablakán. A gondolataim nagyon másfele jártak. Nem, most kivételesen nem azon gondolkodtam, hogy hova tüntetthette el a Big Hit és a Pledis a BTS-t és a SEVENTEEN-t és még sok más kiadó az alattuk dolgozó csapatokat. Most azt a problémát gondoltam át, amit nemrég beszéltem meg Zazával. Egy fiú van az ügyben, aki igazán kedves volt velem az utóbbi időmben és sokszor bókolt is nekem. Mások már azt hittek, járunk, de ez közel sem volt igaz. Vagyis hát, ő járt, csak nem velem. Ez, hogy értsétek,azért volt nekem ilyen megrázkodtató, mert a fiú felém azt sugalta, hogy szeret. Már én is kezdtem elhinni, mert már az utcára is kézem fogva léptünk ki, csak hogy egyszer mikor így sétálgattunk meglátta a volt barátnőjét, aki ott sírdogált. Gyorsan odaszaladt hozzá. Én nem tudtam, hogy mi történt vele, én ott maradtam ahonnan a "barátom" elfutott. Fogta a lányt és elmentek. Akkor már, mint valami filmben, az eső is esett, és én ott álltam,mint egy idióta az esőben! A szomszéd bácsi kísért haza, mert látta, hogy nem igazán jutott el a tudatomig, hogy egy sortban és egy toppban áztatom magam az ég alatt, ami, nyári zivatarhoz képest, igazán hideg cseppeket potyogtatott magából. Ezután az eset után a megfázás volt a legkisebb bajom... A fiút azóta sem láttam... Erre visszagondolva, újra könnycseppek gyűltek össze a szememben. Észre sem vettem, hogy a mellettem ülő pár mindvégig figyelt engem, miközben ezen agyaltam.
-Te már megint miért bömbölsz?- áradt a szeretet az én kedves bátyámból! Persze, amikor Zaza felé fordultam rögtön tudta, hogy mégis miért itatom az egereket, és megint úgy ölelt magához,mint mindig. Már Pest valamelyik külső kerületében járhattunk, egy piros lámpánál álltunk, mikor én megint átmentem cuki maknaeba Zaza karjai között.
-Befejeznétek ezt az egészet!- parancsolt ránk anyum.
-Dehát nézz rá! Szüksége van most egy ilyen ölelésre!- vágott vissza Zaza, és azzal csak még erősebben szorított magához.
-Persze, persze elhiszem, és örülök is, hogy ilyen jóba vagytok, csak a másik kocsiból néznek rátok ferde szemmel!-mondta anyum. Akkor én hirtelen újra az ablak felé kaptam a tekintetem. A szomszéd kocsi üvege jól el volt sötétítve, de még így is kivettem azt a napszemcsis alakot az üveg mögül, aki épp rajtam röhög. Hát ez is jól kezdődik!

Prológus Egy valóra vált álom, avagy szerelmek a végzetekig

Nyaralás..? Miért?! Ne már!!! Semmi kedvem nincs elmenni most itthonról!
-Nana, irány aludni! Holnap korán kell kelni!
-Ahha, persze, persze... Korán...-válaszolok félválról anyumnak. Elég baj, hogy az a tömérdek kiadó eltünteti a csapatjait!

"Óriási hír! 9 kiadó valami együttes visszatéréssel készül!"

"Vajon miért és hova lett az EXO? Az SM Entertainment nem válaszol semmilyen kérdésre! Az EXO-L-ek kikeltek magukból!"

"Az A.R.M.Y-k petíciót indítottak, hogy újra láthassák a BTS-t!"

"A Pledis Entertainment háza táján is zavarok vanak. A két fiúcsapatuk is felszívódott!"

Olvasom a folytonos állhíreket. Mi ez az egész!? Felidegesít a tudat, hogy nem tudok felőlük semmit... Az értelmesség csak úgy árad belőlem! Felszívódtak, eltűntek. Mind a 10-en! Az EXO, BTS, SEVENTEEN, HISTORY, iKON, NU'EST, B.A.P, GOT7, MONSTA X és a TEEN TOP... Hova? A nagy kérdés, hova? És mi okból? Aish, idegesít! És már fél 1. Hogy fogok én felkelni reggel hatkor? Mindegy, ők most fontosabbak, mint én!
-SM... SM... SM...-keresgélek valamit, hátha ráakadok, amire a többiek nem-Nyaralnak?! Európában?! Közép-Európában?! Na jó, az én idegrendszerem már gyenge ehhez!-állok fel a gépemtől és leteszem magam végre az ágyamra.
-Mekkora lenne, ha ők is ott szállnának meg, ahol mi!-kezdem kicsit túl komplikálni a dolgokat- Nem, biztos nem... Hisz ez csak Magyarország... Kizárt, hogy idejöttek volna...-az álmodozásból visszaránt a földre laptopom hangja. Mindegyik kiadó kitette a hírt, együtt vannak nyaralni Közép-Európában.
-Ennyi jó pasit egy helyen!-Nana, már nagyon fáradt lehetsz! Miközben jól eltársalgok magammmal, átöltözöm és fél 3-kor végleg bevágódom az ágyba. Remélem 3 és fél óra elég lesz, hogy kialudjam magam.

2/2 Felszínre törő érzelmek

Szereplők: Boys Republic

Műfaj: Yaoi, twoshot

Páros: OneJunn x SuWoong

Figyelmeztetés: Erotikus tartalom, 18+

Író: HyeNim

Az eset óta már 2 hónap telt el. Bár SuWoongon és OneJunnon kívül csak MinSu tudott a dologról, mégis valahogy eltűnt az idő homályában. A fiúk a hosszú promóció után hosszú pihenőidőt kaptak. Egy este Min testvérének volt a szülinapi bulija és a Boys' Republic is hivatalos volt rá. Azonban OneJunn nem érezte túl jól magát, ezért otthon maradt egyedül:(OneJunn)

Senki sincs itthon... Olyan nagy ez a ház, így, hogy csak én vagyok itthon. Kínomban minden szobát kitakarítottam. SuWoongék szobáját messziről elkerültem. De azt azért nem csinálhatom, hogy csillog az egész ház, csak az ő szobájuk nem! Nehezen léptem be a szobába. Ahogy ránéztem az ágyra, rögtön azt a vágyat, és azt a csalódást éreztem, mint akkor... Csalódás ide, vagy oda, bennem még mindig nem változott semmi. Ugyanúgy nézek rá, mint eddig, mégis óvatosabbnak kell lennem, hisz már tud az érzéseimről. Többször is rajtakapott már, hogy bámulom, viszont egyszer sem szólt, hogy zavarná. Ugyanmár OneJunn, ne áltasd már magad! Barátnője van, és nem meleg, mint te... Reménytelen helyzet, be kell látni! Könnycseppek gyűltek a szemembe mikor megláttam egy Minnel közös képét. OLyan szépek együtt, mégis legszivesebben eltüntetném a földszínéről a lányt, amiért rá mer nézni az én kis maknaemra. Olyan önfeledten mosolyog, amikor vele van, hogy nincs szívem szétzúzni őket. Fáj, hogy más mellett boldogabb, mint mellettem. Én nem vagyok elég jó neki, és nem tudom megadni neki azt, amira szüksége van. Másra van szüksége, és ez megőrjít! Próbáltam megváltozni ebben a 2 hónapban, de látom, hogy nem pont az ő javára. Egyre többet járok edzőterembe és még fogyókúrázni is elkezdtem. Jobban odafigyelek a bőröm ápolására és a konyhai sürgés-forgásban is kiveszem a részel, ami nálam igazán szokatlan. Mindezek ellenére csak távolodik tőlem, minthogy közeledne. Aigo, miért ilyen nehéz a szerelem? Talán azért, mert viszonzatlan... A percek lassabban múltak így, egyedül. Tv-t néztem, ettem, énekelgettem, de sehogy sem bírtam kiverni a fejemből a gondolatát. Bele se merek gondolni, hogy mik történnek ott. Lehet, hogy SuWoong épp megfekteti a csajt... Én meg csak itt ülök a kanapén. Tényleg jobb lett volna elmenni, hogy figyelemmel tudjam kísérni a dolgokat. Beraktam valami romantikus, sírós filmet. Úgy a negyedénél elbóbiskoltam. Álmomban SuWoongot láttam. Futott felém, már majdnem elért hozzám, de én akkor elkezdtem zuhanni. Erre hirtelen felriadtam és őt láttam.
-Bocsi Hyun. Felébresztettelek?
-Nem, nem, csak furcsát álmodtam... Neked nem a buliban kellene lenned?-tértem kicsit magamhoz.
-Áh..! Már mindenkiben volt egy kicsi, és kellően ellazultak. Mindenkinek volt társasága, így jobbnak láttam a távozásom.
-Szóval a fiúk bepiáltak?
-Csak egy kicsit ittak, de az is a fejükbe szállt...
-És mi van Minnel?
-Mi lenne? Őt is hazavittem...
-SuWoong, eljöttél egy buliból és még a barátnődet is hazavitted? Ki küldött haza?
-MinSu...-mormogta a bajsza alatt.
-Kicsoda?
-Mondom, hogy MinSu!-ordította el magát.
-Lee SuWoong mit csináltál?
-Semmit! Csak fogta magát és hazaküldött! Azt mondta, vigyem haza Mint is, de okot nem mondott!-ment ki a konyhába és töltött magának egy kis vizet.
-És te Hyung? Látom, elvoltál egyedül. Csillog az egész ház!
-Ja, hát igen...-válaszolom kedvetlenül.
-Mit nézel?-huppant le mellém a kanapéra.
-Nem tudom... Csak bekapcsoltam unaloműzőnek.
-Ez az egyik kedvenc filmem! Nem haragszol, ha..?
-Nem, nem. Maradj csak.-helyezkedett el kényelmesebben. A filmből még volt hátra 2 óra. Én persze megint elbóbiskoltam, mert egy cseppet sem érdekelt. De aludni nem tudtam, mert minden egyes izgalmasabb résznél vagy a karomat, vagy a combomat szorította meg. Nem bántam, sőt még élveztem is tapintását magamon.
-Hyung, Hyun!~-igaz, már fél 2 volt, de ő jobban fel volt pörögve, mint napközben.
-SuWoong... Mit akarsz..?-nehezen kinyitottam a szemeimet.
-Éhes vagyok... Nem akarsz nekem összeütni gyorsan egy szendvicset?-nézett rám nagy, barna szemeivel. Akármennyire is voltam fáradt, nem tudtam ellenállni bájos hangjának. Felkapartam magam a kanapéról, és vele a sarkamban elindultam a konyhába. Nekiálltam a kajája elkészítésének, csakhogy ő odajött és hátulról átkarolt.
-Hyung, álmos vagyok...-nyafogott a nyakamba.
-SuWoong, mondcsak szívtál valamit abban a buliban? Olyan hangulat ingadozásaid vannak, mint egy lánynak!-fordultam felé karjaiban.
-Felviszel?~
-Persze...-forgattam meg szemeim, Hogy lehet valaki ennyire aranyos?
-Tessék a puha ágyad, és a tiszta szobád!-dobtam le őt ágyára.
-Ne! Ne menj még?-rántott vissza magához a pólómnál fogvan-Akarok még valamit!
-Mit szeretnél?-csak 2 centire volt szám az övéjétől.
-Téged!-mostmár tényleg magára rántott és kezdődött minden az elejéről. Ajkai még mindig ugyanolyan édesek voltak, mint akkor. Nyaka és kulcscsontja azóta is érintetlen. Mintha csak rám várt volna. Nem játszathattam sokat, ő most akart, én pedig miért ellenkeznék? Lejjebb csúsztam a hasánál és ott kényeztettem. Édes hangjai pont ugyanolyanok voltak, mint akkor. Az élvezettől egész teste megfeszült és egyre hangosabban nyögdécselt alattam. Meg kell mondjam, örültem, hogy végre ketten vagyunk ebben a nagy házban, és pont az ő szobájában. Persze azt nem gondoltam, hogy vele a számban fogok itt lenni, de ez így tökéletes! Ha a sors és SuWoong is így akarta, akkor én miért ellenkeznék? Gyengéden bejáratához helyezkedtem, mint akkor, csakhogy most le is fogtam, hogy még véletlenül se tudjon megszökni. Visszahajoltam hozzá és érzéki táncba hívtam nyelvét. Lassan, mégid hirtelen behatoltam, amire ő egy elég magas hangot adott ki. Az én vokalistám!
-Ennyihre fájh?-nevettem ki őt.
-Legközelebbh teh... Teh leszelh alulh!
-Jah, szóvalh leszh legközelebbh! És mih leszh Minnelh?
-Kith érdekelh?-mosolygott rám és újra egymásra tapadtunk. Óvatosan kezdtem el benne mozogni, de ő erre csak lökött egyet csípőjén, jelezve, hogy feljebb kapcsolhatom a tempót. Nem húztam sokáig se az ő, se az én idegeimet, ezért egy gyors lökéssel elintéztem mindent. Ő csak tovább lihegett alattam a nevemet sóhajtozva. Jött egy üzenet a telómra. MinSu volt az:

"Nincs mit! :P"

1/2 Felszínre törő érzelmek

Szereplők: Boys Republic

Műfaj: Yaoi, twoshot

Páros: OneJunn x SuWoong

Figyelmeztetés: Erotikus tartalom, 18+

Író: HyeNim

A Boys Republic tökéletesen hozza a tőlük megszokott minőséget a comeback-jükkel. Mégis, a nagy vidámság ellenére, SuWoong az egyik fellépés után feldúltan zárkózik be a szobájába:(OneJunn)

Ez a fellépés is kipipálva. A mostani koncepciónk teljesen más, és nagyobb erőbedobást is igényel a színpadon. Mindenki halál fáradtan lépett be az ajtón. SuWoong pedig, mint akit puskából lőttek ki, szaladt a szobájába és elfordította a zárban a kulcsot.
-Ennek meg mi baja?-fordultam társaim felé.
-A barátnője... Jobban mondva a volt barátnője.
-Min szakított vele? Pedig egész jól megvoltak.
-Csak Min se bírta már, hogy nincs rá ideje, ezért szakított vele...
-Hyung, próbáltál vele beszélni?- kérdezte tőlem MinSu. Láttam az ártatlan tekintetében, hogy cukkolni akar ezzel a kérdéssel. Csak ő tudja, hogy beleszerettem a csapat maknaejába, ilyen öreg fejjel.
-Nem, MinSu! Mégcsak most tudtam meg a dolgot!
-Szerintem tényleg kellene vele beszélned!-lépett ki a fürdőből SunWoo-Te vagy a legtapasztaltabb nők terén, te tudnál neki használható tanácsokat adni.-hezitálva néztem rá. Nem szívesen beszélek SuWoonggal négy szem közt. Talán olyat mondanék neki, amit nem szeretném, hogy megtudjon...
-Lehet, hogy megpróbálom...
-Nem Hyung! Te most beszélsz vele!-tolt MinSu SuWoong ajtaja felé, és még be is kopogott helyettem. A fiatalabb könnyes szemmel nyitott nekem ajtót.
-Hyung, te vagy az..? Mit szeretnél?-szipogott.
-Beszélni szeretnék... Vagyis látom, hogy beszélni szeretnél... Bejöhetek?
-Persze, gyere csak...-nyitotta ki az ajtót. Szívem szakad meg, amikor sírni látom! Próbáltam nyugodt maradni, és helyet foglaltam az ágyon.
-Na mesélj, mi történt!-vett egy mély levegőt mielőtt válaszolt.
-Elf... Elfelejtettem az évfordulónkat...
-Hogy te mekkora gyökér vagy!-próbáltam jófejnek tűnni és nem nagyon bunkónak, de csak rontottam a helyzeten.
-Tudom! Érted... Ekkora gyökeret még nem látott a világ! Már atelefont sem veszi fel... Egy kész csődtömeg vagyok!
-Ne mondj ilyeneket!
-De ez az igazság! Egy hülye, aki a hírnevétől már tükörbe se tud nézni! Egy lúzer..!-ütögette a fejét a falhoz kínjában.
-Nálad kedvesebb, aranyosabb és szerényebb embert még nem láttam!-léptem hozzá és döntöttem neki a falnak. Szemeim csak kívánatos ajkait tudták bámulni. OneJunn fogd vissza magad! Ennek nem lesz jó vége!
-Hyung, én...-folytatta volna mondatát, ha ajkam nem tapad rá az övéére.
-SuWoong, sa... Sajnálom!-léptem távolabb tőle, paradicsom vörös fejjel. Hogy nem tudod korlátok között tartani az érzelmeidet! Mostmár mindennek vége! A kiadótól kirúgnak és SunWoo lesz a leader. A hangom amúgy sem fog hiányozni ilyen vokálok mellett, mint SuWoong. Ő csak állt a falnak dőlve, megilletődve. Próbáltam kinyitni az ajtót és távozni, csak az zárva volt. Sietősen elkezdtem keresni a kulcsot. Nem mertem ránézni, féltem szemkontaktust létesíteni vele.
-Ismételd meg!-fogta meg a karom.
-Mi? Hogy érted?-néztem rá, és éreztem, hogy arcom egyre vörösebb.
-Ismételd meg!-mondta újra. Nekem még mindig nem esett le a dolog. Nem zavartatta magát, megismételte csókunkat. Igen, ő kezdeményezett! Sejtelmem sem volt, mi játszódik le benne, de én élveztem a helyzetet. Teljesen ellazult. Én újra a falnak döntöttem és kezeim becsúsztak pólója alá, ahol megéreztem régóta nem mutatott hasizmát. Rövid időre elszakadt tőlem és belenézett a szemembe.
-OneJunn, miért csinálom ezt?
-Ezek az érzelmeid SuWoong, az érzelmeid!-súgtam a fülébe és újra ajkaira tapadtam. Most megkaphatom végre, amire gyakornoki időktől kezdve vártam, az pedig a csapat maknaeja.
-Várj, várj!-szakadt el tőlem megint-Én még sose voltam fiúval!
-Nem baj! Majd én vigyázom rád!-döntöttem le őt a tőlünk pár centire lévő ágyra. NEm akartam az első alkalmát rossz élménnyé tenni, ezért csak finoman bújtattam ki őt a cuccaiból. Ahogy a pólójától megszabadítottam ő eltakarta felső testét két kezével. Na, azért álljon meg a menet! Vagy hagyod, hogy csináljam a dolgom, vagy hagylak, had szomorkodj az exed miatt!
-Innen már nincs visszaút!-haraptam a nyakába, amitől kezei akaratlanul is pólómba markoltak. Na látod, hogy élvezed! A pillanat hevében leszedte rólam a pólómat.
-A kis akaratos!-néztem rá kajánul. Ő csak visszamosolygott rám, uyganolyan perverz módon, és magához rántott. Én persze csak jutalmaztam őt: apró csókokat hintettem nyakára és kulcscsontjára. Éreztem, hogy nekem már elég szűkös odalent, és ezt ő is észrevette. Hasam alatt a nadrágomhoz csúsztatta kezeit, és mint egy szorgos kis hangya, lehámozta rólam a gatyámat is. Felszabadultan kezdtem el harapdosni ott, ahol az előbb még csak puszilgattam. Vagy 20 percen keresztül mást sem csinálok, mint hallgatom kényes hangjait, amint alattam vergődik. Akkor menjünk lejjebb! Végig haladtam hasán és az alsójához értem, mivel már a 10. percőt rajta sincs nadrág. Már leszedtem róla és már el is helyezkedtem, csak hogy kopogtattak az ajtón. Min volt az, SuWoong exe.
-SuWoong, itt vagy? Beszélhatnénk? Bocsánatot szeretnék kérni...- ő, amint meghallotta ezeket a szavakat, ledobott magáról és gyorsan visszakapta magára a ruháit.
-Bocsi Hyung! Majd máskor...-kaptam tőle egy utolsó csókot.

Yaoi in real life (oneshot~ChenHun/XiuChen)

Szereplők: Exo

Műfaj: Yaoi, oneshot

Páros: ChenHun, XiuChen

Figyelmeztetés: Erotikus tartalom, 18+

Író: HyeNim

Az EXO dormja ezen a szép tavaszi napon is egy kicsit unott. Ennek a kiváltó oka a maknae szomorúsága. SeHun, bár a születésnapja nem rég volt, mégis amit akart, nem kaphatta meg. A legszebb ajándékának az egyik volt tagot, LuHant szerette volna. Mivel neki is most lesz a szülinapja, tervbe vette, hogy el fog utazni Kínába, hogy felköszöntse rég látott Hyungját:(SeHun)

Eddig mindig imádtam az áprilist, de Lu távozása óta csak átkozom. Már lassan 2 éve hogy elment, de nekem csak egyre jobban hiányzik. Most nincs beosztásunk, el akarom menni hozzá! De nem hiszem, hogy JunMyeon elengedne egyedül... Abban sem reménykedem, hogy bárki is eljönne velem...
-Mi van Sehunie? Min gondolkodsz ennyire?-jött be JongDae a szobába.
-Áh... Semmi... Nem lényeges...-válaszolom kedvetlenül. Pont JongDaenak fogom elmondani. Körberöhög!
-SeHun, moat volt a szülinapod és úgy nézel ki, mint a mosott rongy.-zárta be a szoba ajtaját-Mondd, mi a probléma?
-Mondom, hogy lényegtelen...
-Persze, én meg mindjárt Európában leszek egy koncerten! SeHun, vagy nekem mondod el, vagy JunMyeonnak szólók, de ő nem fogja ezt az ügyet csak úgy a szőnyeg alá söpörni!
-Ne, ne, ne! Ne szólj neki! Akkor inkább elmondom neked...
-Igen, hallgatom!-dőlt hátra a fotelban.
-LuHan...
-Gondolhattam volna!-jelent meg a tipikus mosolya, de el is tűnt, mikor észrevette, hogy ezzel megbánt-Részletezd!
-El akarok menni hozzá! Szeretnék vele találkozni, és felköszönteni őt.
-És mi tart vissza?
-Igazából JunMeon... És az, hogy nem jönne el velem senki... Meghát, mit szólna hooozám? Csak úgy betoppannék az ő tökéletes szóló karrierjébe.-sütöttem le tekintetem.
-Megkérdeztél bárkit is?
-Eljössz velem?-néztem nagy kerek szemekkel az övéibe.
-Nem pont így gondoltam!-állt fel-Nem is tudom...
-Majd azt mondjuk, hogy elutazunk! Légyszives Hyung! Ha ketten megyünk, nagyobb a valószínűsége, hogy elengednek! Nagyon szépen kérlek!~
-De ha elkapnak, rád kenem az egészet!
-Köszönöm, nagyon köszönöm Hyung!~-ugrottam nyakába örömömben. Végre! Végre találkozhatok LuHannal!

***

-Biztos, hogy jól meglesztek ketten?-kérdezte MinSeok miközben felszálltunk a gépre.
-Hyung, majd én gondját viselem a mi kis maknaenknak!-tette kezét vállamra JongDae. Tényleg nagyon hálás vagyok neki, amiért eljön velem. Nem gondoltam volna, hogy rászánja magát.
-És mit fogtok odakinnt csinálni?-érdeklődött JongIn.
-Kína tele van meglepetésekkel,-oktatja ki a kisebbet YiXing-és ti ezeket még nem láttátok. Valakiknek muszáj felfedezni!-ha tudnák az igazi célomat. Kínosan éreztem magam, amiért mást kell kirángatnom magammal, ezzel mindketten hazudva a többieknek.
-SeHunie~,indulnunk kéne, nem gondolod?-lökött oldalba JongDae mikor észrevette, hogy majdnem elszóltam magam.
-Igen, igen... Indulnunk...-sütöttem le szemem. A lelkiismeret furdalásom jelen pillanatban volt, mint LuHan iránti szeretetem. Olyan érzésem van, hogy elárulom az egész EXO-t. Elrontom az idáig megmaradt 'We are one'-t is... Nehéz léptekkel szállok fel a repülőre.
-SeHunah, jól vagy? Olyan képet vágsz, mintha most tört volna ki a 3. világháború.
-Szerinted is egy barom vagyok, amiért eltitkolom ezt a többike elől?
-Szeretnél LuHannal találkozni? Mert ha nem, leszállhatunk a gépről!
-Ne! El akarok menni hozzá, de...
-Nyugodj meg!-fúrta ujjait barna tincseim közé-Nem lesz semmi baj!-kínosan éltem meg ezt a pillanatot. Csak JongIn tudja, hogy igazából én a férfi nem közeledését is szívesen fogadom, de JongDaet nem lehet komolyan venni!

Otthon, a ChenHun páros távozása után, MinSeok, mint a legidősebb, próbálta kiönteni valakinek a szívét:(MinSeok)

Istenem, ha JongDae csinál valamit SeHunnal! Egy nagy titkát őrzöm, de ez az utazás mindent megváltoztat. Több napig lesznek összezárva. KETTESBEN! Nem tudok belegondolni, mit fog vele csinálni, ha elszabadulnak érzelmei. Ha megrontja a maknaet, nem lesz jó vége. Garantálom, hogy azt fogja tőlem kapni, amit SeHunnal csinált!
-MinSeok hyung, jól érzed magad?-vette észre KyungSoo, hogy nagyon magamba vagyok merülve.
-Persze... Csak gondolkodom...
-És mégis min?-huppant le velem szemben BaekHyun-Végre kaptunk egy kis szabadságot, JongIn Krystallal mulatja az időt, SeHunék Kínában, úgyhogy nem is vagyunk itthon annyian. Mégis mi az, amin még ilyenkor is gondolkodni tud a mi nagy Hyungunk?
-Ah... Nem is fontos... Hagyjuk...-álltam fel és mentem be a szobámba.
-JongDae, igaz?-fogad ölbe tett kézzel ajtóm előtt YiXing. Nem válaszoltam, csak kerültem a szemkontaktust.
-Valahogy éreztem!-csóválta meg a fejét és betessékelt a szobámba-JunMyeon tudja már?
-Mi?! Dehogy is!-lepődtem meg kérdésén.
-JongDae?-erre ismét nem adtam választ, csak a padlót bámultam.
-Hát ezt nem hiszem el!-röhög ki-Úgy tetszik neked, hogy nem is tud róla?
-Nem lehetne egy kicsit halkabban? Még a végén...
-Hyung, legszívesebben lemennék, és kiordítanám a dorm kellős közepén!
-Most miért gúnyolódsz?!
-Talán mert legidősebbként félsz felvállalni az érzelmeidet? BaekHyunt miért tudta megtenni?
-Dehát..!
-Hyung, lásd be, itt már semmi értelme a magyarázkodásnak!
-Akkor sem hiszem, hogy bárki is örülne egy XiuChen párosnak bárhol is.
-A BaekYeolt is elég jól fogadták!
-Mert ők BaekYeol!
-Fejezd már be ezt a folytonos bizonytalanságot!
-YiXing, mégis mit vársz tőlem? Ahogy hazajönnek a hétvége után vigyem el vacsorázni, itassam le és fektessem meg?
-Nem is rossz ötlet!-csillant meg szeme a gondolat hallatán- Nem akartam, hogy lefeküdjetek, de ha te azt is szeretnéd! Már csak a többieket kell beavatni a dologba!
-Ha megpróbálod, JongDae helyett téged viszlek ágyba, de utánna 1 hétig nem fogsz tudni járni!-fenyegetm meg és rántom vissza a távozni akaró fiatalabbat.
-Isten ments!-rántja ki kezét szorításomból-Az kellene még nekem! Elég ide a BaekYeol, meg a XiuChen.-fordult ki az ajtón.

Eközben a ChenHun páros megérkezett Kínába. Még ki sem pakoltak, de SeHun máris LuHan után kutakodik. Munkája meghozta gyümölcsét: kiderítette, hogy este tart egy titkos fanmeetinget. Terve az, hogy elmegy, és az esemény után beszél vele:(SeHun)

-Biztos vagy benne?-kételkedik bennem JongDae.
-Elrepültünk egészen Kínáig, eljöttünk a fanmeetingjére és ne találkozzak vele? Mondd, te teljesen hülyének nézel?-akadtam ki. Persze, idetolom a képem, és nem mennék be hozzá! Azért nem őrültem meg ennyire!
-De én nem szeretnék bemenni! Majd őrködöm az ajtó előtt. Már jönnek is ki a fanok, szóval lassan beszállingózhatunk.
-Oké, jó terv!-veszem fel kapucnimat. Így teljesen úgy nézek ki, mint egy staffos, simán bejutottam. Láttam Lut bemenni egy szobába. Elég fáradtnak látszik. Remélem, azért engem még felismer...
-Hogy lehettek ilyen sokan?-hallom a tompa hangokat a szobából-De már csak ketten vagyunk!-micsoda? Kivel vannak bent? Nem! Nem lehet, hogy elfelejtett! Berontottam a szobába, ahol LuHant egy, számomra vadidegen nő felett találtam.
-SeHun? Te mégis hogy?-lepődött meg, miközben felsőjét meztelen felsőteste elé kapta.
-Már teljesen lényegtelen!-tört el a mécses. Kirohantam a nagyterembe, ahol a meeting folyt. Ott utólért és visszarántott magához.
-SeHun! Hogy? Miért?
-Már teljesen mindegy!-rángattam ki karomat az övéből.
-Eljöttél idáig... Miattam..?-gyűltek könnycseppek szemeibe, mikor leesett neki a dolog.
-Igen... De ahogy látom, megvagy nélkülem is...-indultam az ajtó felé.
-SeHunah, ne menj el így!
-Várnak téged a szomszéd szobában...-szívszakadva lépek ki az ajtón.
-SeHun, mi történt?-lépett oda hozzám JongDae.
-Menjünk... Csak menjünk innen..!-rántom magammal sírva a Hyungomat.

***

A szállodába visszaérve az érzelmektől hevesen dőlök le az ágyra. Kishijján rácsaptam az ajtót JongDaera, akinek fogalma sincs az egészről.
-SeHun, nyugodj már le! Mi történt odabent? Találkoztál vele? Mondott valamit?
-Igen...-mormogtam a párnába, amiből ő egy mukkot sem hall.
-Nem értek semmit! Talán, ha nem a párnába beszélnél...
-Igen, találkoztam vele...-fordulok át a hátamra.
-És..?
-Bementem utánna a szobájába a falak mögé... És hát...
-Miért ilyen kínos erről beszélned?
-Egy lánnyal volt bent, és...
-Pont akkor?
-Igen...-könnyzetem bele az emlékbe.
-SeHun sajnálom!-láttam arcán, hogy komolyan gondolja-Valamivel fel tudlak vidítani?-csúsztatta kezét végig karomon.
-Ha rendelsz nekem kaját...-nézek rá nagy szemekkel.
-Te zugevő!-mosolyodott el-Csirke jó lesz?
-Tökéletes!-fogom meg a kezét. Jó érzés, hogy van itt valaki, akire számíthatok.

*** 

-Ez jólesett!-dőlt le mellém az ágyra miután mindketten megkajáltunk. Én is közelebb bújtam hozzá, jó érzés volt a társaság.
-A többieknek elmondjuk?
-Teljesen meg vagy huzatva? Dehogy mondjuk mondjuk el!-ütöttem meg az ötlet hallatán. Az kellene még nekem, hogy minden Hyungom ezzel szivasson!
-Jól van na! Csak ötlet volt! Nem kell egyből nekem esni!
-Bocsánat, csak...-bújtam vissza hozzá.
-Olyan vagy, mint egy hisztis kiscsaj, akinek megvan!-kezdett gúyolódni hangulatváltozásaimon.
-Ha MinSeok ezt csinálná, te mégis hogy reagálnál?
-Na MinSeokról ne is beszéljünk!
-Ugyanmár~... Tudom, hogy..!
-Miről tudsz te?-lökött el magától.
-Hát, hogy te meg Minie Hyung!~-másztam fölé.
-Én meg MinSeok, hogyne...-forgatta meg szemeit.
-Akkor ki?~-húztam végig mutatóujjam felsőtestén.
-Mit akarsz hallani? Azt, hogy te~..?-mosolygott rám kajánul. Várjunk csak, JongDae meleg?! Azt tudtam, hogy Xiu szerelmes belé, de hogy ő is?
-Te, te is?-dadogom értelmetlenül miközben testem elgyengül.
-Probléma?-fordít hátamra, amitől ő egyre jobban érezte magát. Szeret írányítani.
-Egytalán nem, csak...-mondatom végét azonban elharapta csókja. Te jóságos ég! Még Lulunál is jobban csinálja a dolgot! Mintha egy istennel smárolnék!
-Itt már nincs semmi 'csak'!-vált el tőlem, amég mindkettőnkről lerángatta a pólót, és nyelveink újra egymásba tekeredtek. Már rég vártam, hogy valaki így nyúljon hozzám, és íg nézzen rám. Ez a csók volt az, amitől az egész átment egy csókpartiból a komolyabb kapcsolatba. Abba a komolyabb kapcsolatba, amit én már debüt óta várok bármelyik Hyungomtól. Az, hogy bőrünk összeért olyan helyeken, ahol eddig sose, eszméletlen volt. Mint valami kábítószer, magába habarított és nem tudtam semmit tenni. Amikor ajka bőrömhöz ért, a nyögdécselések és sóhajok mutatták ki, mennyire élvezem a helyzetet. Mikor teljes hosszával bennem volt, testem ívbe feszült az élvezettől. Fájdalmas volt így elsőre, de minden szenvedést megért. Megérezve magamban meleg élvezetét, már én sem tudtam visszafogni magam. Hátát végigkarmolva élveztem el én is.
-Xiuh ezérth kih fogh minketh nyirnih...!-szuszogom alatta miközben kisöpröm szeméből haját.
-Chhh... Nemh izgath... Mosth a lényegh... Cakh teh... Megh énh...

A ChenHun páros tökéletes hétvégéje után haza tértek. Semmi különlegeset nem sugároztak a többiek fele. Ahogy a dormba beléptek, YiXing tekintete egyből MinSeokra tévedt, odalépett hozzá, oldalba bögte és a fülébe súgta, hogy itt az idő:(MinSeok)

Kínosan léptem közelebb JoongDaehoz. Láttam, hogy fáradt, ezért elvettem tőle a csomagjait.
-Felvigyem?-kérdeztem, miközben elindultam a lépcső felé.
-Hát, ööö... Köszi...-lepődött meg ajánlatomon. Magam elé engedtem a lépcsőn.
-Hajrá MinSeok Hyung!-gúnyolódótt rajtam ChanYeol, miközben hátulról átkarolta BaekHyunt. JongDae csak menetelt előttem, akár egy katona. Kedvetlenül és mintha bánna valamit. Beérve szobájába ránk zárta az ajtót.
-Valami baj van?-kérdezem tőle csomagját letéve.
-SeHun egész út alatt veled piszkált... Hogy én nem engedlek magamhoz közelebb és a többi... Szerinted ez így van?
-Hát, a BaekYeol megszületése után tényleg kicsit távolságtartóbb lettél...-dőltem neki a falnak, vele szemben.
-Mielőtt bármi mást mondanék rólunk, tudnod kell, hogy volt köztünk SeHunnal egy...-vakarta meg tarkóját vallomástétel közben.
-Éjszaka?-nézek rá félszemmel.
-MinSeok, én...
-Sajnálod?-forgattam meg szemeim.
-Ne fejezd már be mindig a mondataim!-lépett hozzám közelebb-Komolyan bánom a dolgot... De ő szomorú volt LuHan miatt, én meg próbáltam rajta segíteni..!
-LuHan? Ti LuHan miatt mentetek ki? Mindegy is, nem akarom tudni..! De akkor is csak a kifogásokat keresed!-estem neki. Eléggé felhúz a dolog, mert nekem többet jelent JongDae annál, hogy megcsalja egy bánatos emberkével. Hogyne, megcsalni... Még csak nem is vagyunk együtt.
-Hyung...
-Hiába kérsz!-bújt hozzám közelebb, miközben én újra végeztem mondatával. Jó érzés volt, de még így sem tudtam elfeledni tetteit.
-Megígérem, hogy többé nem teszek ilyet! Bármit megteszek, csak bocsáss meg!-kezdett el sírni.
-Vetkőzz!-utasítottam határozottan.
-Mi?
-Vetkőzz!-döntöttem le az ágyára. Elég szép hangja volt, ahogy lepuffant oda.

-Na végre!-hallom az ajtó másik oldaláról az örömteli kiáltásokat a többiek torkából. Én eközbe életem leggyönyörűbb pillanatait élhettem át egyetlen szerelmemmel.

1. Rész Az álommunka

1.rész
6 nappal később




-Szó sem lehet róla, kislányom!-ordított anyám. Nos igen, nem kezelték túl jól a hírt, hogy holnap koreába utazom.
Petrával végül úgy döntöttünk, hogy csak az indulás előtt egy nappal szólók róla, így nem tudják megakadályozni azt, hogy elutazzak. Anyám képes lenne betörni a reptér adatbázisába és kitörölni a koreai járatot, csak azért, hogy a kislányát maga mellett tartsa. Hiába múltam el 19 éves, még mindig gyerekként kezel.
-Szívem, a lányunk már felnőtt, ő dönti el, hogy mit kezd az életével. Ahelyett, hogy visszatartjuk inkább támogatni kéne azért, hogy végre felelősséget vállal-állt ki mellettem apám. Ő sokkal lazábban kezeli azt, hogy felnőttem. Szerinte mindig is fontos volt az, hogy önnáló legyek.
-De itthon is vállalhat felelősséget!-már cseresznye piros volt makacs anyám feje.
-Nekem mennem kell csomagolni. Hajnalban indul a gépem. Ha megérkeztem hívalk titeket!-köszöntem el és elhagytam a házat. Taxival a lakásomba mentem. Külön élek, mert így könnyebb volt bejárni az iskolába. Szép kis lakásom van, takaros, kicsi és olcsó, számomra tökéletesen megfelelő. Egy három lakásos ,,társasház"-ban élek. Bár, inkább hasonlít egy hármas ikerházra, mintsem egy panelre. A szomszédban lakik egy nagymama, aki mindig hoz át sütit és hasonlókat. Mellettem egy anyuka él, két tünemény kisgyerekkel. A harmadik lakást egy fiatal ügyvéd férfi vette meg, de szinte alig van otthon. Van egy nagy közös kert, és három pici előkert(mindenkinek sajátja van), hozzá tartozó kapuval. A saját bejáratnak köszönhetően, nem keltjük fel a másikat, ha valaki jön vagy megy nálunk.


Ahogy beleptem a házba, már rohantam is bevsomagolni. A pakoláshoz Petra asszisztált telefonon, mert szerinte nem mindegy, hogy a piros vagy a kék toppom viszem-e el.

Épp a bőröndöm cipzároztam be, mikor a telefonom kijelzője felvillant, apától jött egy sms:
,,Drága Zoém!
Ne aggódj anyád miatt, majd megpuhul. Érezd jól magad és vigyázz magadra!
Szeretünk"
Elmosolyodtam ezen a kis üzenten. Ilyenkor eszembe jut, hogy mennyire szeretem a szüleimet. Jól esik, hogy aggódnak értem, csak anya néha túlzásba viszi, de én így is szeretem.
Ránéztem az órára, ami már fél 11-et mutatott. Ideje lesz aludnom.
Elvégeztem az alvás előtti teendőim és bebújtam puha ágyamba.




Éjfélkor arra ébredtem, hogy valaki ráfeküdt a csengőre. Remek.
-Mi van már?-téptem fel ingerülten az ajtót. Oké, lehet, hogy kicsit ideges voltam, de milyen legyen az ember éjfélkor?
-Öltözz, viszlek a reptérre-vigyorgott legjobb barátnőm a kapuba.
-Te hülye, tudod hány óra van? A repülő csak hajnal 4 kor indul.
-És már fél 3 van, szóval öltözz, gyerünk!-tapsolt hármat megbuggyant barátnőm.
-Ugye a bátyád megint átállította a telefonod? Drágam, ponotas 12:15 van-világosítottam fel szőke barátnőmet.
-O, hogy az a...hé, ne nevess!-szólt rám. Megpróbáltam vissza folytani a nevetést, de tényleg vicces látvány a negyed egykor a kapumban ácsorgó szőke szerencsétlenség!
-Na, gyere be ha már eljöttél a város másik felébe!-invitáltam beljebb.
Ezek után természetesen már nem tudtam vissza aludni, így hát forró csokiztunk és tv-t néztünk.




Amikor az óra tényleges félhármat ütött, elindultunk a reptérre.
Becsekkoltam, leadtam a bőröndöm. Jöhet a legnehezebb rész, a búcsozkodás.
-Minden nap hívj és mesélj el mindent!-kötötte a lelkemre könnyes szemekkel Petra.
-Hé, nehogy elsírd magad itt nekem!-bokszoltam egyet a vállába. Nem igazán vagyunk azok az ölelkezős típusok, ezért nem igzán tudjuk hogyan kezelni az ilyen helyzeteket. Ennek ellenére szorosan magához húzott. 5 percnyi ölelés és sírás után elimdultam, majd felszálltam a repülőre. Rengetegen voltak, legtöbbjük ázsiai.
Nem igazán szeretem a tömeget, de terveim szerint majd úgyis át alszom az utat.

Prológus Az álommunka

,,Megbízható, felelősségteljes, erősidegzetű, alapszintű nyelv tudással remdelkező személyt keresek 7 idősebb gyerek mellé. Egy 8 személyes lakásba, 24 órás munkaidővel, rezsi költség nélkül, magas fizetés mellett. A munkakörbe beletartozik: takarítás; főzés; mosás; bevásárlás; a gyerekek fuvarozása és felügyelete. Szabadnap:nincs fix időpont, amikor a főnök ad.

Érdeklődni a lenti e-mail címen lehet."
Amikor megláttam ezt a hírdetést, tudtam, hogy nekem kell ez a munka. Igaz, hogy a 7 gyerek azért elég sok, de mivel rezsit nem kellene fizetnem ezért írtam is az e-mail címre. Izgatottan csuktam le a laptopom tetejét, leoltottam a lámpát és elaludtam.

Másnap reggel már várt is a válasz: örömmel fogadnának egy hét múlva...MICSODA??? KOREÁBA?...ezt nem hiszem el!
Azonnal tárcsáztam legjobb barátnőm számat:
-Mit akarsz ilyen korán?-hangzott a kedves kérdés Petrától.
-Kaptam végre munkát! Egy hét múlva kezdek. Annyira boldog vagyok!
-És hova kell menned?
-Hát...izé..Koreába...-mondtam ki nagyon halkan.
-Te megőrültél? Hogy gondoltad mégis azt, hogy elmész egy másik kontinensre? És a szüleid? Tudják már?- zúdította rám a szokásos mennyiségű kérdés tengerét.
-Hát...
-Várj, ne is válaszolj, biztosan nem szoltál még nekik, ismerlek-vág szavamba.
-Hogyan mondja el nekik?- ha valami olyan dolgot kellett tálalnom a szüleimnek aminek tudtam, hogy nem örülnének, Petrára és a tanácsaira mindig számíthattam.
-5 perc és ott vagyok-ezzel lecsapta a telefont.
Tudom, hogy Korea messze van, de nagyon kell a pénz, és imádok világot látni, utazni. Szóval, nem kérdés, hogy elvállalom a munkát.