A másik éned (oneshot~GyeomKook)

Cím: A másik éned

Műfaj: yaoi, oneshot, smut

Páros: GyeomKook (YuGyeom x JungKook)

Korhatár: +18

A még gőzölgő csirkehússal néztem farkasszemet, miközben YuGyeom kifizette a futárt.

- Egyél nyugodtan! - intéz felém egy félmosolyt, miközben a pénzt számolja és a futár kezébe nyomja. Nekem sem kellett kétszer mondani, rögtön nekiestem. Így, próba után minden nagyon jól esik, főleg, hogy YuGyeommal próbáltunk. Eszméletlen iramot tud diktálni, ami félelmetes, de mégis, néha megmozgatja a fantáziám. Néha kicsit túlságosan is...

- Szerinted a hyungok mit fognak szólni a special stage-ünkhöz? - kérdi izgatottan, majd leül mellém.

- Szeretném, ha büszkék lennének ránk. Ugyanúgy a hyungjaim rád és a hyungjaid rám.

- Hm... - bólint, miközben egy kis húst töm be szájába.

Ezután csendben kezdtünk el enni, néha-néha felnevettünk valamin, aztán folytattuk a csendes táplálkozást. 

Gyeom egyszer csak hangnemet váltott, és kissé visszafogottabban kezdett velem beszélni, érezhetően zavarban volt. Nem értettem, mi baja van. Mereven kezdett bámulni, még az evést is befejezte.

- YuGyeom, minden rendben?

- Minden a lehető legnagyobb rendben... - motyogta halkan és mélyen szemembe nézett.

- Gyeom, megijesztesz...
- Sajnálom. - húzódott hozzám közelebb.
- Gyeom, furcsa vagy... - felállt mellőlem és magába zuhanva lépett az ablakhoz - YuGyeom..?
- JungKook, ma együtt táncoltunk. Ez volt a negyedik alkalmunk együtt. Ezalatt a négy alkalom alatt már meg tudtalak nézni minden szituációban. Tánc közben egy teljesen más énedet mutatod, ez az éned az én esetem... - vallotta be félénken az érzelmeit. Lefagytam, nem tudtam mit mondani erre. - Kook, válaszolsz? - fordult felém. Csak pislogtam rá, és a falatot, ami nem ment le torkomon, forgattam a számban. - Kook..? - mondta ki a nevem újból, de már csalódottan.
- YuGyeom... Én... - kezdek halkan motyogni, én magam sem értem, miről. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy meglepett. Teljesen váratlanul ért, nem gondoltam volna, hogy így érez.
Láttam, hogy hangsúlyomból kivette, hogy nem kölcsönzöm érzéseit. - Gyeom, nem akarlak megbántani...
- Viszonozd!
- M-Micsodát..?
- A szerelmet! - fordul felém és szemeibe néz. Elképesztően más volt, mint szokott lenni, mintha az ő ,,másik énje" lenne.
Az ablaktól elindult felém és nekem annyi időm sem maradt, hogy a padlóról felkeljek; a még izzadt testével teljesen rám nehezedett és nem hagyott mozdulni. A következő pillanatban már ajkai az enyémet tépdesték. Szó szerint rágta fogaival, egy részt sikerült is kiharapnia.
- Csak, hogy a hyungjaid tudják, milyen jó élményben is részesülsz! - súgta halkan fülembe, amitől nadrágomban elkezdtem szűkösködni. Csípőjét az enyémhez nyomta, amitől hangosan felnyögött. Mereven feküdtem alatta és mozdulni sem mertem. Ajkaimat ,,kényeztette", hol lágyabban, hol vadabbul, majd azt a vékony pólót, ami rajtam volt, szinte letépte rólam. A még amúgy is izzadt testemen a verejtéket végigkente, és lassan kezdett ajka az enyéimtől lefelé haladni. Nyakamat erősen megszívta, csak hogy még két hét múlva is látszódjon ennek a nyoma. Nyelvével mellbimbómat izgatta, én pedig nem tudtam megállni, elkezdtem élvezni.
Ujjaim becsúsztak pólója alá, úgy kezdtem cirógatni oldalát, amitől belemorgott mellkasomba. Elkezdtem övét kicsatolni, és miközben ő újra a számmal volt elfoglalva, én kibujtattam nadrágjából.
Ettől még nem vett vissza tempójából; ahogy megpróbáltam felkelni a földről, ő durván visszalökött, és barna szemeivel úgy nézett rám, mint aki rögtön felfal, ha nem teszem azt, amit mond.
- Maradj veszteg, most jön a legjobb része! - kacsintott rám kajánul és elkezdte kicsatolni az övem. 
Ahogy megéreztem leheletét férfiasságomnál, majd akörül lágy ajkait, fejem hátrabukott és hátam ívbe feszült. Szemeimet erősen összeszorítottam, és ahogy játszadozott velem, a vergődésnél nem jutottam tovább.
Haját téptem és próbáltam a nyögéseimet nem nagyon hangoztatni, de valami eszméletlen jól csinálta.
- YuGhhh... YuGyeomh... - halkan nyögtem a nevét, miközben az előváladékom a szájában végezte.
- Én megmondtam, hogy ez a legjobb része! - törli le száját, és leveszi magáról és rólam is a maradék ruhát. Semmi tágítás nélkül mutatta meg, mégis mennyire jól bírja, ha valami egészen kis helyre kell befurakodnia. 
Az egy dolog, hogy ő, az elborult eszével semmit sem érzett, vagy esetleg nagyon keveset, de én magamnál voltam!!! Előtört belőle az az énje, amit a csapata többi tagja miatt el kell nyomnia. Nem azt mondom, hogy nem élvezem, de lehetne kicsit finomabb is...
Hol hátába, hol fenekébe mélyesztettem körmeim a feszítő fájdalomtól. Az élvezetből szenvedés lett, és ahogy a kétségbeesés hangjai hagyták el ajkaim, elkezdte fogait is hasznosítani. Harapott, ahol ért, közben egy közepes tempót diktálva kezdett bennem mozogni. A mérete már vagy háromszorosa volt az eredetinek, amitől a fájdalom mértéke nagyobb lett. A gyorsnak tűnő indítása után csak még gyorsabb lett, én pedig teljesen elvesztettem magam felett az uralmat, nem tudtam  ellenállni. Izmaim megfeszültek, úgy éreztem, mintha azonnal szívrohamom lenne. Ahogy karjai szorítottak, éreztem, hogy nincs mitől tartanom, de azért féltem. Biztonságban éreztem magam valamennyire, de mégis volt valami, ami megakadályozta, hogy teljes mértékben élvezzem ezt az egész helyzetet.  
Azt hittem, sosem lesz vége ennek a szenvedésnek, de aztán, mikor már az egész felsőtestem szinte egy nagy véraláfutás volt és a számat három, a nyelvemet pedig két helyen harapta ki, belassított. Tudtam, hogy innen már közel van a vége.
- Kész vagy, Kookie?~ - nézett szemeibe. Én bólintottam, majd ő ráfogott teljes hosszomra és saját ütemében dolgozott rajtam is.
Ekkorra, mintha már elmúlt volna az a bizonyos hatás, a lila felhők felszálltak volna szeme elől, már az igazi YuGyeom feküdt rajtam. Újra elkezdtem élvezni, a nyöszörgésemmel szinte többet kértem, amit ő meg is adott.
Csípője és keze egyszerre mozogtak, neki mégis sikerült előbb elélveznie. Izzadtságban úszó fejét vállamra hajtotta, és nyakamat finoman csókolgatva érte el, hogy én is kövessem őt. Hangosan felnyögve, közénk élveztem el, amit YuGyeom úgy csodált, mintha valami isten lennék.
Fejemet oldalra döntöttem, úgy szuszogtam ki a fáradalmakat.
- Yu-YuGyeom... - dadogtam nevét, miközben hátát cirógattam ujjbegyeimmel - Ez mi volt..?
- A másik énem, amit eddig csak neked sikerült felszínre hoznod. - mosolygott rám aranyosan, ahogy mindig is.