A történetet Exo First Love című dala ihlette, amit itt megtaláltok a Say The Name fordításában.
Cím: Miért ne hagyjuk a 24K-t egyedül hétvégén?
Rész: First love ~ ChangSeob
Műfaj: yaoi, fluff
Korhatár: -
- Engem te oda fel nem viszel! - jelentettem ki határozottan, miközben a popcornomat fogtam a kezemben.
Az óriáskerék a rémálmom! Rettenetesen félek a magasban és ezt ChangSun is nagyon jól tudja, mégis elrángatott ide.
- Na~, jó móka lesz! - kezemnél fogva húzott az adott építmény irányába.
- Az engem hidegen hagy!
- HongSeob, kérlek! Nem annyira félelmetes, mint hiszed! - húzódik hozzám közelebb, majd mikor már túl közel érezte magát, kissé kipirult arccal lépett hátrébb egy lépést.
Azt hiszi nem vettem észre, hogy fülig szerelmes belém, pedig én már lassan három hónapja rájöttem. Mikor megtudtam, hogy vele jövök el valahova, azt hittem, hogy csak kínosan fogunk egymás mellett sétálgatni, csendben, egy hang nélkül. Viszont ennek az ellenkezője teljesült; egész jól elvagyunk egymással. A legjobban ChangSun apró próbálkozásait élvezem; mintha én lennék számára az első szerelem, kissé ügyetlenül próbálkozik, de eszméletlenül aranyosan csinálja.
- É-És ha fennakadunk?
- Nem fogunk fennakadni. Ez egy elég igényes vidámpark, ha nem lennének jók a játékok, akkor nem engednének fel embereket. Na!~ Tudom, hogy akarod!~
- Vigyázol majd rám? - néztem rá nagy szemekkel, miközben egy maroknyit tömtem a számba a sós nasiból. Hirtelen megállt az óriáskerék felé vezető úton, és meglepetten rám pillantott. - Valami rosszat mondtam? - döntöttem oldalra fejem.
- N-Nem, d-dehogy is... - dadogta. - Csak... Mindegy... - legyintett, majd határozottan ment a magas játék felé.
Megvette a jegyeket, és beálltunk a sorba, így az óriáskerék lehetett tőlünk úgy hat méterre.
- És te ezt ki akarod várni? - kérdeztem, újra egy marék pattogatott kukoricát tömve a számba.
- Ki. - állt zsebre dugott kézzel, makacsul.
- Úgy legyen! - álltam én is mellé. Kis idő múlva hasa korgása zavarta meg a csendes várakozásunk. Fél szemével finoman rám pillantott, ellenőrizve ezzel, hogy hallottam-e. Nem néztem rá vissza; úgy tettem, mintha semmit sem hallottam volna. Megköszörülte torkát és állt tovább a helyén. Mikor már másodjára is megkordult a gyomra, szájába nyomtam egy szem kukoricát.
- E-Ezt most miért?
- Nem vagyok süket... - ettem tovább. Ő közelebb hajolt és fogaival kiemelte azt a falatot a kezemből, amit én szám felé emeltem, így ajkaink közt alig volt levegő. Éreztem, hogy arcomba szökik a vér, és térdeim elkezdtek remegni. Lehajtott fejjel, a földet bámulva álltam tovább, minta mi se történt volna. Szemem sarkából láttam ChangSunon az elégedett mosolyt.
Hirtelen hogy megemberesedett, azt hittem már, hogy egész végig csak ilyen számára kínos helyzeteket fog teremteni! Végre elhatározta, hogy megszerez magának.
Lassan megindult előttünk a sor. Mi a soron következő párocska után álltunk. Arcom elfehéredett, és még a popcornomat is majdnem kiejtettem a kezemből.
- Nem lesz semmi baj! - fogta meg karom, majd szépen lassan lecsúsztatta ujjait az enyémekhez és összekulcsolta azokat. Megnézték a jegyeinket, ezután beszállhattunk. ChangSun ránk húzta a biztonsági korlátot, majd lassan elindultunk. Az óriáskerék furcsa hangokat adott ki, és az első tíz másodpercben tényleg azt éreztem, hogy meg fogok halni. Erősen kapaszkodtam az előttem lévő vascsőbe, mire ChangSun megfogta kezem.
- Vigyázok rád. - súgta halkan fülembe. Szemébe néztem, ő is az enyémbe. Vettem egy mely levegőt, majd elengedtem a biztonsági korlátot és közelebb húzódtam hozzá. Idegesen szorongattam a popcornom, és ujjaimmal a szemeket egyesével zúztam porra. - Nézd, ott a hotel! - mutatott egy épület felé, mikor a kerék körülbelül a teljes kör negyedénél tarthatott. Idegesen markoltam kabátjának ujjába.
- I-Igen... L-Látom... - motyogtam, majd szemem erősen összeszorítva vártam, hogy végre véget érjen ez a rémálom.
A kerék tényleg valami rekord méretű volt. A lenti táblák szerint 96 méter volt. Ahogy belegondoltam abba, milyen magasan is lehetünk, lábaim elkezdtek remegni, levert a víz, ugyanakkor fáztam is.
- H-Hyung... - pillantottam rá fél szemmel. - Fent vagyunk?
- Igen, HongSeob, most értünk fel a tetejére. - jelentette ki nyugodtan, és végigsimított egy ujjával arcélemen. Félőn szemébe néztem, majd ChangSun közeledő ajkaira lettem figyelmes. Már majdnem megcsókolt, mikor az óriáskerék egy hangos reccsenéssel megállt.
- Hyung, mi történik? - markoltam újra kabátja ujjába. A kerék legfelső pontján ültünk, mindent tökéletesen lehetett innen látni. A bajok már csak ott kezdődtek, hogy nem mertem lenézni. Már érezhetően kezdtem el izzadni, és még közelebb húzódtam ChangSunhoz.
- Kérem, őrizzek meg nyugalmukat! Az óriáskerék beragadt, igyekszünk megoldani a problémát. Addig is gyönyörködjenek a kilátásban! - mondta egy ismeretlen hang egy megafonon keresztül.
- Úristen, Hyung! Itt fogok meghalni! ChangSun, hallottad ezt?! Itt ragadtunk! Itt, fent! ChangSun, ez nagyon magas! Meg fogok halni, biztosan meg fogok halni!
- HongSeob!
- Meg fogok halni!!!
- Ne ordíts már, senki nem fog meghalni! Maximum én megsüketülni! - tette kezét szám elé. Magam sem tudom, miért, de szemem könnyes lett, és az első könnycseppjeim elhagyták látószervem. - Na!~ Semmi baj nincs, HongSeob! Mindjárt elindulunk! Nem akartam kiabálni veled, sajnálom! - ölelt magához szorosan, én pedig kabátja alá nyúlva húztam közelebb magamhoz. - Jól van, semmi baj... - simogatta meg fejem.
- Azt mondtad, hogy ez az izé biztonságos...
- Azt is mondtam, hogy vigyázok rád. Ha már az egyik állításom elbukott, a másikat had teljesítsem. - nyomott egy puszit a fejemre, majd lágyan karjába zárt. Remegve bújtam hozzá és fejem vállára hajtottam, mire ő halkan elkezdett dúdolni.
- Felém jöttél, és kivirágoztál...
- Egy szép s egyedülálló rózsává...
- Te vagy az én fényem...
- A fény, ami átvilágítja szívem... - nézett mélyen szemembe, és ajkai elkezdtek az enyémek felé közeledni. Fejem felemeltem válláról és viszonoztam szándékát.
Ajkai finoman csücsültek az enyémeken, és édes ízétől pólójába martam. Szabad kezem ujjait összekulcsolta az övéivel, majd nyelve lassan behatolt számba, és táncba hívta az érzékszervem. A mellettünk lévő ülésekből hangos üdvrivalgás hallattszott, mikor ajkaink elváltak egymástól.
- Azt hittem, hogy nem fogja megcsókolni... - nevetett a közvetlen mellettünk lévő ülésben ülő lány. Arcom újra vörös lett, és kínosan bújtam ChangSun mellé. Ő megsimogatta arcom és egy újabb puszit nyomott fejemre.
- Nézd, már megyünk is! - súgta fülembe, ahogy megérezte, hogy az alattunk lévő szerkezet lassan megmozdul. Ismét remegni kezdtek a lábaim, amint elkezdtünk mozogni a levegőben. Szép lassan leértünk, majd remegő térdeimen ügyetlenül egyensúlyozva indultam el egy pad felé.
- Vigyázz rá! - szólt oda ugyanaz a lány ChangSunnak, aki az előbb is.
- Meglesz! - mosolyodott el, majd sietve mellém lépett. - Na, annyira rossz volt? - húzott fel magával szembe. Testem még mindig reszkedett.
- Egyetlen jó része volt! - fontam át kezeim nyakán, majd csókot kezdeményeztem, amit lágyan viszonzott. - De többet fel nem megyek oda, akármilyen szép volt a pillanat! - jelentettem ki, enyhén nőies határozottsággal, amit ő egy édes mosollyal és egy újabb csókkal jutalmazott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése