Szereplők: NCT Ten, TaeYong és TaeYong kitalált családja
Műfaj: oneshot, yaoi
Figyelmeztetés: 18+
Hogy miért dolgozom itt? Mert gazdag család, sokat fizet, ennyi. Sokan mondták, hogy hülye vagyok, amiért elviselem a folytonos ugráltatásukat, de segítenem kell a szüleimnek visszafizetni az adósságot a banknak, vagy az egész család az utcára kerül.
Ma valami fontos vacsora lesz, azon kell felszolgálnom. A főnököm fiacskájának lesz megbeszélése a tanulmányaival kapcsolatban. Az egyik legjobb iskola tanári kara fog beülni ide, amiről én csak álmodni tudok. Már másfél héttel ezelőtt elkezdték nekem adagolni, hogy egy nagyon fontos est a mai. Őszintén, legszívesebben lelépnék. Utálom az elkényeztetett TaeYongot, de az apja is ugyanúgy antipatikus számomra.
A főnök felesége már bent van; a férje és a fia még a tanári karral tárgyal a környéken; elvitték őket, megsétáltatják, hogy utána jól be tudjanak nekik nyalni. Utálom, ha valaki a pénzével mindent megvesz. Hányni tudnék az ilyenektől...
- Ten! - szólít meg a főnök felesége - Minden kész van? TaeYong most hívott, hogy öt perc múlva itt vannak. A konyhában már minden készen áll. Ne felejtsd el a megbeszélteket, először mit hozol ki és a többi! Emlékszel az átírt sorrendre?
- Igen asszonyom! - hajolok meg. Szép asszony szerencsés férje van. Ő nem szokott velem úgy bánni, mint egy alkalmazottal; sokszor szoktam vele beszélni olyan dolgokról, amik otthon történek. Sokat mesél nekem a fiáról is. Mostanában szüntelenül arról beszél, hogy TaeYong nagyon megváltozott: hosszú időre bezárkózik a szobájába; napközben keveset eszik, éjjelente pedig tömi magát; nem figyel a fontos dolgokra, de a lényegteleneket előtérbe helyezi. Mintha fenekestül megváltozott volna és ez állítólag akkor kezdődött, mikor velem először találkozott. Elmondta nekem azt is, hogy szerinte a fia meleg és belém szerelmes. Én finoman kinevettem és tudatára adtam, hogy biztos azért van, mert nagy rajta a nyomás mostanában.
Elvégre is, nehéz lehet egy gazdag család egyetlen kis fiacskájának lenni.
Nem telt sok időbe, meg is jöttek. A kis csipet-csapat élén a főnököm, társalogva valami fontosnak tűnő öltönyös fazonnal, mögöttük még vagy hét ember, és a fia, ő is valami öltönyös hapsival beszélgetve. Én illedelmesen meghajoltam a főnökömnek és a ,,fontos" embereknek, akik számomra csak ugyanolyan pénzéhes állatok, mint ez a család.
Felszolgáltam az italokat, majd az előételt. Minden a tervek szerint ment mindaddig, míg az elkényeztetett kis majom be nem szólt nekem.
- Ya, Ten! Illedelmesebb is lehetnél az édesanyámmal! - kötött belém, miközben én letettem anyukája elé a tányért. Hogy most mi belekötni valója volt, szerintem még ő sem tudta. - Szerencsétlen felszolgálósrác. Öt hónapja dolgozik apámnak. Csapni való a munkája, csak nézzék meg! - mutat be engem az öltönyös férfiaknak. Én persze nem szólhatok semmit, mert én csak egy ,,szerencsétlen felszolgálósrác" vagyok.
- Elnézést, legközelebb jobban odafigyelek! - mondom és elindulok a többi tányérért. Ahogy beértem a konyhára nagy nevetéseket hallottam kintről; tuti, hogy rajtam röhögtek. És én ezt már öt hónapja viselem el. Már öt hónapja, hogy vadidegen fejeseknek nyújtok szórakozási lehetőséget. Amíg fizetnek elviselem, mert a családomért teszem.
Vettem egy mély levegőt és kézbe vettem a következő tányért adagot. TaeYong ekkor állt fel a helyéről és indult szalvétáért a pulthoz. Az étellel megrakott tányérokkal esetlenül egyensúlyoztam a hosszú asztalig. A felmosóvödör még mindig ugyanott volt, TaeYong pedig az utamban.
- Legközelebb jobban is megteríthetnél! - jegyzi meg újra és elvesz egy kupac szalvétát. Éreztem, hogy az étel egyre jobban mozog a tányérokon. Próbáltam elaraszolni a porcelán edényekkel az asztalig, de nem figyeletem a lában elé és a kaja, valamint én is, TaeYongon landoltunk.
Éreztem, hogy minden szempár ránk szegeződik, ahogy TaeYongon fekszem. Arcom fülig elvörösödött, ahogy megéreztem TaeYong dudorodó nadrágját. Láttam rajta, hogy ő is ugyanolyan zavarba jött mint én, de nem próbált lelökni magáról, sőt, még élvezte is, hogy rajta fekszem. Félénken szemébe emeltem tekintetem mellkasáról. Láttam barna íriszeiben valami megmagyarázhatatlant.
- B-Bocsánat... - motyogom halkan, majd feltápászkodom róla és elkezdem összeszedni a tányérokat és azok darabjait.
- Hagyd, majd én! - áll fel ő is, és a paradicsom szószos zakóját ledobva egy asztalra kezdi el helyretenni a rendetlenséget.
- Megvágod magad. Te menj és tárgyalj csak a továbbtanulásodról! - vágom hozzá ridegen és elkezdek a földön négykézláb mászkálni. Ő leguggol mellém és tekintem a padlóról a szemébe emeli. Még arcán is a köret maradványai voltak, nem is beszélve a fehér ingéről. Szemébe nézve újra elvörösödtem és szívem majd kiugrott a helyéről. Megmagyarázhatatlan érzés volt, de azt hiszem, tudom, mi ez.
Egy pillanatig nem figyeltem oda, mit és hogyan fogok meg, és sikerült elvágnom az ujjam.
- Még hogy elvágom az ujjam, mi? - megragadta csuklóm és hátraráncigált, mit sem törődve az asztalnyi emberrel, akik csak miatta vannak itt.
A konyhának van egy elsősegélynyújtó sarka, pont az ilyen alkalmakra. Belökött a két fal találkozásába és alaposan szemügyre vette a kezem. Finoman lefertőtlenítette és rátett egy ragtapaszt. Korán sem volt az annyira mély, elég volt rá egy aranyos virágos ragtapasz.
- Utálsz? - kérdi hirtelen és karizmatikus tekintetével rám pillant.
- Hogy lehet máshogy érteni? - szinte észrevétlenül közelebb lépett hozzám - Utálsz?
- Szeretnem kéne? - a földről hirtelen felkapja a fejét, ahogy kimondom az ,,sz" betűs szót.
- Felejtsd el!
- TaeYong! - rántom vissza, pedig már hátat is fordított nekem. Nem számított arra, hogy számon kérem tőle az előbbit, és ahogy visszarántottam, ajkaink közt alig volt három centi. Szemei számat figyelték, én pedig az izgalomtól kajafoltos ingébe martam. Éreztem, hogy izmai megfeszülnek és minden erejével azon van, hogy ne csókoljon meg. Megfogta derekamat és zavartan pislogva, mégis határozottan nyomta ajkait az enyémekhez. Látta, hogy nem ellenkezem, még bátrabb lett és nyelvét is betessékelte számba. Gyenge harcától a számban teljesen ellazultam, és szemem behunyva vártam a következő lépését. Kezei felcsúsztak hátamon és ingemet kezdte kigombolni. Alig jutott el az első pár gombig, már nyakamon járatta nyelvét. Lágy nyögés hagyta el torkom, ő pedig megtáltosodva tépte le rólam az inget. Falhoz lökve, ujjainkat összekulcsolva izgatott tovább. Hasfalamat finoman simogatta, majd egyre lejjebb haladt kezeivel. Övemet meglazította, miközben ajkaival enyémeket marcangolta vérvörösre. Alsómba nyúlva kezdett masszírozni; az én kezem válláról hajába csúszott és ahogy hozzámért, úgy téptem meg barna fürtjeit.
Az anyjának lehet, hogy mégis csak igaza volt...
Paradicsom foltos ingén keresztül kezdtem megszívni mellkasát, ő ezzel párhuzamosan izgatott kezével. Finoman kezdte merevedésemen húzogatni a bőrt, ami belőlem hangos, de annál inkább izgatóbb hangokat váltott ki.
- Sssh! - nevet ki és utasít csendre - Odakint még mindig ülnek.
- Komoly, hogy még mindig ez foglalkoztat? - türelmetlenül megcsókolom, és az élvezettől izzadó mellkasát kezdem simogatni. Ő folytatja tovább munkáját nadrágomban, miközben nyakam, kulcscsontom és fülem csókolgatja. Felgyorsuló szívverésemből, egyre nagyobb méretemből, a rólam patakokban folyó vízből jöttem rá, hogy mindjárt vége.
Nem akarom, hogy vége legyen. Ez túl szép álom ahhoz, hogy már most véget érjen.
Hátába martam, miközben az ő marka egyre gyorsabban mozgott rajtam. Kéjes hangjaim, az ő morgása töltötte meg a szobát.
- Ne, ne menj be! - hallom a főnök feleségének a hangját. Már nem volt mit tenni. TaeYong is hallotta, hogy az apja bejön, de szemében nagyobb volt a vágy, mint a félelem.
- Taeh-TaeYongh~ - hangosan nyögve a nevét élveztem markába. Még nem vette ki a kezét nadrágomból, tovább masszírozott. Vállára hajtva a fejem pihentem ki magam, miközben ő az ingem alá nyúlva simogatta a hátam.
Még egy utolsó csókot kaptam tőle, mielőtt az apja meglátott volna minket. TaeYongot lerángatta rólam, majd engem teljes erejéből felpofozott. Az én fejem a falhoz csapódott, azt sem tudtam hirtelen, hol vagyok és meg is szédültem kicsit.
- Hagyd őt, apa! - kelt TaeYong a védelmemre - Ő semmit sem akart, én kezdeményeztem!
- Hogy merészeled?! - emelt rá is kezet.
- Már rég meg kellett volna tennem! - néz mélyen apja szemébe. Karon ragadott és kihúzott a konyhából, át az éttermen. Megfogta zakóját majd velem együtt távozott az étteremből.
Ez volt az utolsó alkalom, hogy a Lee család többi tagjával találkoztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése