Killer delight (twoshot 1/2~TWO MIN)

Cím: Killer delight
Műfaj: twoshot, yaoi
Páros: TaeJi/ TWO MIN
Korhatár: 18+

- Hyung~, tényleg muszáj menni? - nyafogva vonszolom le magam, az ember méretű táskám kíséretében, az emeletről. 
- JiMin, ez egy ajándék utazás egy egész szép helyen. Mégis miért nem akarsz jönni? - néz felém leaderem.
- Annyira fáradt vagyok!~ - dobom le magam a kanapéra.
- Aish, SeokJin, szólj rá JiMinre! - szól a konyhában pakoló fiúnak. 
- Még csak fél tizenegy, déltől az én kölykeim. - mondja telesen nyugodtan, miközben szeletelt zöldségeket pakol műanyag ételhordókba. NamJoon megdermedt és a legkomolyabb arcával fordult az idősebb felé.
- Mit mondott az a szép szád? - SeokJin felnézett tennivalójából és felém fordult.
- JiMin, hord fel magad a kanapéról, és pakolj be a kocsiba! - utasít határozottan, majd mintha semmit sem mondott volna NamJonnak, dudolászva elhalad mellette. 
Nem értem, minek kell menni, még akkor sem, ha ajándék út. Persze, szeretnék pihenni, de inkább a dormban, nem pedig az Isten háta mögött kettővel.
- És tényleg jön a GOT7 is? - kérdi csillogó szemekkel Kook. Ja, hogy még azt is végig kell néznem, hogy ő meg YuGyeom romantikáznak? Na nem, azt biztos nem fogom kibírni.
- Nem, végül a SHINee csatlakozik majd hozzánk. - pillant fel a telefonjából TaeHyung.
- SH... SHINee? - dadogom értetlenül. Érzem, hogy füleim kezdenek elvörösödni. 
- Talán valami baj van, hogy ők jönnek? Nem bírod a sunbaenimeket Hyung? - kérdi Kook. 
- Nem, dehogy. Nincs vele semmi baj. - legyintek és kiviszem a cuccom a kocsiba. Ugyan, TaeMinen kívül semmi probléma sincs.

A SHINee a négy órás utat előbb tette meg, mint a BTS, ők hamarabb értek a szállóhoz.

TaeMin szemszög:

Minek kell télen ilyen random kiruccanásokat rendezni?! A lábujjaim csak háromszor fagytak meg teljesen az út alatt. Mivel későn szóltak, és későn mostam ki a ruháimat, amik nem is száradtak meg rendesen, és még MinHo is lekapcsolta a szobánkban a fűtést; vizes cuccban jöttem el.Ennek fejében a hyungok másfél órával előbb keltettek, és el kellett halasztanom a rég megbeszélt találkámat JongInnal.
- És TaeMin, még most is fázol? - nevet ki MinHo.
- Aish Hyung, ezt még visszakapod! - motyogom, de a sál miatt, ami hatszor van körbetekerve a fejemen, valószínűleg nem hall semmit. 
- Ne piszkáljátok egymást! - szól ránk JinKi hyung - Inkább gyertek, jelentkezzünk be! - aha, szóval egy szálló, király. Még akkor sincs kedvem itt lenni. 
Beléptünk az épületbe, ami teljesen üres volt. JinKi és JongHyun hyung a kulcsokat és a szobákat intézték a recepción, addig mi leültünk egy kanapéra. Lefejtettem magamról a két sálat és három pulcsit, idebenn már melegebb volt. Az utolsó pulóverrel, amiből kiszabadítottam magam, felgyűrődött a pólóm is. MinHo nem tudta szó nélkül hagyni. 
- TaeMinie~, szép a hasad! - áll fel helyéről és csípőmnél fogva erősen magához ránt. 
- Hyung, hagyj már!
- Tegnap nem ezt mondtad. - súgja fülembe. 
- MinHo! Szállj le TaeMinről! - szól ránk ismételten JinKi hyung. 
- Persze, persze... Csak kerüljünk egy szobába. - pillant rám kajánul. 
- Na fiatalok, - jöttek oda hozzánk pár kulccsal - vagy az lesz, hogy valaki a földön alszik, vagy megvárjuk a BTS-t és valaki egy Bangtan taggal alszik. A szobák két fősek.
- TaeMin, 127-es vagy 128-as? - nyúl a kulcsok felé MinHo.
- Egyik sem!
- Akkor kivel alszol? - néz rám értetlenül KiBum JongHyun mellől. 
- Majd alszom nálatok a földön, MinHo pedig JinKivel. 
- Biztos vagy te abban, hogy nálunk akarsz aludni? - nevet fel JongHyun. 
Marha jó. Minek kell megvárni, míg elutazunk, miért nem tudja JongHyun otthon megdönteni Kibumot?
- Na TaeMin, akkor kivel alszol? - nyújta kezét MinHo.
- Én? - csak arra volt időm, hogy elfordítsam a fejem jobbra. A BTS pont ekkor lépett be az ajtón. - JiMinnel! - kiáltok fel, remélve, hogy nem fogja visszautasítani az ajánlatot.
- Micsoda? - kérdi kissé kábán.
- Alszunk egy szobában, ugye? - a kérdésre kicsit meghőkölt és fülei elvörösödtek. Egy kínos mosollyal érzékeltettem, hogy ha egy kicsikét is szimpatikus vagyok neki, akkor most húzzon ki a szarból. 
- Mi? Várj... Öhm... Igen? 
- Szuper! - vettem fel egy kulcsot az asztalról, majd JiMint karon fogva rángattam a lifthez. Felmentünk a harmadikra, kinyitottam az ajtónkat, betuszkoltam rajta, majd mikor már éreztem, hogy MinHo nincs a légteremben, ledőltem az ágyra. 
- Öhm, TaeMin. - néz rám értetlenül JiMin - Mi ez az egész?
- Nem akarok MinHoval egy szobában aludni. Az utolsó választásom az volt, hogy egy Bangtan taggal alszom, és mivel téged ismerlek a legjobban, gyorsan lecsaptam rád, még mielőtt más tenné. - szuszogom ki magam - Ugye nem bánod? - pillantottam rá kérdőn.
- Nem, dehogy... - láttam, hogy vére egyre jobban arcába szökik - A csomagokat felhozzam?
- Megyek én is, sok dolgot hoztam és a vizes ruhák még többet nyomnak. - kelek fel.
- A micsodák? - nevet kérdőn.
- Majd elmesélem... - nevetek én is kínosan, majd elindulunk a kocsikhoz.

A nap további részében MinHo és köztem a feszültséget vágni lehetett volna. Egy éjszakáról volt szó, azt meg is kapta, hagyjon engem békén. Amúgy is, remekül elvagyunk JiMinnel. Miután kipakoltunk, felfedeztük a szállót és a környéket. A szálló alagsorában van egy kis jakuzzi, mondtam is JiMinnek, hogy este biztosan kipróbálom, de lelkére kötöttem, hogy MinHonak ne mondja el. A környék békés és csendes. Nem valami modern város, csak ez a szálló az egyetlen látványosság, már amennyire egy szálló látványos lehet. 
Vacsoránál is JiMinnel és YoonGival étkeztem, pedig MinHo tartotta nekem a helyet maga mellett. JinKi kaja után odajött hozzám, elmondta, hogy MinHo nagyon kivan, és ötpercenként bezárkózik a fürdőjükbe sírni. Talán előbb kellett volna gondolkoznia, aztán cselekednie.
Vacsora után volt egy kis italozás a bárban. Én fél tizenkettőkor meguntam a piálást és felmentem a szobámba. Magamra vettem a fürdőnadrágom, kezembe vettem egy törölközőt és elindultam az alagsorba. Lifttel mentem, majd mikor kiszálltam belőle, hallottam, hogy fent már elég jó a hangulat. Megnyugodtam, gondoltam, hogy MinHo és JinKi is ittak annyit, hogy legyen egy jó éjszakájuk. 
Megmártóztam a kellemes hőmérsékletű vízben, élveztem, ahogy a vízsugár masszírozza a derekamat. Eltelt körülbelül negyven perc, amikor hallottam, hogy jön le valaki a lifttel. JiMin tántorgott oda medencéhez, láttam, hogy nincs épp beszámítható állapotban. 
- TaeMin? Lejöttem, túl magányos voltam odafent egyedül.
- Jó, jó, gyere, de óvatosan, csúszik. - fogom meg karját, nehogy elessen. Olyan aranyos volt így, részegen. 
Beült mellém a jakuzziba, és elterült a vízben. Játszott a vízzel, a kezeivel, és én nem bírtam ki nevetés nélkül. A karizmatikus  fiú, aki a színpadon a teste mozdulataival hódít most itt ül velem szemben részegen és azt se tudja hol van.
- TaeMin... Te nagyon csúnyán viselkedsz MinHoval... - kezd bele, kicsit érthetetlenül - Szegény... Átbőgte az egész napot.
- Ő baja, megérdemli.
- Nem érdemli meg! - combomon megtámaszkodva hajol közel hozzám, hogy nyomatékosítsa mondani valóját - Nagyon szenved. Menj, kérj tőle bocsánatot.
- Ha tudnád, hogy mit csinált, és veled tenné azt valaki, akkor te sem mennél oda simán és kérnél bocsánatot. - hámozom le karjait lábamról, mitől ő egy kicsit a víz alá bukik. 
- Miért mit csinált?
- Nem akarok róla beszélni. - hátat fordítva neki próbálok megnyugodni. Nagyon felment bennem a pumpa. Még hogy én kérjek tőle bocsánatot?! Na, azt lesheti!
- TaeMin, majd én segítek belátni a hibád! Na, meséld el! 
- Nem én hibáztam, nem érted?! Totál leittad magad, inkább menj fel aludni! - ordítom el magam, hogy talán Szöulban az Exo is hallotta.
- Csak azért vagy ilyen, mert dühös vagy magadra!
- JiMin, ha nem fogod be a szád, én intézlek el!
- Persze, persze, mondjad csak, az igazság akkor is üldözni fog. - nem bírtam tovább, megfordultam és felpofoztam. Rám nézett a szédületből, szemeiből sütött a fájdalom és a harag. Megsértődve fordított nekem hátat és próbált kimenni a medencéből, de az első lépcsőfokon megcsúszott. Reflexeimnek hála a karjaimban landolt, nem pedig a vízben. Hamar kikecmergett a karjaimból és megállt előttem. 
Szótlanul állt előttem mélyen a szemembe nézve. Vártam, hogy megszólaljon, de nem mondott semmit, majd egyik pillanatról a másikra még közelebb lépett. Ágaskodó merevedését férfiasságomhoz dörgölte, és durván bőrömbe mélyesztette fogait. Nem tehettem róla, előjöttek az emlékek az előző, MinHoval töltött éjszakáról, és kezeim akaratlanul is felcsúsztak kockáin. Lágyan simítottam végig mellkasán, majd ő hátamat kezdte cirógatni. Fejemet hátra szegtem, hogy hozzá tudjon férni nyakamhoz, amit ezután kicsit sem kímélt. Harapta, szívta, ahol csak érte. Vállamon ajkaival, kulcscsontomon nyelvével játszott. Leültetett, rám ült és vadul kezdett csókolni. Rákapott ízemre, sokáig még levegőt sem engedett venni. Ujjaival többször végigfutott mellkasomon, belső combomon, amibe én szó szerint beleremegtem. 
Arcélemen járatta nyelvét, miközben nadrágomba nyúlt és férfiasságomra kapott. Hátam ívbe feszült és egy mély felnyögés hagyta el ajkaimat. Körmeim hátába mélyedtek, és ahogy merevedésem masszírozta, úgy karmoltam végig hátán. Kezemet magához emelte és három ujjam szájába vette. Tudom, hogy mit akar csinálni, de ha egyszer vízben ülünk, minek nyálazza meg az ujjam?
Szorgosan járatta nyelvét ujjaim körül, majd fürdőnadrágját lejjebb húzta. Magába vezette ujjaimat, amiknek érzetére felnyögött. Mikor megszokta érzetét, mellkasomba harapott, és én elkezdtem benne ollózni. Lágyan simult össze bőrünk, éreztem, hogy  a víz, bőrünk melegétől, légneművé válik. 
Nem sokára ujjaim helyét férfiasságom váltotta fel. Sosem voltam még ,,felül", teljesen más, mint a gyengébb fél szerepe. MinHo, JinKi és KiBum is maga alá tudott tuszkolni, pedig többször is próbáltam ellenállni, de ahogy látszik is, hamar el lehet lazítani.
Finoman falta mellkasom, amíg megszokta merevedésem magában. Én szinte csak vonaglottam alatta az élvezettől, elképesztő, még így, részegen is. 
- Ji... JiMin... - dadogom.
- Mondd, drága. - kacsint rám, majd újra ajkaimba mar. 
- Eszméletlen vagy! - lihegem két csók közt.
- JungKook is ezt mondta... És YoonGi... Meg TaeHyung... - szóval nem én vagyok az egyetlen, aki gigoloként él a csapatában. 
Finoman elkezdett mozogni ölemben, amihez én csak kéjesebbnél kéjesebb hangokkal tudtam szolgálni. Eközben nyelve arcomon vándorolt, hol a szám környékére, hol átszökött a fülem mögé, és egy új gyenge pontomra tapint rá, amire a hyungoknak még sosem sikerült. Karjaimat nem tudtam hova támasztani rajta, sehol sem bírták tíz másodpercnél tovább. Egy pillanatban azonban erősebben kapott hajamba, mint előtte. Éreztem, hogy odaértünk. Én már három nyelvcsatája tartogatom magam, nehogy előbb elélvezzek a kellőnél. 
- Taeh... TaeMinh... - magamhoz húztam egy csókra, így jeleztem, hogy kezemben tartom a helyzetet. Nem tartott egy percbe, hogy gyönyörpontját tökéletesen megcélozzam, és a markomban tartott péniszéből a sperma a vízben és a tenyeremben landoljon. 
Lassan pihegett rám dőlve, amíg magához nem tért annyira hogy leszálljon rólam. Szemhéjai elnehezültek, még a jakuzziból is alig bírt kiszállni. A pia, a mámor és a kémia, mi köztünk volt, elkábította, annyira, hogy még a liftig sem tudott eljutni. Egy törölközőbe betekertem, és az alagsorban lévő kanapéra lefektettem. Ahogy feje hozzáért a puha anyaghoz, mint akit fejbe vertek volna, benyomta a szunyát. 

A reggel a szobámba ért, JiMin mellettem feküdt. Ahogy kinyitottam a szemem, belenézhettem az övébe. Barnai íriszei csak csillogtak a reggeli napsütésben. Egy finom csók után felöltöztünk, majd lementünk reggelizni. Ahogy leértünk, MinHo egyből megszólta JiMin pecsétjeit a nyakamon.
- Volt egy jó éjszakátok, TaeMinie?
- Ezerszer jobb volt, mint veled. - motyogom halkan, majd helyet foglalok.
- MinHo, ezt megkaptad. - röhög rajta HoSeok, majd mindenki megkuncogja. JiMinen látszott, hogy teljesen elégedett magával. MinHo nem bírta sokáig a megalázó nevetést, felállt az asztalától és kiviharzott az étteremből.
Teljesen nyugodtan megreggeliztünk és visszamentünk a szobáinkba, elkészülni a mai programhoz. A szobánkba egy levél volt hagyva nekem címezve. Felismertem MinHo kézírását. 
,, Sajnálom TaeMin..."
Csak eddig jutottam a levélben, JinKi kiáltása zavart meg az olvasásban. Az ütő is megállt bennem, amikor KiBum a szobánkhoz sietett véres kézzel.