Sok kihagyás után egy új történettel jöttem!^^
A főszerepben HyunA és HyoJong (Pentagon), akik közt egy nagynéni-unokaöcs viszony van, valamint Jay Park és WonPil (DAY6), akik közt hasonlóan nagybácsi-unokaöcs viszony van.
A történet szerint Jay az alvilág egyik legbefolyásosabb emberének lesz adósa, ami az egész családjára kihat. HyunÁnak elege lesz szerelme hűtlenségéből, és szakít Jay-jel, azonban az alvilág hozzá is elér. Megfenyegetik őt, és unokaöcsét is.
Sikerül neki egyedül megvédenie HyoJongot, vagy szüksége lesz volt barátja segítségére?
Cím: Firearm in your hip-pocket
Rész: Prológus
Szereplők: HyunA, Jay Park, HyoJong (Pentagon)
Műfaj: hetero, dráma, akció, romantikus
Figyelmeztetés: -
- Az utolsó húzásod volt Jay Park! Ezt még nagyon megbánod! Ha rajtam múlik soha többé nem fogunk találkozni, bármennyire is koslatsz utánam! - csaptam rá az ajtót az említett személyre.
- HyunA! Kérlek! Csak próbáljuk megbeszélni!
- Már rég megbeszélted ezt te magaddal! Ne keress! Soha többé! - ordítottam el magam, úgy, hogy valószínűleg az egész ház hallotta.
- HyunA! Kérlek! Ne csináld már ezt! HyunA! - dörömbölt az ajtómon, akár egy fakopáncs a fáján. Meg sem szólaltam, még a levegőt is halkabban vettem a szokásosnál.
Azt akarom, hogy elmenjen. Utálom őt! Még volt képe visszajönni hozzám, azok után, amit művelt. Pofátlan szemét! Tudtam, hogy nem kellett volna vele kezdenem, én mégis a hülye barátnőimre hallgattam. Nem elég, hogy belerángatott az idióta alvilági ügyeibe, még meg is csal, és utána térden állva könyörög, hogy fogadjam vissza! Soha! Soha többe! Utálom. Mindennél jobban!
Megcsörrent a telefon. Gondoltam, Jay az, ezért eléggé barátságtalanul morogtam bele.
- Mit nem értesz azon, hogy hagyj békén?!
- Ácsin-ácsi kisanyám! - egy ismeretlen, mégis ismerős hang szólt, inkább nevetett bele a telefonba. Mély hangja volt, talán tudom is, ki lehetett az. - Jobb lenne, ha szólnál a kis barátodnak,hogy fizesse vissza a tartozását!
- Ön kicsoda? És miről beszél?
- Ugyan már! Ne add itt az ártatlant! Te és Jay is nagyon jól tudjátok, hogy az anyag nem repül csak úgy az öletekbe, azért fizetni is kell!
- Figyeljen, nem tudom, hogy Jay mégis mibe keveredett újra, de engem hagyjon ki belőle! Már nem a barátom!
- Igen? Ezt mondd meg a pisztolyoknak is! - a mondat után egy hangos löves hallatszott a vonalon keresztül. - Ajánlom, hogy keresd meg, és add át neki az üzenetem, vagy az unokaöcsikéd bánja meg!
- Ha bármit csinál HyoJonggal!
- Akkor mégis mit csinálsz? - nevetett újra. - Inkább szólj annak a baromnak, hogy fizessen, vagy valaki elég csúnyán pórul jár. Két hetetek van, kevesebb ne legyen, mert morci leszek, több meg végképp ne, mert a pisztolyok lesznek morcik! - egy ördögi kacaj hagyta el hangszálait, majd letette a telefont.
Mégis mit tegyek?
Ott helyben megdermedtem a telefon mellett. Jayt hívjam, vagy HyoJongot? Fogalmam sem volt, mit kellene tennem!
Végül az unokaöcsém mellett döntöttem.
- HyoJong? Hol vagy most?
- Noona? Valami baj van? - zavarosan vettem ki szavait, a háttérzaj elnyomta.
- Hol vagy most? Alig hallak!
- Egy buliban. De miért hívtál? Nem szokásod... - egyre jobban értettem, mit mond, gondolom, kiment valami csendesebb helyre.
- A szüleid még mindig külföldön vannak?
- Igen.
- Mikor jönnek haza?
- Talán még egy hónap... De sosem lehet tudni, lehet, hogy egész nyáron kint lesznek.
- És nem unod ott egyedül abban a nagy házban? Tudod, itt van egy kis hely...
- HyunA? Mire célzol?
- Jó. Az igazság az... - egy mély levegőt vettem, mire lejátszódott bennem, hogy mégis mit mondjak. Azt csak nem mondhatom meg neki, hogy meg akarják ölni! Végül improvizáltam. - Most szakítottam Jay-jel, és nem érzem jól magam egyedül.
- Oh, Noona... Sajnálom... De miért nem költözöl te hozzám egy kis időre? Nagyobb a ház, jobban elférnénk.
- Komolyan gondolod? - na erre nem számítottam. Az utóbbi időben elég sok harcunk volt, csodálkoztam, hogy egyáltalán a telefont felvette.
- Komolyan. Holnap még ne gyere, kipihenem a mai bulit... Két nap múlva! Helyre pofozom egy kicsit azt a trágyadombot. Hozz magaddal pár holmit, aztán maradsz, ameddig szeretnél.
- Oh, rendben. Akkor két nap múlva találkozunk... - bizonytalanul ugyan, de letettem a telefont. Ennek csak örülök, hogy magam mellett tudhatom, de a probléma még mindig nincs megoldva. Csak beszélnem kell Jay-jel is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése