kép

kép

2016. november 3., csütörtök

Fallen leaves ~ 3. rész

Másnap reggel korán kezdtem a munkának. Nem hagyott pihenni a gondolat, hogy valaki engem is belekever az ügybe, és mellettem SeokJint, vagy JiMint is. Megint az irodában aludtam, igaz, csak két és fél órát, de azt is az irodában. 
Megpróbáltam a tegnapi hívást bemérni valahogy, de semmi nem akart sikerülni. A gép tönkrement, egyik pillanatról a másikra, majd az áram is elment. A gép csakis magától mehetett gallyra, bent aludtam, ha valaki bent lett volna, felkeltem volna. Azonban az áram nem magától szállt el, az idegen kezek munkája. Még nemigen jártam az iroda pincéjében, és az elosztók odalent vannak. 
Sötét volt, egy darab villanykörte lifegett a plafonból. Ahhoz képest, hogy maga az épület milyen kis takarosnak néz ki, a pincéje egy horrorfilmbe illő dolog. Tele dobozokkal, valószínűleg kacatok, amiket az előttem lévő bérlők hagytak itt, véletlen, vagy akár teljesen szándékosan. Egy sarokban letakarva valami, csak az ijesztő alakot fedezem fel, nem is merek közelebb menni hozzá. Ma kimondottan szeles nap van, és a huzat, ami fogalmam sincs honnan keletkezett, becsapta magam mögött a pince ajtaját. Már ettől is egy kisebb szívrohamot kaptam, de amikor még az a kis pislákoló villanykörte is elaludt a fejem felett, az ájuldozás kerülgetett. Erőt vettem magamon, és érett huszonkét éves nő módjára próbáltam viselkedni, de az első elém kerülő dobozban eltaknyoltam. 
- Ki az, aki a helyiség közepére pakol? - szidom az ismeretlen illetőt, de akkor hirtelen visszakapcsolódik a kis plafonból lógó fényforrás. Egy nyomozó bérelhette előttem a helyet, a doboz tartalma a földön végezte. Tele volt lezárt, és még folyamatban lévő ügyekkel. Megtaláltam NamJoon egyik, talán legeslegelső ügyének dossziéját is. 
- Te jó ég, tizenhét évesen?! Miért ilyen korán NamJoon, miért ilyen korán? - olvasgatom, nézegetem a földön ülve a nem is annyira vékony laptömeget, és aztán találtam egy, talán számomra is fontos infót.
,, A város elhagyatott negyedében, egy kis házban tartották a gyűléseiket."
Szóval valószínűleg abban a házban, ahol HoSeokot megölték. De miért ott ölte, vagy esetleg ölték meg, ha az egy gyűléshely volt régen?
,, A fiatal fiút, a kapcsolatai, és a bizonyítékok hirtelen, és relytéjes eltűnése miatt felmentették.
- Megjegyzés: Ő lehet a következő bandafőnök-jelölt."
Ő lett a főnök. Ő irányít. Akkor talán tényleg ő végzett HoSeokkal? Vagy csak a bandájában vannak önálló életet élő tagok, akik keresztbe szerettek volna neki tenni, és tudják, hol fáj neki a legjobban? Ezt a feltételezést kizárhatjuk, NamJoon hívta oda. 
,, Fontos:
Egy barátja/hozzátartozója jelentette fel"
Akkor lehet, hogy a bosszú volt az indíték? Nem, NamJoon nem olyan! Bármennyi ügybe is keveredett, ő bosszúból sosem intéz semmit! De akkor mégis mi lehetett az ok? Miért kellett HoSeoknak meghalnia? És ki végzett vele? Bár ezekkel az aktákkal nem jutottam előrébb, mégis felvittem magammal, ha lesz egy kis időm ebéd közben, jobban átolvasom, és találok majd valamit a sorok közt, amit idelent, a félhomályban nem látok meg.
***
- Tudom, hogy nem magadtól kezdtél bele, de mégis miért keversz bele mindenkit? Tudod te, mekkora botrány lehet ebből? Elveszthetem az állásom, ha a kamara megtudja, mit tartok a rendelőben!
- Először is, nem mit, hanem kit. Másodszor, miről beszélsz? - szinte leharapja a fejem telefonon keresztül SeokJin, ami tőle csak tényleg akkor szokás, ha nagyon ideges.
- Itt volt nálam.
- És mégis ki? - megijedek, ahogy meghallom. Ilyen gyorsak lennének, máris intézkedtek volna az ügyben, és már meg is keresték SeokJint?
- Talpig feketében volt a hapsi, csak azt kérdezte, hogy vagyok, és JiMin után is érdeklődött, mert, állítása szerint, nem találta a kávézóban.
- Mondott még valamit?
- Igen! Hogy hívd fel ma a főnökét, mert ő elfelejtett szólni, hogy nem fizettél. HaeRa, mi ez az egész?

- Ez? - egy nagy kő esik le a szívemről, és visszadőlök a fotelomba - Csak a légkondi szerelő srác. De mit keresett nálad?
- A rendelőnél kapott el. Zihált, meg is kérdeztem, hogy nem kell-e segítség, de ő egyfolytában csak azt hajtogatta, hogy figyeljek oda magamra, és vigyázzak rád és JiMinre. HaeRa, van valami, amit tudnom kéne?
- Nem, nincs! - vágom rá hirtelen. Nem akarom, hogy tudja, akkor csak eltiltana a nyomozástól. Kezdem azt hinni, hogy ez az egész miattam van, és HoSeok is csak egy szerencsétlen áldozat. Egy olyan személy, akivel tudtak rám hatni.
- Hiszek neked... Tudom, ha lenne valami, akkor elmondanád! De ennek mihamarabb járj utána, mert nem kis mértékben hozta rám a frászt az illető.
- Megmondom neki, de te hogy vagy? JiMin? Bejár dolgozni, vagy ahogy kértem, otthon pihen?
- Én már eljöttem tőled, de ő szerintem még mindig nálad van, nem vette fel az otthoni telefonját. Én? Hogy lennék? Féltelek téged. Ez egy komoly ügy, és bár megbízom a szakmai tudásodban, de még sosem nyomoztál! Ha tényleg NamJoonék keze van a dologban, akkor nagyon komoly lesz ez az egész. Nem akarom, hogy bajod essen!
- Tudok magamra vigyázni, emiatt ne aggódj! - harapok egy falatot az ebédemből - Megtennél nekem egy szívességet? Ha megkérlek, viszel JiMinnek valamit enni? Ahogy ismerem, biztos nem eszik, vagy csak nagyon keveset. Majd később visszaadom, csak vidd el neki, és ülj ott felette, amíg meg nem eszi.
- Ne hülyéskedj, nem kell visszaadnod! Átmegyek persze... De van itt valami, ami nem hagy engem nyugodni, és lehet, hogy fontos szerepe van az ügyben.
- Hallgatlak! - veszek kezembe egy tollat és egy papírt.
- Az a nő! Tudod, aki engem is odavezetett a házhoz!
- Igen, az a jósnő, aki szerintem egy boszorkány...
- Pontosan! Ő egész nap a környéken mászkál, láthatott valamit.
- Hmm... Nem mondasz hülyeséget! Címet, vagy nevet tudsz esetleg? 
- Park MinHeenek hívják a nénit, címet viszont nem tudok. De ha elmész a házhoz, vagy a környékre, akkor biztos összeakadsz vele!
- Rendben, utána nézek a dolgoknak, köszönöm! 
- Elmegyek veled!
- Nem kell, te csak JiMinnel foglalkozz még! Én megoldom ezt egyedül is.
- Annyira önfejű vagy!
- Nem önfejű, nyomozó! Vigyázz magadra, és a kis kölyökre is! - leteszem a telefont, és eltolom magamtól a szendvicsem. Túlságosan jár az agyam, így nem tudok enni. Tényleg, miért nem jutott idáig eszembe? A néni biztos tudhat valamit, elvégre egész nap az utcákat járja!
- Engedjen be! - dörömbölnek az ajtómon - Segítek magának! - a szerelő srác volt az. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése