My shirt, your shirt (oneshot~BangHim)

A mai nap utolsó ficije~
Remélem tetszeni fog! :)

Cím: My shirt, your shirt
Műfaj: yaoi, oneshot
Szereplők: B.A.P (nem mint banda), Bang YongNam
Páros: BangHim, említés szintén JongLo és DaeJae
Figyelmeztetés: erotikus tartalom
Korhatár: +18





Kezembe vettem a finom anyagot. Már a tapintásából tudtam, ki lehet a gazdája. Már becsengettek, nekem nem volt órám, egyedül voltam a folyosón. Mélyen magamba szívtam a pulóver illatát, ami csak még jobban tudatosította bennem a gyanúm, YongNamé a pulcsi.
Lépteket hallottam a lépcső felől, egy női magassarkú kopogott az emelet felé tartva. A lépcsőfordulóban megláttam, hogy az igazgatónő az.
- Kim HimChan! Mit csinál? Miért nincs órán? - sipítozó hangján rám üvöltött.
- Lyukas órám van tanárnő... - motyogtam halkan, miközben a pulcsit észrevétlenül becsúsztattam a táskámba. Ez a hárpia képes kicsapni is, ha óra közben a folyosón talál, bármi dolgod is legyen ott. 
- Akkor az udvarra menjen! A mászkálásával zavarja a termekben folyó órákat!
- Elnézést tanárnő! - hajoltam meg.
- Ne bocsánatot kérjen, menjen! - tette ki ujját az udvarra vezető lépcső irányába. Sietősen kapkodtam a lábaim le a lépcsőn, aztán lent megpillantottam a Bang ikreket és a kis bandájukat.
Éreztem, hogy arcomat elönti a pír, és szívem majd kiugrik a helyéről. YongNam mosolya ragyogóbban fénylett, mint a Nap. Idegesen kezdtem el az egyenruhám alját piszkálni. Csak bámulni tudtam azt a fiút, akibe lassan már három éve szerelmes vagyok.
Halkan leültem egy nekik szinte teljesen takarásban lévő asztalhoz. Eszembe jutott, hogy a pulóvere a táskámban van. El is kezdtem kiszedni belőle, de valaki a nevem ordította.
- HimChan hyung! - YoungJae volt az. A sráccal egy utcában lakunk, egy évfolyammal lejjebb jár, mint én. - HimChan hyung, képzeld, jeles lett a matek dogám! - mutatta fel a leosztályzott papírt. Nem válaszoltam neki, csak végignéztem, ahogy az ikrek és a bandájuk szájukat húzva elhagyták az udvart.
Aish, ez a kölyök, mindig akkor jön, mikor nem kellene...
Ő is az épp távozó csapat után nézett, majd rám, és csendben visszatette a kivett papírt a táskájába.
- Hyung, már megint a Bang ikreket bámultad? - ejtett meg egy enyhén szemrehányó kérdést, mire én a legijesztőbb tekintetemmel fordultam felé. - Oh, Hyung, szerintem csengettek! Megyek is, elkésem, majd találkozunk... - sietősen szedte a lábait a következő lépcső felé. 
Semmilyen csengő nem volt. Mindig ezt csinálja, mikor megijed tőlem.
Órák után a szekrényemhez siettem, odatettem be végül az utolsó óráim előtt YongNam pulcsiját. Ahogy kinyitottam a nyikorgó fémajtót, egy levél esett ki belőle. Hanyag fiú írás volt, enyhén elmaszatolódva, de annyit ki tudtam belőle venni, hogy az ikrek egyik embere látta, hogy a pulcsit begyömöszölöm a szekrényembe.
,,A pulóvert ma vissza tudod adni. Héttől szabad a ház, átugorhatsz vele nyugodtan." - állt a levélben feketén-fehéren. Szívem majd kiugrott mellkasomból, olyan hevesen dobogott. Megint csak illatról mertem feltételezni, hogy YongNam hagyta a levelet a szekrényemben. Akkor esett csak le, hogy átinvitált magához.

A délután elkövetkező felében szinte madarat lehetett velem fogatni. A szobámban, az ágyamon ülve vártam, hogy végre hét óra legyen, vagy legalább kevesebb, mint tíz perc addig, hogy el tudjak indulni a Bang ház felé.
A szomszéd kis srácnak is feltűnt a szokatlan jókedvem. A két ház annyira közel lett építve egymáshoz, hogy ha az egyikünk kinyitja az ablakát, simán át tud kopogni a másikhoz. Ez a folyamat inkább neki könnyebb; közel két méterre nőtt meg, amiből kifolyólag a végtagjai is hosszabbak.
- HimChan hyung? - kopogott. Az ablakhoz léptem, kinyitottam azt, majd a szokásos beszélgető pózunkba vágtuk magunkat mindketten; kiültünk az ablakpárkányokba.
- JunHong? Milyen napod volt ma? - kérdeztem mosolyogva, majdnem elrepülve a helyemről.
- Ezt inkább én kérdezhetném... - vett valami édes ropogtatni valót az ölébe. - Mesélj! - először nem tudtam belekezdeni, csak egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra. - Ej!~ Csak nem? YongNam van a dologban!~ - fogott szavamon. Csak tovább mosolyogtam. - Várj, várj, kitalálom! Minek örülhet HimChan hyung ennyire? Jó, mondjuk mindennek, ami Bang YongNamhoz köthető, de ez most valami különleges...
- Sosem fogod kitalálni!
- Ugyan... - törte a fejét még öt percig. - Tényleg nem.
- Áthívott magához! - nyújtottam át a levelet a fiúnak. Csodálkozva olvasta, majd láttam az enyhe féltékenységet tekinteteben, mikor visszanyújtotta a papírdarabot.
- Mázlista... - nevetett kínosan. 
- Hé', nyugi. Egyszer JongUp is keresni fog téged. - JongUp az utcánkban lakik, és egy buliban elcsattant egy csók kettőjük közt. Azóta ilyen szeret-nemszeret módján bánnak egymással, szerintem meg csak félnek lépni mindketten. - Latod, csak emlegetni kellett... - mutattam az éppen akkor érkező fiúra, aki rögtön a Choi ház csengőjéhez lépett.
- Hyung, mit csináljak? - nézett rám JunHong idegesen.
- Például nyiss neki ajtót?
- De aztán?
- Beszélgess vele! Szüleid itthon vannak?
- Nincsenek.
- Akkor hozd fel őt ide. Aztán majd történnek a dolgok maguktól.
- Aish, Hyung, miért vagy ennyire perverz! - dobott meg egy darabbal a nasijából.
- Valld be, hogy te is ezt szeretnéd! - nem válaszolt, csak idegesen kezdte a nadrágja szárát birizgálni. - Húzd be a függönyt, mondjuk én amúgy sem leszek itthon. Zárd magatokra az ajtót, és ne legyetek túl hangosak! Hidd el, hogy ő is vágyik már rád!
- Honnan tudod? Talán ő mondta?
- Mit szólsz, ha azt mondom, igen?
- Micsoda?
- Menj már le, még a végén el fog menni! - kacsintottam, majd visszahúzódtam a párkányból, bezártam az ablakot és elhúztam a függönyt.
Rápillantottam az órára; igaz, még huszonöt perc volt hét óráig, de lassan elindultam a Bang ház felé.
Menet közben elhaladtam egy játszótér mellett, ahonnan YoungJae hangjaira lettem figyelmes. Ahogy közelebb értem, megláttam, hogy DaeHyunnal játszadoztak - mondjuk ez a fajta játszadozás nem pont egy játszótérre való. DaeHyun YoungJae barátja, a suliban ismerkedtek meg, ahonnan később DaeHyunt átíratták a szülei, pont azért, hogy a kis románcuk abbamaradjon. Azonban ez pont ellenkezőleg sült el; a mindennapi, igaz kicsiny, de azért mégiscsak távolság, még jobban összekovácsolta őket.
- Csak óvatosan srácok! - szóltam oda nekik. Dae annyira megijedt, hogy majdnem kiejtette kezéből YoungJaet.
- Aish, Hyung! - szólt vissza Jae, belőlem már dőlt a nevetés.
- Merre tartasz ilyen későn HimChan? - kérdezte DaeHyun.
- Visszaviszem ezt  a jogos tulajának. - mutattam fel a pulóvert.
- D-De az YongNamé...
- Ő maga mondta, hogy ma este vigyem vissza neki! - YoungJaenak tátva maradt a szája.
Mindenki így reagál. Tényleg ennyire hihetetlen lenne?
- Akkor jó szórakozást. Mar mi is pont menni akartunk. - kezdett búcsúzkodni DaeHyun.
- Nektek is, kölykök! - intettem, majd tovább sétáltam, már végleg a Bang házat célba véve.
Gyorsabban odaértem, mint az gondoltam. Hét óráig még volt több, mint öt perc. Gondoltam, hogy még sétálok egy kört a háztömb körül, hogy ne tűnjek annyira buzgónak, hogy idő előtt ideértem. 
- Gyere be! - nyílt ki a bejárati ajtó, és egy mély hang szólt ki a sötét házból. Egy hang nélkül elkezdtem az ajtó felé sétálni. A tenyerem izzadt, a szívem újra hevesen vert; végre megkaphatom azt, amire már oly régóta várok?
Besétáltam az ajtón, ekkor láttam meg, hogy nem pont az a fele várt az ikreknek, akit én gondoltam.
- Y-YongGuk?
- Mi az, talán nem rám számítottál? - nézett szemebe. - Kit álltatok, persze, hogy nem rám számítottál... De engem kaptál, mit szólsz hozzá?
- Mi ez az egész?
- Jöttél visszaadni a pulcsimat, vagy tán tévedek? - szegezte tekintetét a kezemben lógó ruhadarabra.
- Ez a tiéd? Nem YongNamé?
- Honnan veszed, hogy az övé?
- Az most lényegtelen! De... Akkor a levelet is te hagytad a szekrényemben?
- Hosszú történet. - sóhajtott. - Gyere, először inkább igyál valamit, aztán elmondom az elejétől a végéig. - invitált beljebb a sötét lakásban, majd leültetett a kanapéra, és hozott valami hideg italt. Én kortyoltam belőle egy keveset, majd érdeklődő tekintettel a fiú felé fordultam, aki pont akkor ült le mellém. Ő újra sóhajtott egyet, majd fenékig húzta a poharat, amit aztán erősen hozzávágott az asztalhoz.
- Tényleg tudni szeretnéd, miért vagy itt? - fordította felém tekintetét. Félve ugyan, de bólintottam válaszul.
Neki se kellett több; amúgy is közel ült hozzám, de még közelebb húzódott, ajkait ráültette az enyémekre, és a reflex szerűen őt eltoló karjaimat lefogta. Elterített a kanapén és lassan felém húzódott. Ujjai a pólómat erőszakolták ki a nadrágomból, majd mikor észlelte, hogy egyenes utat nyert a meztelen mellkasomhoz, végigszántott azon szokatlanul hideg ujjbegyeivel. Ez belőlem egy hirtelen élvezet hullámot váltott ki, aminek kíséretében belenyögtem a lágy csókba, és csípőm megugrott. YongGuk alig reagált valamit, csak egy kaján mosoly ült ki arcára, majd kibújtatta magát felsőjéből. Az elém tárult látványtól megrészegülve feküdtem a kanapén, majd Guk újabb támadásba kezdett.
Nyakamat kezdte nyelvével cirógatni, majd néhol mélyen belém harapott, megszívott. Ezektől izmaim egyszerre feszültek meg, és lazultak el, amit ő mély morgásaival csak tovább fokozott. Lerúgtam magamról a cipőt, és feszengve kezdtem alatta mocorogni. Hirtelen övemhez kaptam kezem, miközben ő tovább csókolt, ahol csak ért. Megvárta, míg kicsatolom magam, aztán megfogta csuklom, és a testem mellett lefogta.
- Azt majd később, ott még nem tartunk. - morogta mély hangján fülembe, majd belecsókolt hallószervembe, amitől végigfutott minden tagomon a hideg.
Finoman kibújtatott pulcsimból és pólómból, majd lágy puszikkal hintette meg mellkasom. Közben hol jobban megszívott, hol megharapott, de csak annyira, hogy magamnál maradjak; észre vette, hogy talán túlságosan is ujjai köré csavart.
Leszedte rólam nadrágom, és végignyalt belsőcombomon, amivel sikerült tovább izgatnia, odáig, hogy az már mindenhol meglátszódjon rajtam. Visszahajolt fejemhez, és egy mély csókba invitált, közben alsómba nyúlt, úgy kezdett el masszírozni. Ahogy megéreztem kényeztető kezeit magamon, hirtelen megszívtam nyelvét, és csípőjébe martam. A csók újra átterjedt nyakamra, amit én fejem hátraszegve viseltem, majd átfordított hasamra. Három ujját a számba tette, majd semmi szoktatás után, azzal a hárommal kezdett tágítani. Szorgosan művelődött, miközben én még hang nélkül próbáltam kiállni a próbát. Rövid idő múlva ujjat másra cserélte, és mélyen belém ereszkedett. Gerincem ívbe feszült, mire ő durván hajamba túrt, hátrahúzta a fejem, így dugta nyelvét a számba, és kezdett az enyémmel játszadozni. Közben csípőjét lassú mozgásra bírta, mire én kellemesen nyögtem bele a durva csókba. Visszaeresztette a fejem a kanapéra, és felvett egy keményebb tempót, de még éreztem, hogy nem a végsőt. Nyakamat lágyan puszilgatta, közben fogait is sokszor éreztem bőrömben. Majd egy mozdulatánál kicsalt belőlem egy nagyon magas hangot.
Tudta, hogy itt az időm.
Kezét alám vezette, és elkezdett kielégíteni, miközben csípőjét tovább gyorsította. Kánonban nyögtünk, hol ő, hol én szorítottam a kanapé párnáin nagyokat, hogy tovább tudjuk húzni egymás gyönyörét, aztán én bizonyosodtam a gyengébb láncszemnek, és egy mély felnyögéssel élveztem markába. Ő még mozgott bennem vagy kettőt, aztán ő is feladta, és félig kihúzódva belőlem elélvezett.
Lefeküdt mellém és szorosan magához ölelt. Én még javában kapkodtam a levegő után; azért nem volt egyszerű menet. Elkezdte a hajamat simogatni nyugtatásképp, amitől én szépen lassan lenyugodtam, annyira, hogy még fázni is elkezdtem. Magunkra húzott egy takarót, így aludtunk el egymás karjaiban.

~Másnap reggel~

Arra keltem, hogy egy erőteljes mozdulattal lezuhanok a kanapéról. Félkómás fejemmel körbenéztem, és ráeszméltem,hogy tegnap éjjel nem mentem haza, Bang YongGukkal aludtam.
Ahogy elért a tudatomig a dolog, egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Aztán ez hirtelen lefagyott, mikor ránéztem az órára. Akár Gukkal voltam az éjjel, akár nem, ma iskola van. Vagyis, körülbelül tíz percem csengetésig.
Gyorsan magamra kaptam a tegnapi ruháimat, vagyis csak a nadrágom, mivel se a pólóm, se a pulcsim nem találtam meg. Fel-le szaladgáltam az idegen házban, majd kiérve a konyhába, megláttam a táskám, egy bögre kakaót, és valami édes süteményt.
Képes volt elmenni hozzánk, és elhozni a táskám, csak hogy ne késsek annyit?
Nem volt sok időm az aranyos gesztust végiggondolni, gyorsan felvettem a szék támlájára terített pulcsit, amit tegnap visszahoztam, a kihűlt kakaó felét megittam, majd a táskám a hátamra véve, sütivel a kezemben kezdtem az iskola irányába rohanni.
Csodák csodájára, még volt három perc becsöngőig. Halkan besomfordáltam az osztályterembe, és leültem a leghátsó padba. Elkezdtem a táskámban a cuccaim után kutatni, közben a számból lógott a két utolsó falat reggelim.
- Öhm, YongGuk... Az ott a te pulcsid HimChanon? - ért be a Bang társaság a terembe. Én lassan felemeltem a tekintetem a táskámról egyenesen Gukra, aki egy édes mosollyal fogadta az én kajával teli képem. Elém lépett, és a számból kikandikáló falatot leharapta, amivel a többiek tudatára adta, hogy hogyan is érez. Angyali mosolyával nézett rám, mire én egy gyors puszit nyomtam a szájára.
Kinek kell YongNam, ha egyenesen Bang YongGuk szerelmes beléd?

My shyboy (oneshot~ChangJin)

A nap második gyöngyszeme:3
Csak óvatosan olvassátok! ;)

Cím: My shyboy
Műfaj: yaoi, oneshot, smut
Szereplők: ChangSun, JinHong (24K)
Páros: ChangJin
Figyelmeztetés: erotikus tartalom
Korhatár: +18







- ChangSun, nekem ez nem megy! Képtelen vagyok megtenni! - motyogta, miközben én újra megpróbáltam nyelvem lenyomni a torkán.
- Dehogy is nem, JinHong! Csak engedd el magad! - bújtattam ki őt pólójából, és kezeim végigszántottak mellkasán.
- Neh, ChangSun... - nyögte halkan, miközben én rámarkoltam nadrágjára.
- Ugyan már!~ Látom, hogy élvezed!~ - selypítettem, pont annyira, hogy érezze a törődésem. Ködös tekintetével mélyen a szemembe nézett, amitől csak még jobban megkívántam.
Tekintetem egyből kívánatos ajkaira szegeztem, és újra megpróbáltam nyelvem lejjebb juttatni torkában. Ettől ő izzadt testével hozzám simult, és durván hátamba mart.
- Ezt már szeretem... - mordultam fel, és ajkaim átvezettem nyakára. Ölembe vettem, és két lépés után ledobtam az általa tökéletesen megvetett ágyra.
Csak feküdt ott mozdulatlanul, homlokát ráncolta, a takarót markolta; nehezen engedte el magát. Gyorsan lekaptam magamról a nadrágomat és pólómat, úgy, alsóban simultam hozzá, és hámoztam le görcsös ujjait a finom anyagról.
- Hyungh... Kérlekh... - fordította el fejét ajkaim irányából.
Én finoman elkezdtem falni mellkasát, ujjbegyeimmel karját, derekát cirógattam, ennek eredményeképp fejét újra egyenesbe húzta, és megfeszített háttal feküdt alattam. Homlokáról egy verejtékcsepp haladt lefelé, orrán keresztül ajkaiig. Egy lágy mozdulattal lecsókoltam azt róla, és újra nyakát vettem célkeresztbe.
Erősen meg kellett szívnom, hogy végre az első hangokat kicsaljam belőle.
- ChangSunh~ - martak ujjai a hátamba, amitől egy pillanatra nekem is meg kellett állnom, és hangot adnom a fájdalomnak, amit a ránk nehezedő lila ködtől már élveztem. Ezt eljátszottuk még háromszor, majd negyedjére ő maga fordította a fejem az ajkai irányába. Tekintetéből tisztán ki lehetett olvasni, mégis mire vágyik, és nekem se volt ellenemre, hogy megadjam neki, amit kér.
Finoman szorítottam ajkaim közé az övéit, és nyelvem mélyen letessékeltem torkán. Mellbimbóját kezdtem ujjaimmal izgatni, amitől éreztem, hogy odalent is kezd keményedni.
- Hyungh... - fogta meg csuklómat, és arcára az élvezet jelei ültek ki. Az ujjaim felcsúsztak hajába, majd tincseinél fogva finoman, mégis hirtelen hátrarántottam fejét. Többször is végigsimítottam belsőcombján, majd alsójában kezdtem őt masszírozni, közben még mindig úgy tartva fejét. - Hyungh... - nyögött fel újra, mikor előváladékát megéreztem markomban. Egy finom puszit nyomtam állára dicséretképp.
- Ügyes fiú!~ - haraptam nyakába, amitől hirtelen minden izma összerándult. Kissé megmosolyogtam az esetet, majd haját elengedve, és még egy csókot ajkaira nyomva átfordítottam hasára.
Ő erősen rámarkolt az ágyneműre, majd én lágyan elkezdtem cirógatni hátát ujjaimmal, amitől arcát mélyen a fehér anyagrengetegbe temette.
Milyen kis aranyos; mindjárt kihozom belőle az állatot.
Minden tágítás nélkül beleeresztettem magam, amitől ő hangosan felkiáltott. Izmai gyönyörűen kirajzolódtak fehér bőrén. Akárhol értem hozzá, minden tapintásomra egy enyhe izomrándulással válaszolt. Ahogy alfelében enyhült a folyamatos lüktetés, vagyis kezdte megszokni az idegen dolgot magában, elkezdtem benne mozogni. Annyira ütemtelenül, semmilyen tempót sem követve, hogy az már nekem volt kínzás, de ahogy a hangjaiból kivettem, őt is legalább annyira felhúzta, mint engem.
A szabálytalan ütemem egy pillanatra sem állítottam meg, közben nyelvemmel piszkáltam az alattam fekvő hátát, aki erre csak akaratlan mozdulatsorokkal ficánkolódott alattam.
- H-Hyungh... Kéh... Kérlekh... - motyogta halkan. Megálltam, ezzel is húzva az idegeit,  majd kihúzódtam belőle, és fejét felém fordítva kezdtem újra falni vékony ajkait. Nagy meglepetésemre eléggé aktívan viszonozta azt. Finoman szívtam nyelvét, közben férfiasságára vezettem kezem, és elkezdtem őt kielégíteni. A kézmunkámra hirtelen belemorgott a csókba, majd ráfogott kezemre és megállította azt. Egy kaján pillantás után, amit egyenesen a szemembe intézett, átvette az irányítást, anélkül, hogy én bármit is tudtam volna tenni.
Maga alá fordított, és ugyanazt kaptam tőle, amit én adtam neki. Könyörtelenül, minden előzmény nélkül megkaptam őt teljes méretében. Vadul kezdett bennem mozogni, közben rám fogott, és csípőjével egy ütemben kezdett kielégíteni. Mély morgásai az őríjtő tempója közben egy teljesen más szintre emelte az együttlétünket.
Egy mozdulatánál hangosan felnyögött, és egy pillanatra megpihent hátamon, aztán újult erővel kezdett bele az utolsó hajrájába.
Leutánozta az én ütemtelen tempóm, amitől még jobban felgerjesztett, és végül, szinte egyszerre élveztünk el.
Nehezen esett teljes testsúlyával hátamra. Nem láttam ugyan, de bőrömön éreztem, hogy egy halovány mosoly rajzolódik arcára. Kihúzódott belőlem, és átfordított a hátamra, majd úgy, ahogy volt, rajtam feküdve pihente ki magát, miközben ujjai bőrömmel játszottak.

Elveszve Budapesten (oneshot~BangLo)

Megmondtam, hogy visszatérek!~

Mivel hosszú idő után ma jutott arra időm, hogy a gép elé üljek és a bloggal foglalkozzak, ma kaptok ficit, nem is egyet, rögtön hármat!;)

Az első egy BangLo, amit a srácok Magyarországon töltött napjaik ihlettek, jó olvasást! :)

Cím: Elveszve Budapesten
Műfaj: yaoi, oneshot, smut
Szereplők: JunHong (Zelo), YongGuk, és egy pár névtelen emberke
Figyelmeztetés: erotikus tartalom
Korhatár: +18






- Megmondtam, hogy balra forduljunk és ne jobbra! Hyung, tökre eltévedtünk! Add fel, kérdezzünk meg valakit,majd elkommunikálunk vele az angolunkkal... Teszem azt, ha nem ijed meg a magasságomtól... Magyarországon miért ilyen kicsik az emberek?
- Mert otthon más a helyzet, mi? - ült le mellém a padra.
- Csak próbálom oldani a feszültséget...
- Ezt nem tudod oldani! JunHong, fél óra múlva a sminkben kellene ülnünk, ehelyett itt vagyunk egy teljesen idegen városban! - üvöltötte el magát, amitől tíz méteres körzetben mindenki ránk nézett.
- Ne ordíts! Lehetnek itt fanok is... És ha ők megtalálnak... - gondolkodtam el. - Akkor talán segíteni is tudnak! - emeltem fel mutatóujjam.
- Buta! - kaptam egy tenyerest tarkómra. - Nézz az időre, már minden fan a helyszínen van, aki nem, azt meg nem engedik be a helyére. 
- És ha elkezdünk kérdezősködni?
- Akkor felhívom JongUpot, és megmondom neki, hogy ne hagyjon aludni az éjjel! - üvöltött rám. - Nem kérdezel meg senkit!
- És esetleg, ha felhívunk valakit, megmondjuk neki, hol vagyunk, és visszavezérel telefonon keresztül?
- Az sem jó... Akkor csúsztatják a koncertet, az meg elég kellemetlen lenne. Így is későn van, és voltak gondok a szervezésnél, amiért ilyenkorra tettük. Aish, mi legyen?!
- Ülj itt, maradj veszteg, mindjárt jövök! - felálltam a helyemről, és egy angol turista párhoz léptem, akikkel elég jól megértettük egymást. Nehezen elmagyaráztam nekik, hogy mit szeretnék, ők pedig elég gyorsan vették a célzást, és útbaigazítottak.
Túl gyorsan...
- Hyung, Hyung! Megvan, merre kell mennünk!
- Nem ismertek fel?
- Csak idiótán mosolyogtak, mintha valami nagyon furcsát kérdeztem volna...
- Biztos, mert koreai vagy. - gondolkozott el egy pillanatra, szerintem még ő sem tudja min, majd hirtelen visszafordult hozzám. - De ez most teljesen lényegtelen! Merre kell menni?
- Gyere utánam! - elindultam a turisták által elmagyarázott irányba. 
Valami sötét, sikátor szerű helyre kerültünk. Ismerős volt, gondoltuk, hogy a koncert helyszín közelében vagyunk.
- És most innen? Merre menjünk?
- Ott egy ember! Kérdezzük meg!
- JunHong, biztos, jó ötlet?
- Reméljük... - magabiztosan sétáltam oda ahhoz az ajtó előtt álló fazonhoz. Angolul értett ugyan, de a történetünk kis kockáiból valamit nagyon rossz helyre illeszthetett be a fejében; mikor rámutattam YongGukra, és kimondtam, hogy ,,my boyfriend", karon ragadott engem és Gukot is, és belökött azon az ajtón, ami előtt állt.
Bent a cigaretta, alkohol és erős férfiillat keringett. Először a füsttől és a hirtelen sötétségtől nem láttam semmit, aztán éreztem, hogy YongGuk megfogja a vállam.
- JunHong... Szerintem nagyon rossz helyen keresgélünk... - ahogy körbenézett, ő látta, én pedig félve fordítottam a helyiség irányába a fejem.
Mindenfelé ölelkező meleg párok álltak, táncoltak és iszogattak.
- Hyung... Szerintem menjünk...
- Jó ötlet... - fordultunk meg egyszerre a kijárat felé, de hirtelen velünk szembe teremt két, elég nőies kinézetű fazon, akik valamit magyaráztak. Megpróbáltam volna tudatukra adni, hogy amúgy mi se egy pár, de még melegek sem vagyunk, de ok egymásra néztek, ruháinknál fogva megragadtak mindkettőnket, és behúztak valami sötét szobába, ami fekete függönyökkel és lepedőkkel volt elzárva a kinti világtól.
- Hyung... Ez nekem nem tetszik... - szorosan YongGuk karjába kapaszkodtam, mikor újra nyílt egy ajtó. Egy újabb emberke jelent meg, akit a sötéttől alig láttunk. Egy jól irányzott mozdulattal lelökte Gukot egy ágyra, és mivel még mindig a karjába kapaszkodtam, én is mentem vele. Egyenesen az ölében landoltam. A fickó egy tusfürdőhöz hasonló műanyag üveget dobott az ágyra, majd újra kiment a szobából.
- JunHong?
- Hm?
- Leszállnál rólam?
- Ja, bocsi.~ - vakartam meg kínosan tarkóm, és felkeltem YongGukrol. Guk is felállt az ágyról, és körülnézett kicsit. Először azt a tusfürdőhöz hasonlító üveget vette a kezébe. Kinyitotta, majd beleszagolt.
- Basszus!
- Hyung?
- JunHong, ez tudod mi?
- Hát öhm...
- Maradjunk is ebben! Kicsi vagy te még ehhez... - eldobta az üveget, majd elindult a sötét szobában. Szemünk már megszokta valamennyire a sötétet, így láttunk is valamit. Az egyik sarok felé vette az irányt, majd ott kinyitott egy szekrényt, és hangosan felnevetett. Én még mindig ugyanott álltam; valami megakadályozott, hogy lábaim egymás után tudjam tenni.
- Azt hiszem, tudom, mi ez a hely JunHong..! - nevetett még mindig, majd odadobta nekem az első tárgyat, ami a kezébe került a szekrényből. Egy rózsaszín szőrös bilincs volt az.
- Hyung! Normális vagy?! - ordítottam rá, majd egyből elhajítottam a nekem célzott tárgyat. - Ki tudja mikhez érhetett ez hozzá!
- Aigo, JunHong! Csak hülyéskedem! - tovább kutatott a szekrényben, és minden a kezébe akadt, amire még csak számítani sem lehetett; bőrszíjjak, meg több olyan tubus, amiben már gyanakodtam, mi lehetett, és több dolog, amiket viszont nem kommentált és mutatott meg nekem, hanem csak simán lejjebb dobott egy alsóbb polcra.
- Csak nézd meg JunHong ezt az övet. Nem szép? - hatalmas vigyorral közeledett felém egy bőrövvel.
- Hyung, hagyj már! Tudom,hogy hülyeség, de ez mar túl megy egy határon! - ahogy ezt kimondtam, az egyensúlyom elvesztve landoltam az ágyon.
- Jól van na, csak ugratlak! - aranyosan hajamba túrt, majd magához ölelt, én pedig ugyanazzal a lendülettel löktem el magam mellől. Ekkor bejött újra két fazon, és két kezem hátam mögött összekötötte. Egy harmadik Gukot lökte ölembe, és felettünk álltak,mint valami őrmesterek; talán tudom is, mire vártak.
- Megadjuk nekik, amire várnak? - kérdezte tőlem, egy hatalmas mosollyal arcán.
- Hyung, ha barmit is csinálni mersz! - szememmel szinte el tudtam volna szorítani a torkát.
Hülyülésből csücsörítve közelítette felém ajkait, mire az egyik fickó hirtelen odaugrott mögé,és fejét az enyémhez nyomta.
Lágy ajkai tapintása, ahogy azok az enyémeken csücsültek, valamiért arra késztetett, hogy nadrágomban szűkösködjek. Finoman átdugtam nyelvem a szájába, mire ő hátradöntött az ágyon. A két ,,őrmester" távozott a szobából, ami Gukot csak még több bátorságra késztette, és kezeit pólóm alá vezetve kezdett el izgatni. Nyelve játéka, az egyre mélyebb csókok, hogy kezei szüntelenül dolgoztak a felsőtestemen, az élvezet első hullámára dobott, és önkéntelenül is megemeltem a csípőmet, ami így YongGuk - érezhetően szűk - nadrágjához ért. Felültetett az ágyban, és miközben pajkosan játszott ajkaival nyakamon, levette magáról a pólóját és nadrágját.
- H-Hyung ez csikiz... - nyöszögtem a kényeztető ajkak alatt.
- Addig jó még csak csikiz... - nevetett arcomba, és egy újabb mély csókba fojtotta a következő tetteit. Visszaült ölembe, az összekötözött kezeimet kiengedte, és leszedte rólam pólómat. Alig érezhetően kezdett el mozogni rajtam, közben ajkai végigjártak felsőtestem, és elérték nadrágomat. Egy mozdulattal kigombolta nadrágom, és alsómon keresztül rálehelt férfiasságomra. Egy mély felnyögés kíséretében visszadőltem az ágyra, és hagytam őt szó nélkül dolgozni. 
A következő pillanatban már ajkait péniszem körül éreztem. Egész mélyen leengedett torkában, majd kieresztett onnan, miközben erősen megszívott. Ezt a fajta módszerét bevetve élvezkedett velem, mintha csak egy baba feküdne alatta.
- Hyung... Sz-Szerintem elég lesz... - motyogtam, és közben nyugtalanul ficánkolódva próbáltam a kezeim egy kényelmesebb pozícióba rakni.
- Majd ha megunom, akkor elég lesz... - alig érthetően morogta az amúgy is mély hangján, amitől, hiába tagadom, én magam is beindultam.
Fejem hátraszegtem, úgy vártam következő lépéseit. Megvárta, még az ajkaival végzett munkát egy kéjes felnyögéssel nem díjazom, majd átfordított hasamra. Három ujját durván a számba adta, majd egy alapos átnyálazás után elkezdett tágítani. Ezzel nem cicózott sokat; mondjuk lehet, hogy a folytonos mély nyögéseim is rásegítettek vágyaira. Óvatosan belém helyezkedett, és a szorító érzés miatt csak egy helyben állt, majd mikor már valamennyire megszokta, amit a tágításnál megspórolt, elkezdett bennem mozogni.
- Y-Yong... Gukh... - markoltam bele a takaróba. Ő csak tovább dolgozott rajtam, növelte a tempóját, és elkezdte nyakam és vállam csókolgatni nyugtatásképp. Ez a fajta nyugtatás csak még tovább izgatott, és elkezdtem alatta ficánkolódni, mikor egy jól irányított mozdulattal elérte azt a bizonyos pontot.
- Hyunghh...~ - nyögtem fel megkönnyebbülve, majd testem a kényszeres feszültségből elengedett, és finoman engedtem, hogy az idősebb utolsó csípőmozgásai eltemessenek az idegen ágyneműben.
Nem sokkal később hangosan felnyögve eresztette belém YongGuk a spermáját, amitől én is elélveztem. Meg egy kis ideig pihengetett rajtam, majd lemászott rólam, és egy újabb mély csókba fojtotta a köszönetnyilvánítását.
- Hyung...
- Mondd, JunHong! - szerelmes pillantását bármelyik fan megirigyelte volna.
- A koncert már fél órája megy.
- Basszus. - komolyodott el tekintete, majd hirtelen felöltözött, és engem is erre a tettre unszolt.
Ahogy kiértünk a sötétségből a fényre, próbáltam a harapás nyomokat elfedni a nyakamon, majd elindultunk valamerre, bízva abban, hogy végre visszajutunk a koncert helyszínére.